Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-123
» A nemzetgyűlés 123. illése 1923. évi április hó 20-án, pénteken. 377 nemzetközi munkálatba s a kormányzat ezt a célt ilyen törvényekkel nem érheti el. Amint emiitettem, ennek a törvényjavaslatnak a címe elég jól hangzik, és bár az illetékes bizottság azt megváltoztatta, mégis, ha a javaslat tartalma akár az egyik, akár a másik címnek megfelelő volna, ezt örömmel lehetne üdvözölni. Ha azonban megnézzük mindenekelőtt azt az alapot, amelyre ez a munkabérszabályozásról szóló törvényjavaslat fel van épitve, az 1920. évi XVIII. tcikket, amely a mezőgazdasági érdekképviseletekről szól és amelynek címe az én tiszteletteljes véleményem szerint épen olyan ellentétes a tartalmával, mint ez a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, akkor látjuk csak meg, hogy a munkabérszabályozó bizottság munkája nem lehet eredményes azért, mert az egyik félnek érdekképviselete csak névleges, csak látszólagos. Azt mondja ugyanis ez az 1920. évi XVIII. te. a mezőgazdasági bizottságok megalakítása tekintetében, hogy a mezőgazdasági bizottsági tagok választására a községben jogosult az, akinek a község határában mezőgazdasági művelés alatt álló földbirtoka van, vagy ilyen földbirtoknak haszonélvezője, vagy egy évnél hosszabb időre haszonbérlője. Méltóztatik tehát látni, hogy ezekben a bizottságokban minden korlátozás nélkül, még pedig korra, helybenlakásra vagy nemre való tekintet nélkül is minden birtokos választójoggal bir. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) De a törvény még tovább megy, mert az 5. §-ában azt mondja, hogy meghatalmazott utján szavazhatnak azok a birtokosok is, akik nem laknak állandóan a községben. Ezzel szemben a választók másik kategóriájára, a munkásokra vonatkozólag a következőképen rendelkezik a törvény (olvassa): »Minden 24 évet betöltött férfi, ha magyar állampolgár és ha mezőgazdaságban állandóan alkalmazva van, vagy akár mint gazdasági cseléd, akár mint gazdasági munkás állandóan a mezőgazdaságban dolgozik, feltéve, hogy legalább három év óta lakik a község területén«. Amig tehát az egyik oldalon, a birtokosok részéről korlátlanul mindenki szavazati joggal bir a mezőgazdasági bizottság megalkotásánál, addig a másik oldalon, a munkásság oldalán a nőnemű munkásokat teljesen kizárják, s a szavazati jogot a 24 éves életkorhoz, állandóan a mezőgazdaságban dolgozáshoz és legalább háromévi egyhelyben lakáshoz kötik. De még tovább megy ez a törvény, mert olyan irányban is rendelkezik, hogy a birtokosok bizonyos kategóriák szerint választják meg az érdekképviseletüket, és pedig a 10 katasztrális holdnál nem nagyobb, a 10—30 katasztrális holddal biró, a 30—100 katasztrális holddal biró és a 100-on felüli katasztrális holddal biró birtokosokra nézve, valamint a munkásokra nézve állapit meg egy-egy úgynevezett kúriát, egyben pedig, nehogy a birtokososztály képviselete valamiképen csorbát szenvedjen, azt is kimondja, hogy amennyiben pedig valamely kategóriába tartozók közül nem volna megfelelő számú birtokos az illető községben, akkor a meglévők automatikusan, választás nélkül tagjai ennek a mezőgazdasági bizottságnak, sőt ha még nem telt ki az egyötöd rész, akkor az utána következő kategóriából kiegészíttetik. A mezőgazdasági bizottságok eszerint a falusi lakosságnak 5 kategóriáját képviselik. Az egyik kategória a választójogban lényegesen korlátozott munkásság, a másik kategória a tiz holdig terjedő földdel biró kisbirtokos, a további kategóriák pedig az ennél nagyobb birtokosok. Minthogy kétségtelen, hogy a 10 holddal biró kisbirtokos az esetek nagy számában egyúttal bérmunkát is vállal, ha ezeket a maguk teljes egészében hozzászámitjuk a munkások kategóriájához és a munkaadók érdekképviseletének csak a másik három kategóriát tekintjük, már akkor is az a helyzet, hogy ezekben a mezőgazdasági bizottságokban 2 /ő-rész a munkásérdekeltség és 3 /s-rész a munkaadóérdekeltség. Szomjas Gusztáv : A munkaadók érdekeltsége sincs a munkások ellen ! Peidl Gyula : Erről ebben a pillanatban nem kívánok vitázni, de lia az urak elismerik, hogy ebben az országban van egy munkásosztály és van egy munkaadóosztály s ha elismerik, hogy az egyes osztályok között vannak érdekellentétek, . . . Szomjas Gusztáv : Xem az osztályok között vannak érdekellentétek ! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hát kik között?) Peidl Gyula: . . . akkor nem lehet azt mondani, hogy a munkaadók nem ellenségei a munkásoknak. Szomjas Gusztáv : Azokról van szó, akik visszaélnek a munkással! Peidl Gyula : Egyébként nem kívánom kiélezni a dolgot ; akceptálom, hogy a munkaadóosztály nem ellensége a munkásságnak, de tagadhatatlan, hogy érdekellentétben van a munkásosztállyal, következésképen mást igyekszik cselekedni, mint ami a munkásosztálynak javára szolgálna. De ezzel még nincs kimerítve az érdekképviselet. A munkaadóknak 3 /Ö részét ugyanis még tovább erősitik a mezőgazdasági bizottságokban az u. n. hivatalból való tagok, akik nem a munkásság közül kerülnek ki, — erről gondoskodik a törvényjavaslat szövege — hanem a munkaadók osztályából, vagy a hozzájuk közel állók osztályából. Ezekben a mezőgazdasági bizottságokban tehát csak meghamisított érdekképviseletről lehet szó a munkásság szempontjából, mert ott nincs szó paritásról, ott feltétlenül többségben vannak a munkaadók. Ugyanilyen alapon alakulnak ki a mezőgazdasági kamarák, s ezek a mezőgazdasági kamarák jutnak azután bizonyos szerephez a
