Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

A nemzetgyűlés 113'. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. 3l on.) »hogy megfelelő szcciális változtatásokkal e testület tagjainak anyagi függetlensége biztosittassék, ezáltal elejét veendő annak, hogy a testület bármely tagjának a magánéletben tanúsított magatartása akár a keresztény erkölcs, akár a nemzeti gondolat szempontjából kifogás alá essék.« Pikler Emil : Csöndes, de jó eső ! Rassay Károly : Dsrültség a baloldalon ! Rupert Rezső : E^ek akarnak ministerek lenni ! Csilléry András: »4. Miután a sajnálatos véres eseményekre az országrontó sajtó hazaárulásainak — az elévülés jelen esetben nem helytálló ürügyével— büatetlerül hagyása szolgáltatott okot, . . .« Rupert Rezső : Menjenek valamely bohózatszinpadra ! Csilléry András : »... s miután a jövőre nézve is a legnagyobb veszedelem forog fenn az irányban, hogy az egészséges keresztény nemzeti közvélemény a súlyos bűnök megtorlatlanul maradásában sem a jog, sem a nemzet jövője szempontjából megnyugodni nem tud, hajlandó-e a ministerelnök ur azon régebbi álláspontjára helyezkedni, melyet mint a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke a sajtókérdés rendezése tárgyában kiadott és 1921. évi február hó 22-ről keltezett emlékiratba elfoglalt, és haladéktalanul megtenni az intézkedéseket az irányban, hogy a nemzetrontó és hazaáruló sajtó bűneinek kivizsgálására és megállapítására törvényhozási utón a legsürgősebben bíróság küldessék ki.« (Helyeslések a jobboldalon és a középen.) Én csak azzal zárom szavaimat, amit ez az emlékirat mond. Az emlékirat a következőket mondja (olvassa) : »Az egész nemzet közvéleménye elvárja a kormánytól, hogy a közélet azon terén, amely az ország romlásához a legnagyobb mértékben járult hozzá és amely egész politikai életünknek elgerinctelenedésére, magasabb szempontoktól való következetes és önző elzárkózására, a legkárosabb befolyást gyakorolja és gyakorolta : egy államférfiúi gesztussal végre rendet teremt.« Azt kérem én is a minister úrtól, hogy egy ilyen államférfiúi gesztussal teremtsen végre rendet ! (Helyeslés és taps jobbfélől.) Pikler Emil : Ez a foghúzás nem jól sikerült ! Benne maradt a töve ! (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Tekintettel arra, hogy ugyanebben az ügyben ma egy második interpelláció is el fog hangzani, kérem, méltóztassék megengedni, hogy a két interpellációra együttesen adjak választ.. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminister ur kérelméhez a nemzetgyűlés hozzájárul ! Következik Benedek János képviselő ur interpellációja. Benedek János : T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb hazafias aggodalom teszi elengedhetetlen kötelességemmé, hogy megfeleljek az ellenzéki szövetségben helyet foglaló t. képviselőtársaim azon óhajtásának, hogy szó tárgyává tegyem a március 15-én történteket és a belügyminister ur nyilatkozatát. Március 15-ike kétségtelenül nemzeti ünnep, nemzetünk egyik legszentebb, legmagasztosabb ünnepe. Hetvenöt évvel ezelőtt összedobogtak akkor a magyar szivek és ezeknek a sziveknek az összedobogásából keletkezett az az uj és szebb korszak, amely meghozta a magyar szabadságnak, a magyar nemzetnek hajnalhasadását. Bogya János : Most megzavar az internacionálé. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Benedek János : Tanulságos dolog ez reánk nézve, mert benne rejlik az a gondolat, hogy ime, amikor a nemzet szive együtt dobban, amikor a nemzet egyetért, akkor tud nagyot, magasztosát, örök időkre hasznosat alkotni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Kiss Menyhért : Nagyott fordult a világ azóta ! Benedek János : Lehulltak a sajtó bilincsei, szabaddá lett a gondolat, felszabadult a jobbágyság a maga hűbéri járma alól, jogokhoz jutott, az az ország, amely eddig csak lakóhelye volt, egyszerre hazájává, nemzetévé lett, megfelelve a költő azon mondása igazságának : nemzet csak ott van, ahol jog is van. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme azok, alak eddig jogtalanok voltak és akiket mint mostohákat tekintett a nemzet, egyszerre ugy érezték magukat, mintha a nemzet édes gyermekei volnának, — amint hogy azok is voltak, — és hogy micsoda jelentősége volt ennek a nemzet szempontjából, azt semmisem mutatja fényesebben, mint az a nagyszerű titáni küzdelem, melyet a magyar honvédség vívott 1848/49-ben. Ëpen ma van Kossuth Lajos halálának évfordulója ; Kossuth Laj os hivó szavára egyszerre százak, ezrek és százezrek gyűltek a magyar nemzeti lobogó alá, és olyan hatalmas fegyvertényt, olyan eredményt mutattak fel, amellyel meg tudták védelmezni a magyarságot, Magyarország határait és ha az északról reánk törő invázió lehetetlenné nem tette volna, meg is védték volna minden ellenséggel szemben. A névtelen félistenek példája előttünk ragyog ma is, és a névtelen félistenek tették naggyá a magyar nevet a kontinensen és a kontinensen túl a föld túlsó oldalán is. Az irántuk való tisztelet épugy él ma is az amerikai szabad polgárok szivében, mint a Kossuth név iránti tisztelet, mert szabad polgárok tiszteletben tartják a mások szabadságát. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Méltán ünnepelheti tehát a magyar nemzet s a magyar ifjúság ezt az ünnepet, a márciusi lelkes ifjúság ; amelynek vezére volt a nemzet nagy költője Petőfi, a szabadság, szerelem, hazaszeretet ideális lelkű költője. Ha visszagondolunk erre a márciusi ifjúságra, dobog a szivünk a gyönyörűségtől, a büszkeségtől ; ugy tűnik fel előttünk, mint nemzetünk egy elmúlt fényes tavaszának dicsőséges, örökre ragyogó korszaka. Természetes tehát, hogy a március 15-iki ifjú-