Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-122

A nemzetgyűlés 122. ülése 1923. évi április hó 19-én, csütörtökön. 361 a szakszervezeti tanács kimutatása szerint 219%, 1923. március havában a drágulás 53'6%, ebben az esztendőben január 1-től 96"9%. Ennélfogva szükséges lett volna egy öttagú munkáscsalád ellátására 1923. január 1-én 11.786 korona 63 fillér, 1923. március 31-én a drágulás következtében 23.216 korona 96 fillér. Ezzel szemben a munkások átlagos heti keresete 1923. január 1-én 5301 korona 78 fillér, aminek vásárló értéke egyenlő volt 19" 14 békebeli koronával. 1923. március 31-én az átlagos keresett 7000 korona volt, ami a pénz romlása miatt már csak 12*81 békebeli koronával volt egyenlő. A legjobban kereső munkások heti keresete még a Gyáriparosok Szövetségének kimutatása szerint sem haladja meg átlagban a 7600 koronát. A Gyáriparosok Szövetségének kimutatása szerint március 13-án a faiparban az önálló szakmunkások heti keresete 7680 korona, a segítőé 5808 korona. A vasiparban a szakmai bádogos keresete 7967 korona, a segítőé 3980 korona. A vegyi-iparban a különleges szakmunkás heti keresete 5184 korona, a betanított munkásé 3628 korona. A bőriparban a szakmunkás keresete heti 6984 korona, a malomiparban a szakmunkás keresete 4416 korona, a segédmunkásoké 3532 korona. Propper Sándor : És a liszt árát mindennap felemelik ! Farkas István : Ha szembeállítjuk a drágaság következtében azt az összeget, melyből egy öttagú munkáscsalád megélni tud, amely a legszükségesebb élelmiszerek bevásárlási öszegét tartalmazza, az az összeg 23.716 korona 97 fillér, a szakmunkás átlagos keresete pedig 7000 korona, akkor itt a differencia 16.716 korona. Tessék már most elgondolni, hogy ezek a munkások, akiknek a keresete ilyen kevés (Zaj. Elnök csenget.), akiknek a szükséges összeg nem áll rendelkezésükre, hogyan tudjanak megélni. És itt utalnom kell arra, hogy ez nemcsak az ipari munkásoknál, a legjobban kereső szakmunkásoknál van meg ; hol van még a nagytömeg, hol van a segédmunkásréteg, hol vannak a mezőgazdasági munkások, a falunak munkásai, a fürészgyári, téglagyári munkások s azok a többi munkások, akiknek a kereseti viszonyai amúgy is rosszabbak, mint a szakmunkásoké? Propper Sándor : Az utcaseprőket a főváros négy hévig koplaltatta ! Farkas István : Hol vannak a magáníisztviselők, a köztisztviselők ? Hiszen a magántisztviselők egy részének keresete kevesebb, mint a jobban kereső szakmunkásé. Ez a borzasztó nagy társadalmi réteg többsége Magyarország lakosságának s ennek a többségnek nyomorúsága olyan fontes szempont, hogy a gazdasági politikába ezt a kérdést ugy kellene beillesztem, hogy erre tekintettel legyenek, s hogy.kormányzati intézkedés történjék arra vonatkozólag, hogy a drágaság ilyen féktelenül, ilyen rettenetesen pusztító módon ne tegye tönkre ennek az országnak dolgozó népességét. A helyzet ma az, iiogy ezekből a keresetekből senki sem tud megélni. Ámde végső soron mit jeNAPLÓ XI. lent ez ? Jelenti azt is, hogy a fogyasztás mindig csökken. Aki szétnéz a város külső perifériáin ; aki látja, hogy az üzletekbe nem megy senki vásárolni, mert nincs miből vásárolnia, s hogy a legszükségesebb élelmiszereket sem tudják beszerezni, amelyekre a vegetativ élet szempontjából feltétlenül szükségük van, az nyilvánvalóan azt is látja, hogy az egész kiskereskedelem, az egész kisipar megakadt, nem lesz munkája, foglalkozása azért, mert a nagy tömeg, a dolgozó népesség a legminimálisabb szükségletét sem tudja kielégíteni. Ez a fogyasztási képtelenség pedig maga után fogja vonni a kisiparnak és kiskereskedelemnek pangását, tönkremenését is. Akik ezeket a szempontokat, ezeket a gazdasági és szociális bajokat nem veszik figyelembe, azok csak bajt akarnak zúdítani erre az országra. Ugy látom, hogy a kormány nem törődik ezzel a kérdéssel és nem foglalkozik komolyan a drágaság letörésének problémájával. Kiss Menyhért : Hát mivel foglalkozik ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Áremeléssel !) Propper Sándor : Lakásdrágitással. A kormány a legfőbb árdrágító ! (Zaj.) Farkas István : Nem lett volna szabad kiadni a lakásrendeletet s a tarifaemelést, mert ezek csak befolyásolják, előidézik a drágaságot és közrehatnak abban, hogy itt a viszonyok mindig roszszabbak és rosszabbak legyenek. Propper Sándor: A kormány diktálja az iramot ! Halász Móric : A szocialisták diktálják ! Propper Sándor : Nem a szocialisták emelték fel a tarifát ! Esztergályos János : A szocialisták csak fizetik a drágaságot ! (Zaj.) Farkas István : Hangsúlyozom, hogy az egész drágaságnak legnagyobb baja az, — és ez nemcsak szociális nyomorúság, hanem közgazdasági nyomorúság is Magyarországon, — hogy a dolgozó népesség nem tud megélni a keresetéből, és hogy fogyasztóképtelen lett. Propper Sándor : Erkölcsi és gazdasági csőd ! (Zaj joohfelől.) Farkas István : Amig egyrészről azt látjuk, hogy az állam az intézkedéseivel maga is közrehat arra, hogy a drágaság növekedjék, mert hiszen eltűri, hogy a magánvállalkozás, a magánspekuláció is szabadon űzhesse az árdrágítást, addig az állam maga is drágít, másrészt pedig az állam nem avatkozik be abban az irányban, hogy a drágasággal sújtott nagy tömegeknek élet standardja megtartassék. Nem beszélek most arról, hogy az állam egyéb vonatkozásban sem végzi ugy a dolgát, mint ahogy kellene, — bár erről is kellene beszélni, és majd fogunk is beszélni, — most csak azt akarom hangsúlyozni, hogy azt a nagy különbséget, amely az alacsony munkabérek és az életszükséglete cikkek árának magassága között van, ki kellene egyenliteni, és az államnak nem a drágaság előidézésére kellene beavatkoznia, hanem a béremelések dolgába kellene beleszólnia. 52