Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-122
A nemzetgyűlés 122. ülése 1923. évi április hó 19-én, csütörtökön. 357 az aratásnak és cséplésnek, sőt az Őszi munkának is régen vége lesz. (ügy van ! a baloldalon.) Ezért volt kár a kérdés megoldásának ezt a formáját választani, mert dacára annak, hogy helyes célt akar a minister ur elérni, a célt ép a forma miatt nem fogjuk tudni elérni. Nem látok a törvényjavaslatban intézkedést arra vonatkozólag, — és ezt nagyon fontosnak tartom ép azért, mert a javaslatban kontemplált formalizmus miatt nagyon sokáig fog elhúzódni a munkabérek megállapítása, — hogy mi lesz azokkal a munkásokkal, akik bizonyos nyomasztó gazdasági szerződóseket csupán azért voltak hajlandók elfogadni, mert kilátásba helyezték nekik, hogy a mezőgazdasági munkabéreket úgyis közhatóságilag fogják megállapítani. Vájjon ezek, akik március végén vagy április elején 3000 koronás havibér mellett, tehát napi 100 koronás napszám mellett vállaltak szerződést, vájjon azok, akik ma 200—250 koronás napszám mellett vállaltak szerződést, mindaddig lesznek kénytelenek betartani ezeket a napszámokat, amig ilyen hosszadalmas eljárás mellett az uj munkabéreket megállapítják? Vájjon meddig lesznek kénytelenek ezek szerződéseiket szószerint teljesíteni? Hiszen ha nem teljesitik, akkor a mezőgazdasági munka beszüntetéséről és a sztrájkokról szóló törvény alapján megbüntetik és becsukják őket ! Másik igen fontos dolog, ami ezt a munka- í bérmegállapitó akciót jóformán illuzóriussá teszi, az, hogy nemcsak a munkabérek megállapításáról kellene gondoskodni, hanem ép olyan sürgősen munkaalkalmak megteremtéséről, (ügy van ! a baloldalon.) Én személyes tapasztalatból mondhatom, hogy a munkaalkalom kérdése sokkal-sokkal fontosabb, mint maga a mai időkben legfontosabb szociális s agrárkérdésnek tartott földbirtokreform, (ügy van! balfelöl.) Szilágyi Lajos : Ebben segítsenek Gömbösek ! Haller József : Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy olyan helyeken, ahol én magam is részt vettem földbirtokrendezési tárgyalásokon, a munkásság és a földigénylők tábora leszerelt s visszavonult annak az ígéretnek ellenében, hogy a birtokosok biztosították őket arról, hogy tisztességes munkabért fognak adni nekik, hogy a munkaalkalmat nem fogják idegen munkások behozásával kevesbíteni. Meg vagyok győződve, hogy ha arra nézve volnának garanciális intézkedések, hogy minden munkás megkapja a maga munkájának tisztességes bérét, ós ha meg lenne nyugtatva aziránt, ho,ey amikor dolgozni akar, miudig lesz is munkája, akkor az igénylők 50%-ának sem kellene földbirtok és nem akarna 3—5-holdas törpebirtokos, jóformán az ég és a föld között lógó senki lenni, hanem szivesebben megélne a maga biztos, mindennapi tisztességes munkájából, (ügy van! balfelöl.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egy ház kellene neki és jókora kert! Haller József: Ezt a minister urnák azzal ajánlom szives figyelmébe, hogy a munkakérdés megoldására már ebből a szempontból is fordítson minél nagyobb gondot. Hogy a munkaalkalom kérdésével hogyan állunk, arra példát hozhatok fel. Ismerek Hevesmegyében egy földbirtokost, aki kétszáz szőlőmunkást szokott más esztendőben foglalkoztatni és akinek szőlője a mai napig még kitakarva sincs, kétszáz munkása közül egynek sem tud munkát adni, mert nincs semmi forgótőkéje, íme tehát szőlőmunkások, akik legkevésbé panaszkodhatnak, akiknek nem volt szükséges bérmegállapításra, nem tudnak munkához jutni. Ezeken nem fog segíteni a munkabér megállapítása, ezeknek előbb munkaalkalom kellene. Szilágyi Lajos : Jöjjenek e téren radikális javaslatokkal, megszavazzuk egyhangúlag ! Haller József: Egyáltalán a felfogásokban és célkitűzésekben rendszerbeli változásnak kell elkövetkeznie. Eddig volt mindenféle gazdasági rendszer : merkantilista, indusztrialista, fiziokrata rendszer; az egyik a kereskedelmet, a másik az ipart, a harmadik a termelő eszközöket állitotta a gazdasági rendszer középpontjába. Csak olyan nem volt még, amely az embert állitotta volna bele a gazdasági rendszer középpontjába. Arra . törekedtek inkább, hogy minél nagyobb legyen a termelés és nem arra, hogy minél több ember legyen boldog és megelégedett a termelés rendje szerint. Azt hiszem, ilyen módon kell a nemzeti gazdálkodást átreformálni és rendszerbelileg más vágányra áttérni és akkor fogunk szociális értelemben vett jó gazdasági politikát csinálni ; akkor fogjuk az elégedettséget elősegíteni és akkor fogjuk azt a száz fejű hidrát, amelyet demagógiának kereszteltek el, egy csapásra elintézni. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a bérmegállapítást a jelen körülmények között szükségesnek tartom ; hogy a robotmunka eltiltását s a kiküszöbölésére irányuló törekvést szives örömmel üdvözlöm ; kénytelen vagyok az előadottakra való hivatkozással megmaradni a mellett, hogy ez a törvényjavaslat a kontemplált eljárás miatt, a bérmegállapítások tervezett módozatai miatt nem alkalmas arra, hogy a munkabérek belátható időn belül megállapíthatók legyenek. Épen ezért ajánlom a t. földmivelésügyi kormánynak, hogy inkább más módot válasszon, lehetőleg azt, hogy a szükséges adatok bekérése alapján ő maga állapítsa meg minél gyorsabban a munkabéreket, mert ez a fontos és nem az alkotmányosai ; ő maga állapítsa meg minél gyorsabban a minimális munkabéreket, mert mindaddig, amig ez meg nem történik, a munkások kénytelenek a mai felháborítóan csekély munkabérek mellett dolgozni. Kijelentem, hogy amikor csekély munka-, bérekről beszélek, nem akarok általánosítani .
