Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. 317 Drozdy Győző; Párhuzam, nagyon helyes! (Zaj.) Várnai Dániel ". Wolff és társasága szóróiszóra ezeket szajkózzák! Vanczák Jánok '(továbbolvassa): ... »ki nagyravágyásának, diesvágyának, kapzsiságának és bosszuszenvedélyének nemzete életét feláldozta; ki pályáját árvák meglopásával kezdette és honának és honfitársainak nagyszerű kifosztásával végezte ; ki, hogy uralmát megállapítsa és fentartsa, annyi megbénult és leölt ezrek kínjaira siket maradt és hazafiainak omló vérét üres eszméinél, pogány ideáljainál kevesebbre becsülte; ki reményeit és kilátásainak valósulását az európai társadalmak általános felforgatásától várja, kit földönfutásában a kirablott hazai nép millióinak átka és — mi hisszük — az isteni igazság sújtó karja is követend, bárhova jusson is.« Propper Sándor : Majdnem szószerint a mai kurzus felfogása. Horváth Zoltán : A Szózat és a ISTép stílusa. (Egy hang a jobboldalon : A Déli Hírlapban is volt ilyen ! Zaj.) Vanczák János: Ha eladjuk a lelkünket, eladjuk a magyar nemzeti érzést, a magyar nemzeti méltóságot ennek a spicli hadseregnek, akkor látjuk — ahogyan itt eladták magukat, a tollúkat (TJgy van! a szélsobaloldalon.) és a becsületüket — hogy mit jelent az, aminek alapján a belügyministeriumban titkos rendeleteket adnak ki, és akkor érezzük át azt a felháborodást és azt a keserűséget, amely eltölt bennünket, amikor ilyen rendelet a szemünk elé kerül. A belügyminister ur utasításai a gyülekezési jog teljes megfojtását célozzák és eredményezik. Propper Sándor: Hol van itt jog? Vanczák János : A jogot először is a természet adta. Az a szabad nép, amely Ázsiából átjött ide, ahol nem volt semmiféle jogi korlátok közé szorítva, a természet jogánál fogva is kell, hogy szabadnak érezze magát. Ez az egyik jog. A másik jog pedig az, hogy a 48-as törvények még nincsenek hatályon kívül helyezve. Propper Sándor : Majd hatályon kívül helyezik ! Vanczák János : Agyonrendeletezték ugyan, de élnek és mégsem szabad azokat ugy kipusztítani az életből, mint ahogy az ilyen rendeletekkel kipusztítják. Azt mondja a belügyminister ur, hogy à munkásegyesületek nemzetellenesek s hogy a szociáldemokraták és októbristák a nemzet ellenségei. Drozdy Győző: Mit szól ehhez Nagyatádi? (Zaj jobbfelöl.) Ezt nem lehet lemosni! Vanczák János: Mondhatom, hogy ennél a hivatalos, önkényes, semmi egyébbel, mint a legnagyobb osztályönzéssel megmagyarázható NAPLÓ XI, állitásnál jobban még sohasem izgattak a nemzeti egység ellen. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennél sikeresebb nemzetpusztitó munkát még nem végzett senki és ennél nevetségesebbé még senki sem tette a nacionalista érzést, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) még a szokolisták sem, akik pedig annak idején ezt nagyon túlzásba vitték. Avagy lehet-e nemzeti egységről beszélni, ha jön a kormány és azt állítja a dolgozó polgárok százezreiről, — de ha milliókat mondok, akkor sem mondtam nagyot, mert hiszen mindarra a sok munkásra vonatkozik ez a rendelet, aki ebben az országban él és dolgozik — a kormány azt állítja e rendeletében, hogy ezek hazafiatlanok, s hogy a nemzetnek ellenségei. Propper Sándor : Amikor háborúba kellett menni, akkor nem ezt mondták! Vanczák János : Ha ez így van, akkor lehet-e követelni ettől a munkásosztálytól azt, hogy beleilleszkedjék a nemzeti keretekbe, ahol őket még csak tizedrangu polgároknak sem tekintik, amelyben ők mint a szabad madár, ki vannak szolgáltatva minden r

rendőri, csendőri és szolgabírói önkénynek? Es lehet-e a nacionalizmus eszméjét jobban irritálni, mint azzal az állítással, hogy százezrei vannak itt a polgároknak és munkásoknak, akik a nemzeti érzéstől és a nemzeti gondolattól idegenek? Drozdy Győző: Ilyesmit állítani! Propper Sándor: Aktában lefektetni ilyet egy parlamenti pártról! Vanczák János : A polgári osztályok pártjai és kormányai mindenütt harcolnak a szociáldemokrácia ellen . . . Propper Sándor: Elvi alapon és tisztességes eszközökkel! Vanczák János : ... de sehol sem annyira ostobák, hogy azt mondják az állampolgárok százezreiről, hogy ezek nem tartoznak a nemzet egyeteméhez ; sehol sem idegenítik el annyira tudatosan a munkásságot a nemzeti eszmétől, ahogy ezt nálunk teszik. T. Nemzetgyűlés! Nagyon sokszor történt itt hivatkozás a német, francia és angol munkásságra, hogy azok mennyivel mások, mennyire más a magatartásuk a nemzeti ügyeket t illetőleg és a nemzetet érdeklő dolgokban. En elhiszem, hogy más lehet. Kétségtelen, hogy a mi dolgos népünk rá volt szorítva, tudatosan rá volt kényszerítve arra, hogy sokkal többet szívjon magába a kozmopolitizmus érzéséből és gondolataiból, mint akármelyik más nemzet munkás népe, mert sehol annyi ridegséggel el nem zárkóztak a fokozatos haladás és fejlődés elől, sehol annyi ridegséggel nem gázoltak bele a dolgozó emberek jogaiba és érdekeibe . . . (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Farkas István: Angolországban nincsenek szolgabirók ! Vanczák János : . . . mint ahogy belegázoltak itt a jogaikba. Nálunk sohasem találtak 46