Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

A nemzetgyűlés 121. ülésé 192 Szólásra következik folytatólagosan Vanczák János képviselő ur. Vanczák János : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a rendeletnek még az utolsó mondatát kell fel­olvasnom (olvassa)-: »A gyűléseket és értekez­leteket meg kell tagadni, a szakszervezetek meg­alakulását minden eszközzel meg kell akadá­lyozni, a már meglévőket üldözni, nyugtalánitani kell.« (Felkiáltások aszélsöbalóldalon; Hallatlan !) Peidl Gyula ". Ez zülleszti le az országot ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Nincs a világon olyan kötélideg, amely ezt elbírja! Elnök : Nagyon sajnálom, én a képviselő urnák más idegeket nem adhatok. Ebben a nemzetgyűlésben a szólásszabadság a legfőbb dolog. Propper Sándor : De más kormányzat mellett ! Elnök : Propper képviselő urat rendreuta­sítom. Karafiáth Jenő : Yisszasirják a szovjetet ! Peidl Gyula: Maguk csinálják, előkószitik! Patacsi Dénes : Ott leszünk ! Szilágyi Lajos: Megint kezdik. Peidl Gyula : Megint termelőbiztosok lesznek ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vanczák János : Hogy azután az ilyen ren­deletek milyen állapotokat teremtenek az országban, és a becsületes, dolgozó munkásnépet milyen rettenetes kínoknak, szenvedéseknek és üldözéseknek teszik ki, legyen szabad erre vonat­kozólag néhány példát felhozni. Az ózdi választókerület úgyszólván telje­sen a rima—murány—salgótarjáni vállalat terü­letét alkotja, ott van két vasgyára, ott vannak bányái, amelyek sok ezer munkást foglalkoz­tatnak. Onnan kapom a következő panaszt. A választások után azokról a munkásokról, akik Vanczákra szavaztak, névjegyzéket készítettek, amely minden Rima-irodában fel van fektetve. Propper Sándor: Jól mondta, egy rima­iroda ! Vanczák János : Ha egy munkás bármely ügyben kéréssel vagy követeléssel áll elő, elő­ször megnézik, kire szavazott, azután ügyét aszerint intézik el. Peyer Károly: Dorogon épugy csinálják! Vanczák János : A választások alatt Yan­czák egyik kortese Vladár, a helyi csoport elnöke volt. Keresték az alkalmat, hogy vele szemben eljárnak, míg azután a munkából el­bocsátották. A vasmunkásszövetség vásárolt a munkások számára egy otthont. Ezt természe­tesen a vállalat nem nézte jó szemmel és a hatóságnak volt és van gondja rá, hogy a munkások életét megkeserítse. Egy vasárnap délután a munkásotthonban lévő zenélő auto­mata mellett egy-két táncot lejtett az ifjúság. Ezt meglátva a szemben lakó Rutka csendőr­főhadnagy, az épületből távozó ifjúságot be­?. évi április hó 18-án, szerdán. 313 kisértette a községházára, ott lehordta őket, mindenféle kommunista bitangoknak és kijelen­tette, hogyha még egyszer abból a házból a kezei közé kerülnek, meg fogják emlegetni. KÓSZÓ István : Valami más szépséghiba lehe­tett ott! Peyer Károly : Az volt az egyik hiba, hogy az a főhadnagy ur lovat csempészett át a cse­hekhez, és ezt megtudták a helyi csoport tagjai. Vanczák János : Az egyesület választott uj vezetőséget. Ezt becitálták a csendőrségre, és először arról faggatták az illetőket, hogy mi­csoda funkciót töltenek be a szervezetben, azután presszionálták, hogy tisztségükről mondjanak le. Azt mondták nekik : »Nézze barátom, én most nem mint csendőr beszélek magával, hanem mint jóakarója, tanácsolom magának, hagyja abba az egész szervezést, mert csak baj lesz belőle; én mondom magának, ne adja Isten, hogy mi hivatalból kerüljünk össze, mert meg fogja emlegetni.« Peidl Gyula : Ez egy jóakaró ! Györki Imre : Barátságos figyelmeztetés tőr­rel és revolverrel! Propper Sándor: Terror! Vanczák János: A munkások elhatározták, hogy dalkart létesítenek. Felkérték a karnagyi tisztre Lidinszky falusi tanítót. Másnap Ladá­I nyi plébános, mint az iskolaszék elnöke, maga elé idéztette Lidinszkyt, és előtte a következő kijelentést tette.' »Ha maga el meri vállalni a munkásság oktatását, akkor a vállalat részéről élvezett negyven métermázsa szén és húsz méter­mázsa fa járandósága megszűnik, azonkívül je­lentést teszek a kerületi tanfelügyelőségnek.« Propper Sándor : Ilyenek a viszonyok Bíró Pál hazájában ! Vanczák János : így tehát ez a tanító nem vállalhatta ezt a tisztet. Az első dalpróba után elküldte lemondó levelét. Akkor mentek tovább, felkértek karnagynak egy olasz állampolgárt, aki egyébként zeneszerző, mint hadifogoly ma­radt Magyarországon, öt éve tartózkodik ott, két éve nős, Diósgyőrből nősült. 0 vállalta a dalárda oktatását, de az első dalpróba után a csendőrfőhadnagy utasítására csendőrség jelent meg a mukásotthonban és engedély felmutatását követelte. Hiába volt minden ellenvetés, hogy ez nem külön egyesület, ez a vas- és fémmun­kások ózdi csoportjának dalköre, és mint ilyen­nek nincs szüksége külön engedélyre, a csend­őrség ezt az érvet nem fogadta el, összeírta mindazokat, akik a dalpróbán jelen voltak, egyenként megidézte őket a csendőrőrsre, és tudtukra adta, hogyha mégegyszer összejönnek, meg fogják emlegetni. Ez ügyből kifolyólag Kolberger G-yulát, a dalkör elnökét 1000 korona pénzbüntetésre is elitélte a főszolgabiróság. Nyolc nap múlva Mogyoróssy főszolgabíró enge­délye alapján a dalkör folytatta próbáit. Mi­kor látták, hogy minden üldözés dacára tovább­fejlődik, feljelentést tettek a miskolci kerületi

Next

/
Oldalképek
Tartalom