Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

A nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. 25 juh!) A nyomorúságában is lelkes fiatalság sem gondolta azt, hogy akkor, amikor saját nyomorának enyhítésére gvüjtés folyik Budapest utcáin; amiko/a lucskos időben Magyarország első nagyasszonya, a kormányzó őfőméltósága felesége (Éljenzés a jobboldalon.) ezekben a gyűjtésekben maga is résztvett, hogy ezáltal is dokumentálja azt, hogy mennyire együttérzünk a fiatalsággal és annak megélhetését mennyire lehetővé akarjuk tenni, mondom, nem gondolta maga sem, hogy ezekben a nehéz napokban talán maga fcg a legnehezebb áldozattal, véráldozattal hozzájárulni ahhoz a perselyhez, amelybe saját fentartására adományokat gyűjt. A nagy márciusi napon nem gondoltuk azt, hogy vérehullásával fogja talán az ifjúság megpecsételni ennek a napnak a jelentőségét és nem gondoltuk, hogy akárhonnan is elhangzanak olyan kijelentések, amelyek ennek a napnak fenségét megbecstelenitik. Megdöbbenéssel és aggodalommal nézem ezeket az eseményeket, és különösen ki kell emelnem azt, hogy ebben a kérdésben azt hiszem, nem lehet ebben a nemzetgyűlésben sem semmiféle pártkülönbség ; igenis kell, hogy ebben az országban a belső rendet és belső konszolidációt minden tekintetben megóvjuk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) de annak a belső rendre és belső konszolidációra való törekvésnek nem szabad érintenie senkit és nem szabad érinteni főleg azokat, akik a mi legszentebb reményeink, akik a mi jövendőnk: a mi fiainkat és azoknak vérehullása nem lehet ennek a nemzeti ünnepnek megpecsételése. Drozdy Győző: Ne használják fel őket! Csilléry András: Bámulom azt a sietséget, amellyel ezen tüntetés alkalmával kiröppentek a rendőrkardok és amellyel az ifjúságnak hazafias érzését és becsületes gondolkozását vérbefojtották akkor, amikor az a maga helyes logikájával és becsületes gondolkozásával azok ellen fordult, — talán egy kis tüntetéssel is — akik épen a nemzet megrontásában és szétdarabolásában élénk és tevékeny részt vettek, (ügy van ! jobbfelöl és a középen.) Lehetetlenség, hogy az az ifjúság, amely ma nemcsak hazáját, nemcsak nemzetét, nemcsak országát vesztette, hanem a maga ifjúságát is és amely nyomorúságban éli keserves napjait, kifejezést ne adjon ezen borzalmas pusztulás feletti érzületének, amely az országot érte. Rupert Rezső: Félrevezetik! Csilléry András : Nem lehet arra sem semmiféle szavakat találni, hogy »Az Est«-et akárki is védelmébe vegye, mert aki izgatott az ezeréves haza lerombolására, aki izgatott ennek az országnak feldarabolására . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, ügy van! a középen és balfelöl.) Fábián Béla: Csak lázítson tovább! Csilléry András: ... aki gyilkosságra uszított, az hazaárulásnak olyan tényeit követte el, amelyekkel szemben a megtorlásnak kellett volna NAPLÓ XI. következnie. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbal* oldalon.) Rassay Károly: Vigyék a bírósághoz! Kiss Menyhért: Meg kellett volna szüntetni! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Ez a nemzetgyűlés feladata, nem az ifjúságé ! Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Bogya János : Az ifjúságban kell, hogy éljen a nemzeti érzés! Elnök : Bogya képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Csilléry András: Az ifjúságnak ezt a kirobbanását, ezt a fellobbanását bizonyos mértékben túlbecsüljük és túlbecsülte a rendőrség is, amikor erőszakosan közbelépett. Én nem látok ebben semmi veszélyességet s akkor . . . Bogya János (közbeszól. Zaj.) Rassay Károly : A jövendő kultuszminisztere! (Derültség.) Csilléry András : ... amikor a parlament lépcsői előtt lefolyt ünnepségek kapcsán a kormánynak egy igen illusztris tagja épen Petőfi ifjúságában féktelen szenvedélyére hivatkozott: én is hivatkozom most arra, hogy talán ez a féktelen szenvedély ég az ifjúság kebelében s ezért ez iránt az ifjúság iránt mindenkor elnézéssel kell lennünk. Én tehát azt mondom ... Fábián Béla : Csak a felbujtók iránt nem kell elnézéssel lenni. Bogya János : A magyar ifjúságnak nincsenek felbujtói! Fábián Béla: Olvassa a Nép-et és a Szózat-ot ! Elnök ; Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni ! (Egy hang a középen : Kinek köszönhetjük, hogy elvették Erdélyt?) Rupert Rezső : Maguk a többit is elvesztik, tönkre teszik az országot! Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot! Csilléry András: .. . hogy az ifjúság, amely el van keseredve, jogos felháborodással fordult azok ellen, kik ugy látszik, az elévülés okfejtése mögé igyekeznek bújni és ezekkel a tényekkel igyekeznek bizonyos mértékben a történteket eltussolni. Nagyon érthető, . . . Bogya János: Nagyon érthető elkeseredés! (Zaj.) Elnök : Bogya János képviselő urat másodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni, hogy tessék a közbeszólásoktői tartózkodni. Csilléry András : . . . hogy ilyen jogrendből nem kérünk . . . Rassay Károly: De mi kérüpk! Csilléry András : . . . nekünk nincs szükségünk ilyen jogrendre, mert mi csak a magyar fajiságnak s a nemzeti szellemnek megfelelő jogrendet kívánunk. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső: Soltra rendőrről beszéljen. 4