Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

À nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. 30? táncolnak körülötte. A demokraták szeretnék kibékíteni, szeretnék egymáshoz közel hozni Európa összes szabad hazáit, hogy azután teremtsenek közöttük egy olyan nagy szövetséget, amilyen egyszer a Proyanee, a Bretagne és Normandia lakosságát fűzte össze a szabad Franciaország szövetségesévé. Ezért válaszolják a kékek a fehéreknek, akik plakatirozzák szeretetüket és rajongásukat Franciaországért, hogy a nagy francia tradiciók igazi letéteményesei a kékek és a kékek harcolnak a francia szellem igazi parancsáért, ugy amint ők harcoltak.« Nyílt bizonysága ez a francia hangulat gyökeres (Zaj.) megváltozásának, de legalább is annak, hogy hatalmas ellenzék bontakozik ki Franciaországban a sovinnacionalizmus ellen és a mai rendszer utolsó hónapjait vagy esztendeit járja. Peidl Gyula : Az is, ez is ! Rupert Rezső*: Nem tetszik ? Hisz ez egy magyar-barát volt ! Rainprecht Antal : Igazán azt kell hinnem hogy az urak Cailleaux politikájával nincsenek tisztában, mert lehetetlen, hogy egy ember is akadjon, aki Cailleaux-nak a magyart mentő tevékenységét lekicsinyelné és megmosolyogná. (Helyeslés balfeloí.) Halász Móric : Nem kicsinyli le azt senki. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Várnai Dániel : Ez irás és nem francia párfőm ! Rainprecht Antal : De hogy kibékítsem az egységespárt azon tagjait, akik Caillaux-ra azért haragusznak, mert nincs kizáTva, hogy szabadkőműves : a Magyarságban olvasott és néhány nap előtt irt cikkre hivom fel b. figyelmüket, amely igen megnyugtatóan számolt be az olasz katholikus néppárt akciójáról az olasz békeszerződések ellen. A Magyarság hiradása oda kulminál, hogy (olvassa) : »Ruffo herceg tarthatatlannak minősítette a békeszerződéseket, és állást foglalt a dunai államok gazdasági szerződése, szerves gazdasági csatlakozása és egységesülése mellett.« Egy kis Jászit fedeztünk fel Olaszországban Ruffo heceg személyében. »Ezeknek a gazdasági szerződéseknek megkötését idáig az Olaszország és Jugoszlávia közötti feszültség sajnálatosan hátráltatta. Végül tiltakozott az ellen« stb. »A baloldal vezére, Miglioli, sajnálatát fejezte ki azon, hogy a külügyi politika eddig mellőzte a párt irányvonalait, és követelte, hogy a fehér Internationale felépítésére tényleges lépések történjenek. Az II Popolo főszerkesztője, Donath, vázolta azokat a nehézségeket, amelyek a párt megfelelő külügyi politikájának útjában állanak. Don Sturzo a vámsorompók eltávolítása mellett foglalt állást, üt a szabadkereskedelemhez ! Záróbeszédében Ruffo herceg kijelentette, hogy a fehér Internationale létrejöttét idáig a francia katholikusok távolmaradása akadályozta, amely a jövőben kettőzött erővel lép fel.« Don Sturzo Bécsben is járt, tudtommal propagandalátogatáskép . . . Tehát útban van már a fehér Internationale is. Erdélyi Aladár : Isten hozza î Rainprecht Antal : És tudjuk, ismerjük a zöld Internationale, a gazdatársadalom nemzetközi szervezkedését is. Horváth Zoltán : Vörös, fehér, zöld Internationale ! Erdélyi Aladár : Zöld is volt ! Rainprecht Antal : Utón van tehát az olasz katholikus Internationale is azért, hogy a szabadkőműves és liberális irányzatú Nitt ivei, — aki szintén a magyarság, a leGyőzőttek érdekében vivja meg politikai harcát, — hogy a leGyőzőtt népek jogait helyreállítsa. Nagyon helyes és üdvös, hogy az internacionális mozgalmak minden oldalról kibontakoznak. Az ne aggasszon, hogy az osztályharc esetleg nagyobb méreteket ölt, mert hiszen elvégre osztályharc ebben az életben mindig volt és mindig lesz is ; osztályharc nélkül utópia egy társadalmat elképzelni. A piros határon túlmenő és az európai integrálódási kialakulásnak az az előnye, hogy a nemzet polgárainak és igy magának a nemzeti energiának egy jelentékeny hányadát szabadítja fel a társadalmi harcra, mert a sovinizmusra ráköltött 70 percentes energia szintén a társadalmi jólét és az európai konszolidáció kiépítésére fordittatik. (Helyeslés haljelöl.) Én, t. Nemzetgyűlés, nem mondom, és fanatikus lennék, ha azt állítanám, hogy amit én mondok igaz, hogy ami az én meggyőződésem, az mind vagy legalább is a közel jövőben valóra válik. Ezt nem állit hat ja senki szerénytelenség hiánya nélkül, de az is tény, hogy a t. kormány és a t. túloldal sem állithatja, hogy politikája fog eredményre vezetni és hogy uralmon marad az a régi nacionalista elv, amely ezt a nyúlfarknyi Európát az egész világ hahota j ára ismét két-háromféle érdekszférára bontja. Halász Móric : Nem nagyon hahotáztak rajta ! Rainprecht Antal : Jó kormányzati taktika is az, hogyha egy ilyen, nevezetesen pacifista és köztársasági pártot ha nem lenne is, a kormánynak mesterségesen kellene teremtenie, mert hiszen nem biztos, hogy a kormányelv lesz-e igazolva. Ebben az esetben t. Nemzetgyűlés . . . Rupert Rezső : A belügyminister már csinálja a departementeket ! Rainprecht Antal : Hiszen ha ennek más szerepe nincs is, minthogy kiegyensúlyozza azokat a — megengedem, hogy jóhiszemű, — de szerencsétlen kardcsörtető kijelentéseket, melyeknek itt fültanúi voltunk, már akkor is nagy szolgálatára vagyunk a hazának és magának a kormánynak is. Azonkívül biztos oldal védje egy ily parlamenti párt magának a nemzetgyűlésnek is és magának a nemzetnek is, amelynek kifelé való megnyilvánulásában — elvégre lehetünk különféle párthoz tartozók — mégis csak a legnagyobb egység, a magyar haza érdekei által megkövetelt egysége valamennyiünk számára az irányadó. A mi politikánk igazolása esetén pedig egyenesen szerencse és áldás, ha parla-