Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
306 A nemzetgyűlés 121. ülésé 1923. évi április hó 18-án, szerdán. minister ur . . . (Élénk derültség, Felkiáltások jobbfelöl : Ëljen a bélügyminister !) •_ Östör József : Ez a beszédnek a legkedvesebb része. Rainprecht Antal : . . . rendtörvényez, azután internáltat és a közigazgatást, olyképen kivánja reformáltatni, bogy azt nemcsak előre nem viszi, de szerintem oly műtétet ejt rajta, hogy csak a reakció kéjurnőjének eunuchi szolgálatára lehet alkalmas . . . (Derültség és zaj jobbfelől.) Erdélyi Aladár : A Petőfi Társaságban nem beszélnek ilyen szépen. Rupert ReZSŐ: Mi lesz az ősi vármegyével? Rainprecht Antal:... addig a pénzügyminister ur nyilatkozatai az Európát átfogó demokrácia felé, az általa felismert demokrácia felé tendálnak. Propper Sándor : Azért akarják kibokszolni. Rainprecht Antal : Azt hiszem, szegény pénzügyminister ur sokat kesereghet a felett a politikai bölcseség felett, amely az egyetlen nemzetmentő műveletében, a külföldi kölcsön megszerzésében munkálkodását most azzal a terrorral neheziíi meg, amellyel a mi álláspontunkat, a külföldön már rég elfogadott álláspontot egyszerűen hazaárulónak és destruktívnak bélyegzi. Rupert Rezső : Emellett hazát árul, destruál és köti a pacifista szerződéseket; (Zaj.) Rainprecht Antal : Persze a pénzügyminister ur reszortja — szerintem — a legfontosabb reszort ; az állami pénzügyeknek vitele, irányítása. • A pénz nem tűr tréfát, játékot ; nem ismer ábrándos elmerengést. A pénz még a kalapját sem billenti meg a tradíciók előtt. A pénz korlátlan hatalom, amelyet, ha megharagítunk, nem hajlandó a szolgálatunkra állni. Ezt jól tudja az okos pénzügyminister ur is . . . Hedry Lőrinc : Minden minister kap bókot. Dénes István : Egyik sem teszi az ablakába. Rainprecht Antal : . . . mert hiszen a pénzügyminister ur már óvatosabban fogalmazza meg a nyilatkozatát. (Halljuk! Halljuk I jobbfelől.) A pénzügyminister urnák Nagykanizsán a Tiszaünnepen elmondott hatalmas beszédét őszinte lelkesedéssel és őszinte megértéssel olvastam. Ha politikailag nem is osztozom Tisza politikájában, de a nagy ember kiválósága iránti minden tiszteletet, egy igaz, nagy férfi iránti emberi hódolatomat keltette életre az a beszéd, amelyet Kállay pénzügyminister ur Nagykanizsán mondott. (Zaj.) Tisza nagy történelmi egyéniségével foglalkozván, igy folytatja : »A nemzeti történelemnek négy évszázadra szóló korszaka zárult be vele.« A négy évszázadot gyönyörűen, dióhéjban ismerteti, majd annak befejeztével konstatálja, hogy ma már uj kérdésekkel, uj világ kezdetével állunk szemben és kétségtelen, hogy oly harcosokra is nagy szükség van, akiket az uj eszmék és az uj alkotások ereje állit a küzdők táborába. Erdélyi Aladár : Szóval igazolva van. (Zaj.) Rainprecht Antal : Amikor aztán a pénzügyminister ur által is invitált uj harcosok jelentkeznek, — és talán jelentkeztek, még mielőtt a pénzügyminister ur hívta volna őket, — akkor a kormányelnök egyszerűen lehazaárulózza, vagy engedi lehazaárulózni ezeket az uj szellemnek hódoló és uj szellemet inaugurálni^ akaró politikusokat, Annak kutatása, hogy a kormánynak egyes tagjai milyen figyelemmel vannak egymás iránt, nem az én politikai reszortom, . . . Erdélyi Aladár : Hát van magának reszortja ? (Derültség jobbfelől.) Rainprecht Antal :... de annyi bizonyos, hogy Kállay minister ur több figyelmet érdemelhetne a kormányelnök ur részéről. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóztassék, a szónokot áUandóan zavarni. Rupert Rezső (közbeszól). Elnök : Kupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rainprecht Antal : Jól látja Kállay minister úr a helyzetet, — ezt én is teljesen aláírom. Uj világ kezdetével állunk szemben, a történelemnek uj fejezete kezdődik. Az előretörő Géniusz maga előtt hajtja az anyagszerüségnek és törvényszerűségnek összes erőtényezőit. Igenis, a .gazdasági szükségszerűség bontakozik ki internacionálisan. Figyeljük csak meg a külpolitikai eseményeket. Nézzük Loucheur idegességét. Loucheur, aki még néhány hónappal ezelőtt tapsolt a Ruhr-vidék megszállásnak, ma már — hiába akarja ezt a francia kormány nyilatkozataival megcáfolni — idegesen jön-megy Angliába, mert a Ruhr-vidéki megszállás csődje a francia nagyipart is katasztrofális helyzetbe hozta és Loucheur van olyan jó gazda, hogy tudja, hogy az európai anarchia a francia kapitalizmust is magával rántja. (Zaj jobbfdől.) Ha az urakat nem érdekli, nem kötelesek végighallgatni (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) — igen érdekes a francia demokrata politikusnak, Caillaux-nak, a német- és magyar-barát Caillaux-nak cikke. Caillaux az interpelláló által megemlített Duval-lal együtt szintén vád alatt állott, de nem ítélték halálra, hanem internálták. Caillaux a következőket irja legutóbbi vezércikkében (olvassa) : »Állandóan és mindenben dicsőíteni az országot, — ezt a francia militarista-királypárt ellen irja — magasztalni a hibákat, legalább annyira mint az erényeket, az állam nagyságának és biztonságának jelszavát használva a szomszédos népek leigázásánál, megpróbálni Közép-Európa feldarabolását és egymás ellen felsorakoztatását, ellentétben a népek akaratával, ellentétben a közgazdaságtannak és a természetnek törvényeivel ; a gyűlöletet * hirdetni egyforma erővel minden ország vagy majdnem minden ország ellen; ez a programmja és a filozófiája annak a nacionalizmusnak, melyet a hi vei. hazafias érzéssé akarnak átötvözni.« Majd később (olvassa) : »A francia demokraták nem akarják a hazát kegyetlen bálványnak látni, amely az ó-kor bálvány isteneinek példájára örökké vérszomjas és csak akkor derül fel az ábrázata, ha a gyűlölet és szenvedély hulláma.
