Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. 3U3 Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltoztatik-e a földmivelésügyi minister ur által Bozsik Pál képviselő ur interpellációjára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Perlaki György jegyző: Kainprecht Antal! Rainprecht Antal : í\ Nemzetgyűlés! Bizonyára ismeretes minden képviselőtársam előtt, hogy Magyarország és az osztrák köztársaság között a választott biróságról megállapodás jött létre. Tartalmát nem olvasom fel, mert bizonyos vagyok abban, hogy minden képviselő ur ismeri. Lényegét azonban érinteni fogom. A megállapodás azt célozza, hogy Magyarország és Ausztria között felmerülendő konfliktusok a jövőben semmi esetre sem fegyverrel, hanem választott bíróság utján intéztessenek el. A magyar kormánynak ezt a lépését, az osztrák kormánnyal való ezt az egyezségkötését az inkább konzervatív, mint liberális Budapesti Hirlap is a következőleg üdvözölte : ezt a példát, mint kecsegtető kezdést fogják emlegetni valamikor. Egészen természetes dolog, hogy mi néhányan, akik minden gáncs, minden hazaárulási vád dacára is bizunk az emberiség józanságában, bizunk abban, hogy a mai lehetetlen európai zűrzavarból és káoszból, a gazdasági anarchiából kivezető ut az ezt követő egységes pénzrendszernek kapcsán jelentkező európai szolidaritásban, unióban fog előbbutóbb mégis csak kibontakozni, örömmel üdvözölnénk a t. kormányt e lépése alkalmából még akkor is, amikor két olyan szerencsétlen ország baráti viszonyának megpecsételéséről van is szó, amelyeknek sorsát és szolidaritását a közös szenvedés szabja meg, a közös nyomor irja elő. Mert hiszen elvégre is az elv a fontos, amelynek ugyancsak erős önfegyelmezettséggel kellett megküzdenie azokkal a fájó emlékekkel szemben, amelyek fájó tövisként azokból az időkből maradhattak fenn, amikor a világáháboru temetőjében fekvő Ausztria sírkeresztje megmozdult a mellette nyugvó magyar sírhant egy darabjának megszerzése végett. Horváth Zoltán : ügy van ! Gyalázatosság ; Rainprecht Antal : Fájdalmas emlékek ezek és mégis örvendetes megnyugvásomra szolgál, hogy az igen t. kormány az u. n. pacifista világfelfogás első fecskemadarát nyugat felé küldte az osztrák embertestvérek felé. Szomjas Gusztáv : Majd meglátjuk ! Rupert Rezső : Már saját kormánya tényét sem helyesli? Rainprecht Antal : Azt hittem, hogy Szomjas igen t. képviselőtársam ide fog ülni ezekbe a pad^ sorokba, mert hiszen a kormány aktusát nem helyesli. Szívből üdvözölnénk is a kormányt ez alkalomból, ha nem látnánk a politikai szintéren bizonyos mkonzekvenciát, nagy ellenmondást. Rupert Rezső : Hipokrizist ! Rainprecht Antal : Körülbelül egy hónap előtt, itt a nemzetgyűlés szine előtt interpelláció alakjában vádat emeltek a pacifizmus ellen. Isten bocsássa meg az interpelláló képviselő urnák azt a könnyelműségét, . . . Rupert Rezső : Politikai óvódás ! Rainprecht Antal : . . . amellyel Duval és Bolo pasa halálitéletének tragikus sorsának, akkor mindannyiunk részvétével kisért ártatlan kivégeztetésének megemlítésével, ha mindjárt hallgatagon, ha mindjárt közvetve is, halálos Ítéletet követelő vádbeszédet tartott a nemzetgyűlés pacifista és köztársasági képviselői ellen. En nem foglalkozom ezzel most részletesen, mert hiszen nem ez az én interpellációm tárgya, . . . Rupert Rezső : Nem is érdemli meg ! Politikai óvódás beszéd ! Rainprecht Antal : . . . de annyiban mégis foglalkoznom kell avval, amennyiben rövid előzményét kell adnom az interpellációra adott ministerelnöki válasznak. Nem foglalkozom azzal a politikai analfabetizmusra valló ellenmondással sem, amely az egész interpellációt jellemezte, amikor a köztársaságot ugy állította be az interpelláló képviselő ur, mint valami destruktiv államformát, holott ugyanakkor ő is egy köztársaságra, a francia köztársaságra hivatkozott, mint a nacionalista eszmény mintájára. Rupert Rezső : És megy hozzá kölcsönt kérni ! Szépen készíti elő a kölcsönt ! Rainprecht Antal : Én nem irigylem igen t. képviselőtársamnak gusztusát, nem irigylem a francia nacionalizmust sem, nem irigylem a francia nemzetet sem addig, amig ez a kormánya áll. Nekem Franciaország csak akkor lesz kedves, én Franciaországra, mint mintára inkább csak akkor hivatkozom majd, ha — miként Caille aux néhány nap előtt megirt fenomenális vezércikkében megjövendölte — az 1924. évi választások a mai sovén francia kormányt elsöprik és helyet adnak az európai liberális, demokrata, és a győzői jogokat megszüntető, német és magyarbarát irányzatnak. Nagy Ernő : Ez falán csak helyes, Szomjas képviselő ur ? Rainprecht Antal : Az elnökség ne vegye rossz néven és ne vegye kritikának, ne vegye talán az elnöki szék iránti tiszteletlenségnek, ha megemlíteni, mily veszedelmet jelentett akkor az a kis elnöki elnézés, amely nem tiltakozott nyomban a képviselőtársaknak hazaárulással történt megvádolása ellen, csak azért, mert köztársasági és pacifista politikát vallunk. . . Nagy Ernő : Engem biztosan nem érint ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Kutyaugatás nem hallik a menyországba ! Hogy Szomjas hogyan vélekedik rólam, nekem az Hekuba ! Çsak a lelkem legyen tiszta ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rainprecht Antal : ... és hogy elfelejtette, miután ez az elnöki székből nagyobb nyomatékkal birt volna, megmagyarázni . . . Elnök (csenget) : Kéiem, képviselő u;, méltóztassék az interpelláció tárgyával foglalkozni s ne méltóztassék a képviselőház elnökeik egy múlt