Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

A nemzetgyűlés 121. illése 1923. bajért a kormányt okoljak, nem uj dolog, ez igy volt régebben is . . . Drozdy Győző : Már az ókorban is ! (Derültség.) Peidl Gyula : Régebben is igazuk volt, ma is igazuk van ! Szabó istván (nagyatádi) földmiveiésügyi minister: ... . dacára annak, hogy mindenki tudja, hogy a kormányon ülők sem istenek. Dénes István : Csak kisistenek ! (Zaj.) Csak a választások alatt istenek ! Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister ; A mai nehéz időkben, amikor a megélhetés minden társadalmi osztályra nézve anynyira megnehezedett, ha nincs más orvosság és nem találja meg senki azt, amit keres, a kormánytól kívánják, hogy az keressen és találjon módokat arra, hogy helyzetükön könnyítsen. Bizonyos mértékig jogosult ez a kivánság, mert a kormánynak tényleg kötelessége gondoskodni arról, hogy megkeressen minden alkalmat és módot arra, hogy a nyomorúságot enyhitse, a bajokat orvosolja, de mindent csak a lehetőség határai között lehet megtenni. A külföldi államokkal folytatott tárgyalásoknál a borkivitel mindig a legsúlyosabb tételt képezte, s a kormány mindig a legnagyobb súlyt helyezte a borkivitel lehetővé tételére. Ezeknél a tárgyalásoknál azonban tulajdonképen kétféle nagy akadállyal találkoztunk. Az egyik az, hogy a borkivitel megengedéséhez olyan élelmicikkek kivitelét is kötötték, amelyeknek kivitele meg nem engedhető Magyarországból olyan mértékben, mint amilyen mértékben ők amellett bort is hajlandók lettek volna kiengedni. S itt a kormánynak nemcsak a bortermelők érdekeit kell néznie, hanem az ország közélelmezési politikáját is, s csak addig a határig lehet elmenni, ameddig itt benn a közélelmezés nincs veszélyeztetve. (Helyeslés.) A másik kérdés az, hogy a külföldi államok a borkivitelt mindig igen nagy mennyiségű iparcikk behozatalához kötötték. Minden állam arra törekszik, hogy a pénzét lehetőleg ne adja ki más államoknak, hanem hogy a kivitelével a pénzt más államokból magához tudja vonzani. A külföldi államok is arra törekszenek, hogy csak olyan cikkeket engedjenek át határaikon, amelyekre feltétlenül szükségük van s olyan cikkeket, amelyekre nincs feltétlenül szükségük, nem akarnak beengedni azért, hogy az ő pénzük ki ne vándoroljon azokért a cikkekért. Ha már most mi azt követeljük tőlük a tárgyalásoknál, hogy engedjék be a borunkat, akkor felállítják velünk szemben azt az igen súlyos követelést, hogy az iparcikkek mindenféle fajtájából óriási mennyiségeket engedjünk be, amely esetben azután hajlandók borunkra nézve a vámoknál valamilyen kedvezményt nyújtani, hogy azt az illető külföldi államba kivihessük. Dacára annak, hogy a kormány nagyon jól tudja, hogy a bortermelést, a szőlőművelést ÎUPLO JSJ, évi április hó 18-án, szerdán. 801 Magyarországon csak ugy lehet fentartani, űzni és jövedelmezővé tenni az állam részére is, a termelő részére is, ha a bort kivihetjük, mégis ezeknél a tárgyalásoknál kénytelen a kormány azt is figyelembe venni, hogy mit ereszthetünk be az országba és mit lehet még sem igen nagy mennyiségben beereszteni, mert annak folytán elsősorban a pénzünk menne ki azokért az óriási mennyiségű iparcikkekért talán olyan mértékben, amilyen mértékben nem szükséges, másodszor pedig ez most fejlődő hazai iparunkat valóságosan tönkretenné. Talán furcsán hangzik, hogy én mint földmiveiésügyi minister hangoztatom ezt, de részt vettem ezekben a tárgyalásokban és tudom, hogy minden szempontot figyelembe kell venni, s igy nem zárkózhattam el az elől sem, hogy azt is figyelembe vegyük, hogy hazai iparunkat ne engedjük tönkretenni a külföldi behozatal révén, mert különben az ipari munkásság is megélhetését veszítené el, s pénzünknek is még nagyobb mennyiségben kellene a külföldre kimennie, ha iparcikkeket itt benn nem tudnánk előállítani. Ezeknél a tárgyalásoknál tehát ezek a szempontok mind figyelembe veendők, s nagyon sajnos, hogy még eddig valóságos szerződést vagy megállapodást kötnünk egy külföldi állammal sem sikerült olyan mértékben, amilyen mértékben a borkivitel azt megkivánná. Amit azonkívül a földmiveiésügyi ministerium saját hatáskörében elérhet, e tekintetben mindent megteszünk, hozunk is áldozatot olyant, amely arányban áll a borkivitel értékével, hogy a borkivitelt előmozdítsuk. A földmiveiésügyi ministeriumban legutóbb lehetővé tettük, hogy Svájcba 120.000 hektoliter, Németországba pedig 20.000 hektoliter bor menjen ki, és megvan a reményünk arra, hogy amint ezeket a tárgyalásokat lefolytattuk és eredményre vezettük. további borkivitel lehetőségét is el fogjuk érni. A kereskedelmi szerződésekről szóló tárgyalások még mindig folyamatba vannak, hol megszakittatnak, hol újra kezdődnek, de megvan a reményem, hogy bizonyos megállapodást tudunk létrehozni arra nézve, hogy bizonyos iparcikkeket, amelyekről megállapítható, hogy engedély nélkül, de mégis bejönnek az országba, szerződésileg engedjük be és ennek fejében bort vigyünk ki. Kilátás van arra, hogy a helyzet e tekintetben is javulni fog. A felvetett kérdésekre van szerencsém még a következőket mondani Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy mit tett eddig a kormány a borkivitel emelése érdekében. Erre nézve már voltam bátor előadni az előbbieket. Azt kérdi továbbá, hajlandó-e a kormány a szőlősgazdáknak juttatott kölcsönt a közel jövőben a szükséghez képest felemelni és a borkereskedelmet is kölcsönnel megsegíteni. Erre válaszom az, hogy a pénzügyi kormányt már sikerült meggyőzni arról, hogy kikerülhetetlen, hogy c célra a jövőben nagyobb összeget folyóU