Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
A nemzetgyűlés 121. ülésé 1923. évi április hó 18-án, szerdán. 291 Forgács Miklós: Azt mondja Dénes képviselőtársam, hogy nem bántják a kisgazdát. A múltkor Cserti képviselőtársam beszélt és elősorolta ugyanezt Emlékszik arra Dénes képviselőtársam, hogy amikor interpelláltam, nem olyan nagy dologról, mint a csizma, hanem csak a cérnáról és a gombról, és megállapitottam, hogy a szegény ember nem tudja a gúnyáját összehúzni, Dénes képviselőtársam nagyon helyeselt. Cserti képviselőtársam pedig tegnap arról beszélt, hogy a csizma és minden ilyen drága. Erre én azt mondtam, hogy be kell hozni a kalapreformot. Erre általános támadást kaptam a túlsó oldalról, hogy szégyeljem magamat. Hát nem szégyenlem magamat. Drozdy Győző: Nem is volt valami szellemes megjegyzés! Forgács Miklós : Majd megmagyarázom, hogy szellemes volt ! Ha bűnnek tartják a képviselő urak azt, hogy egy embernek sok ezer holdja van, akkor én bűnnek tartom azt is, hogy egy embernek egy inge se legyen, mig a másiknak kocsirakományszámra legyen raktáron vászna, így gondolom én a vászonreformot.és igy értem a kalapreformot is. (Helyeslés.) Önök bűnnek tartanak mindent és bűnösnek tartanak minden embert, akinek ezer vagy ötszáz holdja van, de nem tartják bűnösnek azt, aki más értékekbe fekteti vagyonát és tényleg zsarolja a szegény embert. (Ügy van ! TJgy van ! jobb felöl.) Cserti képviselőtársam azt mondja, hogy a vidéken 150—160 korona a napszám és 150 vagy 200 korona a hus ár. Tegnapelőtt voltam vidéken és hoztam magammal 500 koronájával L0 kg. húst, mert a vidéken még hála Istennek nem ismerik az 1000 és 1500 koronás húsárakat. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon. Felkiáltások bal felöl: Hol van as?) Forgács Miklós: Ha oda menne képviselőtársam, akkor holnapra már biztosan drágább lesz, mert felhajtják az árakat. (Derültség.) Azért nem árulom el. Aki ismeri a munkásviszonyokat, az tudja, hogy a mezőgazdasági munkás sohasem a napszámjából élt és abból soha még békében sem tudott felruházkodni. Megmondom, miből élt a napszámos. Elment aratásra, amint ma is elmegy. Kétheti aratás alatt keresett 10—12 métermázsa gabonát, . . . Dénes István: Esetleg kevesebbet! Forgács Miklós :. . . esetleg kevesebbet, esetleg többet is. Azért én még nem tévedtem annyit, mint Dénes képviselőtársam, aki milliókban téved mindig. Én csak pár mázsában tévedek. Azután következik a cséplés. Itt van nálam a kimutatás : 15 munkás dolgozott a múlt nyáron is, az idén is szerződtetve vannak és 100 métermázsa után kapnak 3 métermázsa buzat. 100 métermázsa búzát a leggy at rább cséplőgarnitura is lejár egy nap alatt. Dénes István : De 23-an kapják ezt, t. képviselőtársam ! Szomjas Gusztáv: 21-en. Dénes István: Hát 21-en. Tessék elosztani és tisztán beállítani a tényeket. Forgács Miklós: Ez is azt bizonyitja, hogy t. képviselőtársam nem ért ehhez. Szomjas képviselőtársam azt mondja, hogy nála 21-en .dolgoznak, mert 80 lóerejü a gép és esetleg 50 méteres a kazla, de nálam csak 4 lóerejü és 5 méteres a kazal, itt tehát 15 ember dolgozik, nem pedig 21. Tessék ezt átszámitani : 15 ember a 3 mázsából mennyit kap. Minden öt ember kapott egy mázsa búzát egy napra. Tessék kiszámítani, ez 4000 koronát tesz ki. Ezzel nem azt mondom, hogy az illető már boldoggá van téve . . . Dénes István : Hány hónapig csépel egy esztendőben? (Zaj.) Forgács Miklós: Egy hónapig! Dénes István: Nohát! Egész évre valóját kell hogy megkeresse! (Zaj.) Forgács Miklós: T. képviselőtársam, hiába, de Nagyatádi földmivelésügyi minister ur nem tud olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, hogy decemberben is csépelhessenek. (Elénk derültség és taps jobbfelöl.) Ezt szónoklással nem lehet megoldani. Szeretném én is januárban is foglalkoztatni a napszámosokat, de mit csináljak, amikor még csak hó sem esik. Azért én ugy gondolom, t. képviselőtársam, hogy mi inkább arra vagyunk hivatva, hogy nem egymást támadva, hanem egymást támogatva ós tényleg a munkás érdekét képviselve . . . Dénes István : Akkor tessék tárgyilagos lenni ! Forgács Miklós : . . . megállapítsuk azt, hogy hol keressük a hibát. Az a szegény ember, aki nálunk részes és arató volt, vagy akármilyen munkában volt, nem a napszámból élt meg, hanem más egyebekből, nevelt egy pár borjut stb.-it és annak árából ruházta fel a gyermekeit. Mi az állapot? Merem állítani, hogy én a munkásaimmal együtt fekszem le és együtt kelek, és a múltkor hárman panaszkodtak a szőlőben, hogy, miután nem tudják a borjú árát Pesten, a kereskedők megvették tőlük a bor jut 10.000 koronáért, tehát 300 koronáért kilónkint, felhozták Budapestre és itt 1000—1500 koronáért adták el. Ezért nem tud a szegény ember boldogulni, mert becsapják. Ha annyit adnának neki az eladott holmiért, amennyi tényleg jár és ha a kereskedő megelégednék a tisztességes polgári haszonnal, akkor fel tudna ruházkodni ós rendesen tudna élni. Az a kasza, amellyel a munkás kaszál, békében 60 krajcár, 1 korona 20 fillér volt, ma pedig 2—3000 korona. T. képviselőtársaim azt akarják, hogy mindent a föld fizessen meg és itt a drágaság a csillagos égig menjen fel. Propper Sándor : A cigarettapapir-adó vagy a gyufa-adó hoz annyit, mint a földadó! Forgács Miklós: T. képviselő ur, nagykülönbség van képviselő és képviselő között,
