Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-120

A nemzetgyűlés 120. ülése 1923. évi április hó 17-én, kedden. 275 Ezzel szemben igen kicsiny dicsőség, hogy az indokolás rámutat arra, hogy nem fellebbezésnek, hanem előterjesztésnek van helye, azért, hogy az eljárás egyszerűbb és olcsóbb legyen. Ez a szavakkal való játék, mert a fellebbezés vagy előtér j észt és mindegy, másodfokú elbírálásra az ügy amúgy is a minister elé kerül, és az, vájjon előterjesztésben, vagy fellebbezésben van-e megirva a dolog, semmi különbséget nem tesz. Hiába triumfálnak tehát, hogy milyen nagyszerű vívmány az, hogy nem fellebbezésnek, hanem előterjesztésnek van helye. Pár szóval befejezem felszólalásomat. Elfogadva a munkabérmegállapitó bizottságot és nem említve az eddigi kifogásokat, egyéb hiba is van a javaslatban. Nevezetesen bizonyos önkényes beavatkozásokra adhat alkalmat a törvényjavaslat egy-két rendelkezése, meri majd gondoskodnak arról, hogy a bíróság tagjai jómaga viseletű fiuk legyenek, mert különben a bíróságból kidobhatok, ki piszkálhat ók lesznek. A 7. § pl. kimondja, hogy felmentheti tisztje alól a földmivelésügyi minister azt, aki ellen működéséből kifolyólag alapos észrevétel merül fel. A legkönnyebb dolog, hogy valaki ellen alapos észrevétel merüljön föl. Egyszerűen jön a főispán és panaszkodik valakire, hogy nagyon intranzigens álláspontot képvisel. Ilyenformán lassanként az egész bérmegállapitó bizottságot csupa gutgesinnt ember fogja a maga képére átformálni . A munkabérmegállapitó bizottsággal kapcsolatban rá kell mutatnom a 2. § egyéb hibáira is. A minister ur csodálatosképen ugy tesz, mintha nem tudná, hogy minden vidéken ugyanaz a baj. A szakasz azt mondja, hogy a minister csak egyes vidékekre rendelheti el a mezőgazdasági kamara meghallgatása után a bérmegállapitó eljárást, és ezt két okból teheti, t. i. a közönséges időszaki szakmánynyujtásoknál és akkor is, ha megélhetésük van veszélyeztetve. Ez helyes kiinduló pont, mert az a fontos, hogy a munkás megélhetése veszélyeztetve van-e, vagy sem. Ez legalább abszolút kritérium. Ami azonban a részes szerződéssel kötelezetteket illeti, a szakasz második bekezdésében nincs biztos támpont, itt már nem fontos az a kritérium, hogy a napszámbérnek a megélhetésre elegendőnek kell lennie, hanem csak annyi van, hogy az azon a vidéken az időszerint fizetett bérnek megfelelőnek kell lennie, Ez egyszerűen arra fog vezetni, hogy annak a vidéknek összes gazdái megállapodtak egymással, hogy mennyi bért fizetnek, és akkor ez lesz azon a vidéken az azidőszerint fizetett munkabér. (Ugy van f a szélsőbaloldalon.) A ministernek ebbe még beleszólása sem lesz, mert nem engedi meg ezt neki a javaslat, vagy ha megengedi is, a bérmegállapitó bizottság azoknál, akik részes szerződéssel szerződnek másfajta•- mellékes munkákra, azt fogja mondani, hogy azon a vidéken 80 K a napszám, ez megfelelő, panaszra ok nincs. Egyik legértéktelenebb, de leghíresebb szakasz a 11. §, melyben arról van szó, hogy csak akkor lehet kihágás címén 6000 K-ig terjedhető pénzÍIAPLÓ xl. büntetéssel büntetni a kizsákmányolót, ha a minimális munkabéren alul szerződtet. Ez a legkevesebb esetben fog előfordulni, mert gondoskodni fognak arról, hogy ne nagyon siessenek a minimális munkabérek megállapításával, lesz átmeneti idő egy fél

r vagy egy esztendő, amig szabad a vásár, addig semmi nem védi a munkást a kizsákmányolás ellen. Egyedül az 1920 : XV. te. védené, melyre ebben a javaslatban is történik hivatkozás, a munkabéruzsora ellen. De meg lehet Ítélni ennek a munkásvédelemnek értékét abból, hogy még nem fordult elő egyetlen eset, hogy valamelyik munkáltatót az 1920 : XV, alapján felelősségre vontak volna munkabéruzsora címén. Peidl Gyula : Szóval nincs munkabéruzsora Î Rupert Rezső : De ez nem is csoda, mert abban a törvényben, amely uzsorának minősiti a kizsákmányolást, gondoskodás történt arról, hogy ezt a tényálladékot egyetlen birtokos ellen se lehessen konstruálni, azt mondván, hogy az uzsorát az összes mellékkörülményekre való tekintettel kell elbírálni. Ilyen törvény mellett nem lehet megfogni a munkáltatót, mert az egész vidék összes körülményeire való tekintettel kell a tényálladékot megállapítani, igy pedig nincsen büntetendő cselekmény. Nem ér semmit tehát az egész 11. §, hiszen még az 1920 ; XV. te. sem volt arra j ó, hogy valakit elitéljenek munkabéruzsora miatt, pedig ez a tör* vény szigorúbb, mint a 11. §. Ebben a szakaszban legfeljebb a magánjogi védelem maradna hátra a munkás számára, ha kizsarolták volna, ha munkabéruzsorát követtek volna el vele szemben, olyant, amely az 1920 : XV. te. határáig nem csap fel. De még magánjogi védelem sincs, mert a szakasz második bekezdése csak arra az esetre engedi meg a fizetetlen bérek keresését, ahol ez a munkabérminimum meg van állapítva. Azt hiszem, hogy ezzel a törvénnyel, amelyen végigvonulnak a negatívumok, hogy ez semmis, az semmis és amaz semmis, s amelyben mindenütt elfelejtettek szank^ ciókról gondoskodni, egyetlenegy lépéssel se vit^ tük előbbre ezt az ügyet, ha pedig lezártuk és betettük az irattárba ezt az aktát, akkor joggal mondom, hogy vétettünk a munkások ellen. Mivel igy van, hogy vétünk ellenük és nem segítünk rajtuk, hogy csupa irott malaszttal akarunk rajtuk segíteni, most már igazán azt kell mondanom, hogy minden erkölcsi háttér nélkül lehetetlen megtagadnunk azt, hogy a munkásság maga segítsen magán a sztrájkjoggal, ha egyébbel nem tud. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Átértem a fontosságát annak, hogy a mezőgazdálkodás területén a sztrájkkal való operálás a nemzet halálát jelentheti. Szilágyi Lajos : Belekergetik őket ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső : Ezt mindenképen meg kell akadályozni, csakhogy ott kell kezdeni, hogy preventív alkotó intézkedéseket teszünk, hogy az okait szüntetjük meg annak, hogy sztrájk legyen. Testvéri szeretettel, emberségesen, továbbmenőleg is, mint a kétszer kettő négy alapján, ha valaki 40