Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-120

258 A nemzet gyűlés 120. ülése Î923. évi április hó 17-én, kedden. mit ennek az osztálynak felsegitése érdekében. S ha már régen is olyan fontos tényezője volt a nemzetgazdasági életnek ez a munkásosztály, akkor sokszorosan nagyobb jelentőségű ma. Én a Házban egyszer már hivatkoztam arra, — és számszerű adatokkal igazoltam állításaimat — hogy a birtokviszonyok a megcsonkított Magyarországon mennyire eltolódtak a nagybirtok javára s ugyanakkor kimutattam azt is, hogy a mezőgazdasági munkások száma ma nagyobb, mint volt a régi Nagy-Magyarországon. Hivatkoztam arra, hogy az ezer holdon felüli birtokok 68"33 százaléka megmaradt, a mezőgazdasági munkások száma pedig a megcsonkított Magyarországon a régi 15'08%-ról 16%-ra, a mezőgazdasági cselédek száma pedig 6'6%-ról 7"6%-ra emelkedett, ugy hogy a népesedésben és a birtokviszonyokban beállott ez az eltolódás magában véve is szükségessé tenné azt, hogy az állam itt komolyan beavatkozzék a munkásügyekbe és teremtsen olyan állapotot, hogy ez a nagy munkásréteg ne lehessen martaléka a nagybirtoknak. Bocsássanak meg nekem a nagybirtokosok azért, ha igy beszélünk, de a legkonzervatívabb, a legokosabb, a legelőrelátóbb konzervatív politika kívánja, hogy ez igy legyen. Mert mi lesz a következménye annak, ha a változott viszonyok ellenére sem történik intézkedés, amely valahogyan egyensúlyt hozna létre a megszaporodott népesség megélhetési lehetősége és a nagybirtokok között? Itt valóban szükség van a beavatkozásra, de komoly formában, hogy ezeknek a munkásoknak megélhetési lehetőségük biztosittassék. Ez a törvényjavaslat, sajnos, nem nyújt erre módot. Ennyire nem avatkozik bele az ügyekbe, nem nyúl hozzá a kérdéshez, pedig ha az a nagybirtok több munkabért fizet, kedvezőbb munkafeltételeket szab meg; mint aminők eddig voltak, a maga számítását üzemkörében akkor is megtalálja, épugy, mint az ipari termelés, mely megtalálja mindenütt a módját annak, hogy a többköltsóget behozza. Ugyanígy elérhetné ezt minden mezőgazdasági üzem is. Fontos szempontok ezek, t. Nemzetgyűlés, amelyeket nem lehet figyelmen kivül hagyni, amelyeket állandóan hangsúlyozni kell, s ha mi többen felszólalunk ennél a kérdésnél, ezért tesszük, mert álláspontunk megerősítésére nem is kell másra hivatkoznunk, mint arra, hogy itt a háború előtti évtizedekben egyrészt nagy volt a kivándorlás, másrészt a mezőgazdasági népesség körében, jóllehet el volt zárva a világtól, bilincsekbe verve, kivételes állapotok között élt és sem szervezkedni, sem egyesülni nem hagyták, időközönként mégis erupciók, lázadások törtek ki a nyomorúság következtében. Ma tehát, amikor a trianoni Magyarországon a viszonyok még kedvezőtlenebbek, amikor a megélhetési lehetőség hasonlíthatatlan rosszabb, amikor nem lehet olyan könnyen megtalálni az életfeltételeket, mint lehetett a háború előtti időszakokban, ma különösen fontos az, hogy a nagybirtokosok, a mezőgazdák kényszeríttessenek arra, hogy többet fizetve emberséges életfeltételeket biztosítsanak a munkásság számára. Olyan szempont ez, t. Nemzetgyűlés, amit feltétlenül figyelembe kell venni, s amit egy előrelátó, okos, konzervatív politika célként tűzhet ki maga elé, mert ezzel sok olyan bajnak, csapásnak elejét veheti, amelyet ma előre látni nem lehet, amely azonban a nyomorúság következtében mindig előállhat. Sajnos, ez a javaslat nem nyújt módot erre. Alaphibája a javaslatnak, hogy a munkások részére a szervezeteken keresztül való érvényesülést nem teszi lehetővé. A minister ur azt mondotta a múltkoriban egy közbeszólásában, hogy ne vonjuk kétségbe az ő jóhiszeműségét. Hát ez nem jóhiszeműség kérdése, t. minister ur, ez az erőviszonyok kérdése. Tisztára az, mert minden attól függ, hogy a megszervezett földbirtokososztállyal szemben nyújt-e az állam módot arra, hogy a birtoktalan osztály szintén megszervezkedjék és mint szervezett fél érvényesülhessen ugyanazokon a fórumokon keresztül, amelyeken keresztül érvényesül a birtokososztály. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a döntőszempont, mert máskülönben a földmivelő népesség nem érvényesülhet, nem tud befolyásra szert tenni, nem tud a maga érdekeiért hadakozni. Egyébként is minden helyes szociálpolitikai alkotásnak csak az lehet az alapja, ha maga az érdekelt osztály hatékonyan c bele tud folyni abba az alkotásba. (Igás! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a javaslatnak intenciói, rendelkezései szerint a mezőgazdasági munkásosztály nem folyhat be ennek a kérdésnek rendezésébe olyan mértékben, mint a birtokososztály. Pedig el kellene ismernie az államnak és magának a földbirtokososztálynak is, hogy erre szükség van, s hogy végre teret kell biztosítani azon erők mérkőzésének, amelyek a szociális viszonylatokban a gazdasági érdekeltség révén szerepet játszanak, ugy mint a nyugati államokban, mert ez helyesebb, okosabb a struccpolitikánál. Klárik Ferenc: Az elnyomatásnál! Farkas István: A javaslat 2. §-a az illetékes kamarák meghallgatásával intézkedik. Én ezekre a kamarákra nem akarok kiterjeszkedni, csak röviden említem, hogy a mezőgazdasági kamaráknál is az a baj, — és ez általában legnagyobb baja a mezőgazdasági munkásságnak — hogy e kamarákra a munkásság a maga szervezetével, erejével, kialakult felfogásával nem tud befolyást gyakorolni. Ki lévén zárva onnan, a mezőgazdasági munkásosztály nem tud érvényesülni. A 3. §. meg majdnem illuzóriussá teszi az egész rendezést, mert hiszen a 3. §. szerint a ministertől függ, vájjon elrendeli-e ezeknek a bizottságoknak megalakítását, vagy sem. Oly