Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-120
A nemzetgyűlés 120. ülése 1923. évi április hó 17-én, kedden, Scitovszky Béla és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgya* lása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : Szabó István (nagyatádi), gr> Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 10 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja eL) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hébelt Ede jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur, Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek BácsBodrog vármegye közönségének feliratát a mezőgazdasági munkabérek szabályozása ügyében. Heves vármegye közönségének kétrendbeli feliratát október 6-ikának nemzeti ünneppé való emelése tárgyában, illetőleg a nemzetgyűlésben botrányos jeleneteknek és a személyes kérdések elfajulásának megszüntetése érdekében. Miután a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat mai napirendünkön szerepel, Báes-Bodrog vármegye közönségének e tárgyra vonatkozó felirata letétetik a Ház asztalára, a másik két felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a házszabályok 242. §-a alapján kiadatik a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat általános szabályozásának folytatása. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István : A napirenden lévő javaslat azt a célt kívánja szolgálni, hogy a mezőgazdasági munkabérek rendezésébe bizonyos gyakorlatot vigyen be és ezzel a munkabérszabályozást megoldja. À kérdés tehát az, hogy vájjon ez a javaslat szolgálja-e azt a célt, amelyet elérni akart, olyan-e ennek a javaslatnak az összetétele, hogy azt a kivánt célt elérje, amelyet kitűztek. Ha ezt akarjuk vizsgálni, akkor mindenesetre vizsNAPLÓ XI. gálnunk kell azokat a szociális- és birtokviszonyokat, amelyek között a mezőgazdasági munkásság él, s amely körülmények között ezt a törvényt alkalmazni fogják ; vájjon ez a törvény alkalmas lesz-e arra, hogy a kitűzött célt elérje, igen vagy nem, avagy pedig csak olyan intézkedéseket tartalmaz-e, amelyek nem érik el azt a célt, de mégis úgynevezett szociálpolitikai alkotás lesz a neve. A magyar mezőgazdasági munkásság ennek az országnak mindig a legmostohább rétege volt. Mostohán bánt vele az állam, mostohán bánik vele a birtokososztály. A magyar mezőgazdasági munkásság olyan szomorú helyzetben, olyan szomorú körülmények között van, amilyen szomorú helyzetben és szomorú körülmények között a magyar társadalomnak egyetlen egy rétege sincsen. A birtokos osztály sem értette meg abbeli feladatát, hogy a dolgozó munkássággal szemben kötelességei vannak. De nem értette meg az állam sem az idők folyamán azt, hogy neki olyan kötelességei is vannak a munkásság iránt, amelyeket teljesíteni kellene, s amelyekkel védeni kellene a legnagyobb dolgozó osztályt azon rendszer ellen, amely itt a mezőgazdasági termelés körül kialakult. Igaz az, hogy jogilag és formailag a jobbágyi bérmunkarendszer megszűnt, de az a fogalom, az a felfogás, amely a jobbágyrendszerben meg volt a földesúr és a munkások, a jobbágyok között, ma is meg van. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ugy van ! As egésg vonalon !) Ez a felfogás pedig többé-kevósbbé egészen a napjainkig érvényesül az állami intézkedéseken keresztül is. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ha ezen a téren nézzük és vizsgáljuk a dolgokat, tényekre és pedig olyan tényékre lehet hivatkozni, amelyeket, nézetem szerint, « kérdés tárgyalásánál elhallgatni nem szabad. Más vonatkozásban, nevezetesen az adóvita, kapcsán, beszéltünk már arról, hogy a magyar birtokoknak, tehát a magyar birtokos osztálynak, a magyar nagybirtoknak mi volt a szerepe, 37
