Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
À ne/mzetgyûlês 118. ülése 1923. utak személyi kiadásai az aktiv tisztviselőkkel kapcsolatban 79,142.911 koronát tettek ki, a nyugdíjasoké p3dig mindössze 8 millió koronát, vagyis mig békében minden 10 aktiv tiszt viselőre csak egy nyugdíjas esett, addig ma minden 10 aktiv tisztviselőre hét nyugdíjas jut és ha a kormányzat a tervezett 20 %-° s személyredukciót is keresztüjviszi, minden 10 aktiv tisztviselőre 11 nyugdíjas fog esni. — és akkor a kormányzat a megtakarítani vélt összeget nem a rendszeres állandó illetmények rovatába állítja majd be a költségvetésben, hanem nyugellátások rovatába s a helyzet az lesz, hogy kevesebb aktiv.tisztviselőt fognak rosszul fizetni és több nyugdíjazott tisztviselőnek ad éhbért. Mondom, ezt elismerem, de mindenképen arra kell törekednie a kormányzatnak, hogy végre megtalálja a módját annak, hogy a tisztviselőknek emberséges megélhetést biztosit san. (Igaz! ügy van! a Ház minden oldalán.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla elnök foglalja el.) T. Nemzetgyűlés ! Zárom szavaimat azzal, hogy kérem az igen t. kormányt . . . Erdélyi Aladár : Csak azt nem mondtad meg, hogy ki k vannak j ól ellát va ? Homonnay Tivadar: Ezt szeretném tőled hallani ! : . . .térjen végre valahára az eredményesebb gazdasági politika útjára, mert az a gazdasági politika, amit ma a tiszt viselőkérdésben folytat, amikor állandóan huzza-halasztja ennek a kérdésnek megoldását, igen-igen súlyos és nagyon szomorú következményekkel fog járni. A következő interpellációt van szerencsém az igen t. pénzügyminister úrhoz intézni (olvassa/ : 1. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák, hogy az állami alkalmazottaknak legutóbb kiutalt rendkívüli segélye még a kedvezményes jegyek be nem vonása esetén is már a kiutalás napján is oly csekély volt, hogy az egy hónapra papíron kiutalt rendkívüli segély,öbblet némely fizetési osztályú tisztviselőnél családjának az egynapi megélhetést sem biztosította? 2. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák, hogy ezen rendkívüli segély pár héttel ezelőtt' k ;utalása óta a drágaság átlag 80%-kal emelkedett, és az állam alkalmazottai ma már fizetésükből nem egy hónapig, de alig pár napig tudják családjukat eltartani. 3. Tud-e a pénzügyminister ur arról, hogy a legutóbb engedélyezett rendkívüli segélyt a fővárosi alkalmazottak még mindig nem kapták meg, és az azonos fizetésű és rangosztályu fővárosi alkalmazottak, székesfővárosi tisztviselők épugy, mint az oktatószemélyzet, havonta számottevően kevesebb rendkívüli segélyt kapnak, mint az államiak? 4. Milyen intézkedéseket kíván tenni a miniszter ur, hogy az állami és székesfővárosi azonos rangosztályu alkalmazottak és az oktatószemélyzet megélhetése egyenlő mértékben a legsürgősebben biztosittassék? (Helyeslés haljelől.) évi április hő 12-én, csütörtökön. 229 Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy az elhangzott interpellációra a kormány nevében egész röviden válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur szíves volt foglalkozni az egész tisztviselői problémával, a fizetés- és státusrendezésnek minden komplikált kérdésével. Ezeket már annyit tárgyaltuk ezideig is, és még annyi alkalmunk lesz velük* foglalkozni, hogy, azt hiszem, egy interpellációra adandó válasz keretében igazán nem volna helyén a t. Ház türelmét ebben a kérdésben hosszasabban igénybevenni. Én csak két dologra kívánom felhívni a figyelmet akkor, amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozom. Az egyik az, hogy lehetőleg ne vigyünk bele a tisztviselői kérdések tárgyalásába tendenciózus összehasonlításokat, amelyekben a katonaságnak, vagy a városi és az állami alkalmazottaknak, avagy az üzemieknek illetményeire mutatva reá, a lobbi kategóriáknak azt mondjuk, hogy : nézzétek, a ti helyzetetek azért is rossz, mert összehasonlítva azt más kategóriákéval, sokkal kevesebbet kaptok. Azt hiszem, igy sohasem szabad a kérdéseket beállítani és tárgyalni, mert az ilyen beállítás a valóságnak semmikor sem felelhet meg. Mindig az volt a törekvésünk és mindig arra irányult különösen a pénzügyi kormányzat törekvése, hogy azt a bizonyos egyforma elbánást, amelyet annyit hangoztatnak, ténnyé változtassuk. És ha erről beszélünk, akkor meg kell hallgatni mindazokat, akik itt figyelembe jönnek, elsősorban pedig azt a kormányhatóságot, amelynek igazán egyedüli törekvése e kérdés kezelésénél ezt az elvet diadalra juttatni és fennállását biztosítani. A másik, amire fel kívánom hívni a figyelmet, az, hogy a tisztviselők jcbb ellátásának kérdése a legszorosabb összefüggésben van az állam pénzügyi és gazdasági helyzetével, (Zaj.) mint általában minden kiadási kérdés megoldása, s hogy ennélfogva meg kell találnunk itt azt az összhangot, amely az állam bevételei és kiadásai között biztosítandó. És ha megoldásról beszélünk, ezt csak abban az általános megoldásban találhatjuk meg, amelyet meg fog hozni az a helyzet, ha a korona stabilizálódik és az államháztartás rendbejön. (Zaj.) Mindenesetre addig is, amig ez a végleges megoldás, illetőleg annak lehetősége bekövetkezik, állandóan foglalkoznunk kell a tisztviselői kérdéssel. A kormány teljesen tisztában van azzal, hogy a tisztviselői fizetések oly kis összegben vannak megállapítva, hogy a drágaság emelkedésével ezeket a fizetéseket is emelnie kell. Épen azért most, hogy a legutóbbi alkalommal ismét nagyobb drágulással álltunk szemben, újra foglalkoztunk és foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A magam részéről már meg is beszéltem a dolgot ugy az illetékes osztállyal, amelynek feladata állandóan figyelemmel kisérni az illetmények alakulását, mind pedig a tisztviselők szervezetével.
