Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
È2i A nemzetgyűlés 118. ülése 192 S. Halljuk! Halljak!) Usak néhány szóval kívánok válaszolni az igen t. ministerelnök ur megjegyzésére. Mikor azt mondtam, hogy nem szoktam csalódni, ez nem az én következtetéseimre vagy ítéletemre vonatkozik. Kétségtelen dolog, hogy én is csak gyarló ember vagyok és tévedéseknek vagyok kitéve. De amikor tényekre hivatkozom, ki van zárva a csalódás, mert előbb mindig meggyőződöm, hogy való-e az, vagy nem. Azt állítottam, hogy nevetségesnek tartom, hogy egyes kiválasztott embereken végigcsörditik a köztársasági mozgalmat tiltó törvényt, amikor pedig volt Magyarországon kormány — amelynek minden eljárását később törvénybe iktattunk, — amely, amikor megalakult, a maga hivatalos elnevezéséül a »magyar köztársasági« jelzőt állapította meg a bolsevizmus bukása után és amely kormánynak illusztris tagjai között oly férfiak is voltak, akik ma is helyet foglalnak a nemzetgyűlésen. Pikler Emil: Sőt a kormányban is! Szakács Andor: Tényleg van olyan törvényes rendelkezés, még pedig az ujabban becikkelyezett törvények között, amely már az 1923. évi köztársasági törvényt is pretereálja, nem kifejezett szavakkal, de jogosulttá teszi azt az álláspontot, hogy ez a törvény alkotmányos utón legalább is érintve lett. Mert azt mondja az 1920: I. te. 13 §-ának második bekezdése... Gr. Bethlen István ministerelnök: Az 1921. évi XLVII te. később kelt, tehát az irányadó! (Zaj balfelöl.) Rassay Károly : Akkor nem lehet az egyik szakasznak nagyobb ereje. Egyforma a helyzet! Pikler Emil: Az 1913. évi még előbb kelt! (Zaj balfelöl.) B. Kaas Albert: Ilyen törvénymagyarázatot még nem hallottam ! Rassay Károly: Mit nem tetszett hallani? Nagy Ernő : Jaj maga még sok mindent nem hallott ! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Szakács Andor (olvassa): »A kormányzó az államformának és az államfő személyének kérdésében alkotott törvényekre nézve a visszaküldés jogával nem élhet.« Ebből nyilvánvaló, hogy a nemzetgyűlés saját magának vindikálja azt a jogkört, hogy az államforma és az államfő személye tekintetében határozzon. Nem azért olvastam fel ezt, mintha nem értenék egyet a ministerelnök urnák azzal a felfogásával, hogy az 1921 : XLYII. te. ezt már abrogálta . . . Wolff Károly: Az későbbi törvénycikk! Szakács Andor :... én csak azt állítottam, hogy volt kormány a bolsevizmus bukása után, amely köztársasági plattformon állt és volt törvényünk, amely ennek teret nyitott. Ezt óhajtottam bizonyítani. (Egy hang balfelöl : Hát ma mi van Magyarországon?) Pikler Emil : Magyar királyi köztársasági abszolutizmus! Szakács Andor: Ami pedig a Clark-féle évi április hó 12-én, csütörtökön. kormányalakítási tárgyalásokat illeti, én sem állítottam egy szóval sem, hogy a kormányt Clark nevezte ki, vagy ő hozta létre, csak azt állítottam, hogy a kormány megalakításában igen jelentékeny és igen fontos szerepe volt. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a ministerelnök urnák Szakács Andor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. B. Podmaniczky Endre : Ellenpróbát kérünk ! (Helyeslés bal felölj Elnök : Megállapítottam a többséget, amely akkora volt, hogy nincs szükség ellenpróbára. Szólásra következik? Bartos János jegyző : Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Ha a képviselőház karzatán ma egy idegen állampolgár foglalna helyet, azt hihetné, hogy ebben az országban tobzódik a jólét, itt rendben van minden és mindenki ugy él, mint ahogy békében élt. Erdélyi Aladár: Vannak, akik még jobban élnek! Homonnay Tivadar : Szerény véleményem az, ho^y akik ezt a közjogi kérdést idehozták, taktikailag és politikailag annyira elhibázott lépést követtek el, . . . Rassay Károly : Hát még a parádé odafenn ! Homonnay Tivadar: . . . hogy azzal az ország érdekét egyáltalán nem szolgálták. Helytelenítem minden olyan dolognak szőnyegre hozá* sát, amely ezt a kérdést tárgyalja, . . . Meskó Zoltán : Mindkét részről ! Homonnay Tivadar: . . . helytelenítem a legmesszebb menőleg, mert szentül meg vagyok győződve róla, hogy az ilyen és ehhez hasonló felszólalások igen-igen sokat ártanak ennek az országnak. (Zaj balfelöl.) Ez az én saját meggyőződésem és ennek adok kifejezést. Sokkal helyesebb az, ha a mai nehéz időkben közgazdasági kérdésekkel foglalkozik a nemzet, (Helyeslés balfelöl.) sokkal helyesebb, ha ebben a Házban olyan kérdéseket hoznak napirendre, amelyek egyes, igen sokat szenvedő társadalmi osztályok nehéz / helyzetén segítenek. Épen ezért nem kívánok erre az útra lépni, és sürgős interpellációra kértem engedélyt azért, hogy ismét a nemzetgyűlés elé hozzam a tisztviselők nehéz anyagi helyzetét. (Halljuk! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! A közelmúltban két alkalommal volt szerencsém a nemzetgyűlés elé hozni a tisztviselőkérdést, és hogy ezt most újból teszem, ennek oka az, hogy a ministerelnök urnák az annak idején történt napirend előtti felszólalásomra adott válasza, majd a tisztviselők részére legutóbb kiutalt rendkívüli segély a tisztviselőkérdést egyáltalán nem oldotta meg. De szólok azért is, mert nem változott meg az
