Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
212 A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. érdnkeiről talán az életéről vagy egészségéről — mert hiszen ezek a munkabértől függnek — döntöttek, (Ugy van! a szélsöbalőldalon.) Dénes István : A fellebbezést birtokon kivül kellett volna megengedni ! Propper Sándor: Egy másik helyen, nevezetesen all. §-ban, amely összefügg a fellebbezéssel, azt mondja a törvényjavaslat, hogy a munkásnak joga van a meg nem kapott bérdifferenciákat 45 nap alatt követelni. Megint hivatkoznom kell arra, hogy nem vagyok jogász, de hozzátehetem, hogy ezt megint nem értem, ez megint egy jogi nonsens. Magánjogi igények, tudtommal, 32 év alatt évülnek el, a munkabér pedig magánjogi igény. Amit egy magánember kereshet a másik magánember ellen, az magánjogi igény. Miért kell épen egy ilyen szociális törvényben a gyengébb gazdasági felet, a munkást elütni a fellebbezés jogától egyrészt, másrészt pedig másfél hónap leforgása után lehetetlenné tenni neki, hogy még mindig kereshesse a maga jogait? En ezt abszurdumnak tartom, ezt nem tudom megérteni és nagyon lekötelezne az egységespártnak valamelyik jogásztagja, ha engem e tekintetben meg tudna győzni. Meg kell még jegyeznem közbevetőleg, hogy a 10. §-t, amely a fellebbezésről, tehát a jogorvoslatról szól, a földmivelésügyi kormány anynyira nem tartotta fontosnak, hogy a részletes indokolásban még csak ki sem tért reá. A 9. § után pont következik és a többi hátralévő szakaszok egészen a 15. §-ig indokolás nélkül maradnak. Ezért vagyok kénytelen ezt a kérdést felvetni és a t. földmivelésügyi minister urat arra kérni, méltóztassék a 10. és 11, § indokolását pótlólag beterjeszteni, mert tudnunk kell, hogy miért ütik el az érdekelteket a fellebbezés jogától személy szerint és miért teszik számukra lehetetlenné, hogy a rendes magánjogi elévülési keretben kereshessék a maguk jogait. (Helyeslés a szélsobalóldálon.) Igen érdekesek a törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a szankciókra vonatkoznak. Minden ilyen rendelkezésnél két alapfeltétel szükséges : az egyik az, hogy gyorsan, a lehető leggyorsabban menjen a dolog. Hiszen napok alatt kell munkabérigényeket elbirálni és végrehajtani. Mihelyt bizonyos napok elmultak, vagy pláne ha hetekig húzódik el az ügy, elhibázott dologgal állunk szemben, mert a munkás, ha ma nem dolgozik, holnap nem ehet a családjával együtt. Itt tehát gyors eljárás szük^ séges. A másik pedig az, hogy olyan hatályos szankciók legyenek, amelyek őt biztosítják afelől, hogy a megítélt munkabéréhez hozzájut. Ami itt, ebben a javaslatban erre vonatkozólag foglaltatik, az egyáltalában nem elegendő. A javaslat ugyanis kihágást és 6000 K-ig terjedhető pénzbüntetést állapit meg. Ebből olyan gyümölcsöző, jól kamatozó üzletet lehet csinálni, hogy csoda« évi április hó 12-én, csütörtökön. Szomjas Gusztáv: Nem szoktunk az ilyenből üzletet csinálni ! Propper Sándor: Majd megmagyarázom, t. képviselőtársam, hogy hogyan gondolom, s azt hiszem, hogy t. képviselőtársam is igazat fog nekem adni. Mondom, 6000 K pénzbüntetést állapit meg a törvényjavaslat. Nem a pénzbüntetés a fontos, hanem az, hogy a munkás a megítélt munkabérhez hozzájusson. Szomjas Gusztáv: Persze hogy az! Propper Sándor: Ehhez 6000 K-s pénzbüntetés nem szankció. Dénes István : Hatvannapi elzárás kell ! Propper Sándor : Az sem elég, az sem megfelelő. Szomjas Gusztáv : (xajdeszbe vele ! (Felkiáltások jobbfelöl: Felakasztani ! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor : Tessék elképzelni a következő esetet. Mondjuk, hogy egy gazdaságban 200 munkásnak van panasza, s a munkabérmegállapitó bizottság — ha ez az intézmény létrejön — annak a 200 munkásnak meg fog ítélni bizonyos Összeget, nagy összeget, mondjuk, egy milliót. Ha ezt az egy milliót nem fogják megfizetni nekik, mi fog következni? Farkas István : Hatezer korona pénzbüntetés ! Propper Sándor : A befizetés tehát 6000 K, a nyereség egymillió korona. Hol van itt ebben a javaslatban rendelkezés arra vonatkozólag, hogy a munkás biztosítva van afelől, hogy megkapja a maga követelését? Szomjas Gusztáv: Most mi biztosítja? Mégis megkapja ! B. Podmaniczky Endre: Megkapják! (Zaj.) Propper Sándor: Az előadó ur közbeszólás alakjában pótolja a törvény hiányosságát, legalább is ugy gondolja, hogy pótolja. Azt mondja az előadó ur, hogy következni fog a munkabéruzsoratörvény. Ez nem megfelelő. Mégsem kellene a többség részéről erről a javaslatról ilyen szegénységi bizonyítványt kiállítani. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Arról van szó, hogy segítsünk rögtön a dolgozó tömegeken és mentsük meg őket. Nem utasíthatjuk őket a jogi ut labirintusába; azok nem mehetnek bizottságról bizottságra, bíróságról bíróságra, nem várhatnak ki három esztendős négyfoku fellebbezéseket, mert különben éhenhal a családjuk. Ha már hozzányúlunk ehhez a kérdéshez és odaátról örömmel üdvözlik ezt a törvényjavaslatot mint első lépést, legyen ennek az első lépésnek valami értéke, valami magva, legyen valami benne, ami elfogadhatóvá teszi, mert különben igazán nem fog abból semmi előny származni a földmunkásságra. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Kára lesz a munkásnak ebből a törvényből? -'*.--'
