Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
'À nemzetgyűlés 113. ülése 1923. van meghatározva, hogy az ülnökök fele a munkaadókból, másik fele pedig a munkásokból kerül ki. Ezáltal kivánta mintegy biztositani a törvényjavaslat azt, hogy a jogviták eldöntésénél mind a két érdekeltség szóhoz juthasson. Gondoskodott a törvényjavaslat arról is, hogy a mezőgazdasági bizottság elnökei az ülnöki tisztségre jogosítottak névjegyzékét megküldjék az illető hatóságokhoz, amelyből azután módjukban lesz annakidején, amikor arra a sor kerül, behívni az ülnököket. A törvényjavaslat 3. §-a az ülnökök helyzetét kivánja jogilag biztositani, amidőn kimondja, hogy eljárásaik során az ülnökök közhivatalnokoknak tekintendők. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy egyrészt az ülnökök személye fokozottabb jogi védelemben részesül, másrészt pedig közönségesnél nagyobb felelősség alatt működnek és döntenek, mert hiszen a közhivatalnokok állását nemcsak a bűntetőtörvénykönyv, hanem a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914 : XL. te. is fokozottabb védelemben részesiti. Szükség van erre azért, mert megtörténhetik, hogy az a polgárbiró szemrehányásoknak van kitéve, talán a közvélemény nyomása alatt áll és ezáltal esetleg mint nem gyakorlott biró véleménye kialakításában befolyásolva lesz. Biztositani kell tehát részére ezzel szemben a fokozottabb büntetőjogi védelmet az ezzel járó felelősséggel együtt. A törvényjavaslat 4. §-a a kizárási eseteket tartalmazza. Természetesen a jogvita eldöntésénél, az igazságszolgáltatásnak a pártatlanságát biztositani kellett és ezért sorolj a fel a 4. § az úgynevezett kizárási eseteket, ahol esetleg emberileg feltehető, hogy a birót döntésében rokonsági, vagy anyagi közeli érdekeltsége befolyásolhatja. Az 5. § arról gondoskodik, hogy a tárgyalás zavartalan menete biztosittassék. Ezért kimondja, hogy az ülnökök pontosan tartoznak megjelenni a tárgyaláson. A magyar jog ismer tanuzási kötelezettséget, gyámsági kötelezettséget, a jelen törvényjavaslat pedig erre úgynevezett bíráskodási kötelezettséget statuál, amidőn kimondja, hogy az ülnökök a tárgyaláson megjelenni és ott Ítélkezni tartoznak. Biztositani kivánj a továbbá a szakasz azt is, hogyha a munkavállaló vagy munkásülnök valahol el van szerződve munkára, gazdája ne akadályozhassa őt ülnöki tisztsége betöltésében, a tárgyaláson való megjelenésében. Kimondja ezért a szakasz, hogy köteles a gazda erre időt engedni és azt, aki ez ellen a rendelkezés ellen vét, büntetéssel sújtja. Viszont a szakasz büntetéssel kivánj a sújtani azokat is, akik a tárgyaláson nem j elennek meg, vagy ha meg is j elennek, eltávoznak anélkül, hogy kötelezettségüket teljesítenék, mert eltávozásukkal vagy meg nem j elenésükkel a j ogszolgáltatás lehetőségét meghiúsítják. Ez a szakasz mintegy biztositéka annak, hogy az ülnöki rendszer a gyakorlatban be is fog válni (Ellenmondások a széhőbafoldahn.) és meg fogja adni a lehetőségét annak, iogy a jogviták eldöntésénél tényleg azok évi március hó 20-án, heddm. Í3 a szempontok érvényesüljenek, amelyeket a törvényjavaslat céloz. A 6. § az illetékek kérdését szabályozza. Talán ennek a szakasznak volt a legtöbb támadásban része. Nevezetesen azt mondották : minek nehezítsük meg a dolgot még azáltal is, hogy illetéket kell fizetni. A beadvány azonban illetékmentes, ennélfogva a jogvita eldöntésének megkezdése nem terheltetik meg illetékekkel. A másik oldalon pedig a szegény munkás és a vagyontalan ugy sem fizeti meg az illetéket ; őt megilleti szegényj ogon a perlés kedvezménye itt is, ha pedig ügydöntő határozattal elmarasztalják a munkaadót, én a magam részéről nem féltem őt, hogy nem fogja azt kibírni. Amikor a törvényhozás uj terheket ró az államháztartásra, akkor uj bevételekről is gondoskodnia kell és elsősorban azokat kell, hogy megterhelje, akik a jogvita előidézésében részesek voltak. Legnagyobb részben tehát, amint én megítélem, a vagyonnal bírókat és jogvitákat előidézőket fogják megterhelni, nem pedig a szegény jogkeresőt. Ennélfogva én alkalmasnak és helyesnek tartom, hogy illetékek fizettessenek. A 7. § uj gondolatot vezet be a munkásság érdekében, amidőn kimondja, hogy abban az esetben, ha a meghatározott alakszerűségek mellett köttetett a szerződés — amire céloztam, hogyha záradékolva van az elöljáróság által, ami azt jelenti, hogy törvényes követelményeknek megfelel a szerződés szelleme — és ha hónapokkal előre le volt kötve a munkás készpénzbér mellett, tekintettel arra, hogy a mostani ingadozó valutáris viszonyok között a pénz vásárló ereje hónapok alatt lényegesen megváltozhatik, a törvényhozás biztositani kivánta azt, hogy a leszerződött munkás az ő munkabérének kifizetése idején ne viselje azt a nagy kockázatot, amely a valuta romlásával előáll. Ezért mondotta ki, hogy ezeknek a követeléseknek elbírálása, amelyek ilyen jogviszonyból erednek, szintén ennek a hatóságnak körébe tartozik. Ez a gondolat megvolt már régebben is, hiszen ismerjük a római jognak azt az intézkedését, amely kimondotta, bogyha az áru a maga értékében sokkal kevesebb, mint az ár, akkor árleszállítást lehet követelni. A gondolat tehát már megvolt. Itt tulajdonképen a munkásnak a munkája az áru és ennek ellenértéke a pénz. Ha az áru értékének leszállása esetén lehet árleszállítást követelni, akkor móltányos, hogy megfordítva is álljon ez a tétel és ezért üdvözölni kell ezt az uj rendelkezést, amely fokozottabban fogja kidomborítani a munkásság érdekeinek megvédését, amidőn kereseti jogot ad arra az esetre, ha a hónapokkal előbb megkötött szerződésekből kifolyólag a készpénzbér esedékessége idején nagy valutáris eltolódás volna, vagyis jó magyarán, ha a pénznek vásárló ereje lényegesen csökken. A 8. § a folyamatos ügyeknek mikénti rendezését kívánja meghatározni és kimondja, hogy nem jogérvényesen eldöntött ? folyamatban lévő
