Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-117

178 A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. szocialista. Látok a szememmel s értelmem az emberekről és dolgokról egész világos képet mutat. Nem tartozom az agitátorok, a kicsinyes érdekből vagy indokból nagy lármát csapni szeretők bandájához. Főispán vagyok évek óta, aki ellenőriz, rendelkezik.« Kiss Menyhért: Ilyen főispánok kellenek! Szeder Ferenc : Három évtizeddel ezelőtt mondta ezt ! Dénes István : »A magyar Alföld népe válságos korszak kezdetéhez jutott. A munkásosztály az, melyet nemcsak a vagyoni, de a lélekszámbeli pusztulás határához sodortak a termelési viszonyok, s a szerencsétlen irányt vett gazdasági fejlődés. Épen ez az osztály pusztul, amelynél nem ismerik az egyetlen gyermek rendszerét stb. Az egész magyar Alföldön négymillió lélekszám, vagyis egyetlen egymillió munkabiró családfentartó közül annak épen munkára utalt életerős részét inség fenyegeti. Nem valami elemi csapás, vagy rossz termés, hanem állandó, nemzetiséget sorvasztó kenyeretlenség.« T. Nemzetgyűlés! így irt tényleg három évtizeddel ezelőtt Vadnay Andor főispán ur. Méltóztassék most képet alkotni airól, hogyha a háború előtti időkben is, tehát normális időkben igy pusztult és igy sorvadt a magyar földmunkásság, a magyar népnek zöme, milyen helyzetben van ma a békeszerződés után 1 ! Dr. Gaál Jenő volt országgyűlési képviselő az »Alföldi munkásmozgalom« cimü könyvében foglalkozik a magyar földmunkásság sorsával és ez a nem szocialista iró, ez a kiváló Íróember kiváló munkájában azt irja, hogy akkor is ép ugy nyomták el a földtulajdonosok a földmunkásságot, mint ma ; ugy kényszeritették alacsony munkabérre, hogy idegen munkásokat hozattak. Azoktól a munkásoktól pedig, akik munkáskörbe mertek iratkozni, megvonták a harmados földet. A földesuraknak és intézőiknek a feles, illetve harmados tengeriföldek után csirkét, libát, tojást kellett adniok vagy külön napszámot ingyen kellett teljesiteniök. Szóval uzsorát és robotot. Gaál Jenő volt országgyűlési képviselő szerint ezek voltak a mezőgazdasági munkásmozgalmak és a munkásság nyomorának az okai. Szeder Ferenc : Hát amikor kinai kulikat akartak hozatni ! Dénes István ; Paur Ödön, a veszprémvármegyei gazdasági egyesület ügyvezető titkárja, tehát tekintélyes poziciót betöltő ember, »Arató és cselédsztrájkok« című művében 1905-ben a munkászavargások okául azt hozza fel, hogy a munkás oly alacsony bért kap, amelyből sem maga, annál kevésbé családja nem tud megélni. Szeder Ferenc : Pedig még akkor többet fizettek! Dénes István : Dr. Ecseri Lajos, a közismert kiváló iró, »Alföldi munkáskérdés és mezőgazdasági válság« című művében már 1898-ban, tehát 25 évvel ezelőtt azt irja, hogy a munkanélküliség az év nagy részében a munkások főpanasza és annak alaposságát nem is lehet tagadni. Milhoffer a »Mezei munkásviszonyok« című értékes művében ugyancsak 1898-ban szintén azt irja, hogy a munkahiányban kell a munkások rossz helyzet ének okát keresni. A napszámosember feles, sőt harmados földet is már ab g kap, azt is csak nagy megszorításokkal. Szeder Ferenc : Most sem kap ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! íme azok az okok, amelyek a törvényjavaslat indokolása szerint ezt a törvényjavaslatot szükségessé teszik, fennállottak már jóval Trianon előtt, fennállottak már jóval a háború előtt is. Azok az igen tisztelt irók és szakemberek, akik a magyar nagy földmunkásság sorsával, foglalkoztak, egyhangúlag követelik, kívánják és megállapítják azt, hogy a nagy magyar mezőgazdasági munkáskérdést csak gyökeres törvényhozási intézkedéssel lehet megoldani. Ezek a kiváló irók valamennyien egyöntetűen azt állítják és állapítják meg, szemben a törvényjavaslat igen t. szerkesztőivel, hogy a magyar nemzet pusztulásának oka a földmunkásság elhanyagolása és pusztulása. Drozdy Győző : Természetes ! Dénes István : A magyar kormányok közönye azonban a kiáltó szót nem hallotta meg a múltban sem és ennek a törvényjavaslatnak is — ugy érzem és ugy látom — nem annyira a munkáskérdés nagy jelentőségének átérzése, mint inkább a földmunkásság mozgolódása volt a szülőoka. Ennél a pontnál ki kell térnem a magyar kormányoknak és a jelenlegi kormánynak is egy mérhetetlen bűnére. Ez a bűne az, hogy a faj magyar keresztény földmunkástömegekkel a magyar kormányok sem a múltban nem törődtek, sem a jelenben nem törődnek. Abszolút közönnyel nézik a magyar földmunkásság vergődését és — ami még nagyobb bűnük ennél — meggátolják azt, hogy törődjenek mások ezzel a földmunkássággal. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc : Titkos rendeleteket adnak ki ellenük ! (Zaj. Elnök csenget.) Dénes István : Ugy ez a kormány, mint a múlt kormányok vétkes könnyelműséggel elhanyagolták a földmunkásságot, csak a földesurak dolgaival törődtek, azoknak érdekeire vigyáztak nagyon, pedig ugy gondolom, hogy Magyarországnak és a magyar nemzetnek sorsa nem a földesurak, hanem a földmunkások millióinak sorsával van összefüggésben. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy a jelenlegi kormány is mennyire elhanyagolja a földmunkásságot, a legjobb bizonyítéka ennek a szemünk előtt lefolyt úgynevezett Horthyakció. A kormányzó ur őfőméltósága neve és presztízse alatt megindult egy mozgalom, kimondottan a mezőgazdasági munkásság felsegélyezésére és az éhezéstől való megmentésére. Közadók módjára rótták ki az adományokat a legtöbb helyen és közadók módjára hajtották be a Horthy-akciót. Gyönyörű eredménye volt, szép adományösszegek folytak be, de a földmunkásság, fájdalom, az ország