Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
A nemzetgyűlés 117. ülése 1Ù23. évi április hó 10-én, kedden. 163 Ennélfogva ma amikor a gazdasági életben is a humanizmus törvényeit kell szem előtt tartani, nem lehet kevesebb a munkabér, mint amiből a munkás megélhet, (Felkiáltások a balés a szélsobàloldalon : A családjával !) Épen erre akarok a továbbiakban rámutatni. Régente, amikor rabszolga gazdasági rendszer volt, akkor is a gazdának állott érdekében, 'hogy a rabszolga, az ő munkása fentarthassa magát és szaporodhasson. A rabszolgának az egészsége a gazda egészségügyi érdeke volt. Dénes István : Igaza van ! Jobb volt akkor, mint most! Szabó Sándor előadó: A mai kor humanista felfogása kell hogy ezeket a szempontokat magáévá tegye és a lehetőségig meg is valósítsa. Ma, amikor ebben a csonka, szűkre szabott, határok közé szorított országban nincsenek meg a szabad gazdálkodás előfeltételei, erre a legékesebb bizonyíték az, hogy nincs meg a szabad tulajdon, hanem korlátok között van a termelés szabadsága és értékesítése. Szabó István (sokorópátkai): Ugy van! Ez a fő-hiba! Szabó Sándor eiöadő: Ezek a korlátok olyan viszonyokat szülnek, amelyek rendkívüli intézkedéseket kell hogy maguk után vonjanak. A gazdasági életben, ahol a javak forgalomba kerülnek, hogy a termelőtől a fogyasztóhoz jussanak, fontos szerepet játszik a csereértékmérő, a pénz. Épen itt jelentkezik a gazdasági élet zavart voltának főjellemvonása, az, hogy az értékmérő ingadozik, bizonytalan. Amidőn a javak forgalomba kerülnek legyenek akár anyagi, akár szellemi termelt javak, nem találják meg azt a bizonyos értékmérőt, amellyel megmérhetik munkájuk eredményét és ezzel a mértékkel megállapíthatnák azt a legkisebb értéket, amelyért nekik dolgozniok lehet, a létminimumot, a létfentartási lehetőségeknek biztosítását. Épen ez mutatja annak a szükségszerűségét, hogy a pénz ingadozása folytán lennie kell egy biztos értékmérőt szolgáltató rendszernek, amely a pénz ingadozása következtében bizonytalanná vált munkáltatási viszonyokat a lehetőségig oda juttassa, hogy a munkaadó és a munkás is munkáltatási lehetősége számára biztosítsa az egészséges előfeltételeket. Midőn ezeket az egészséges feltételeket biztosítani óhajtjuk, nem kívánunk a szerződési szabadságnak eltörléséhez nyúlni. Mégis a napirenden lévő törvényjavaslatban szükségesnek mutatkozott a szerződési szabadságnak bizonyos esetekben való korlátozása, és pedig akkor, amikor a termelés rendjének nyugalmát veszélyezteti, amidőn akár a munkás gyengébb voltánál fogva, akár pedig a gazdasági körülmények nyomása folytán olyan helyzet áll elő, hogy az államhatalomnak is bele kell szólnia az egészséges viszonyok megteremtése érdekében. Ilyenkor igenis, szükség van arra, hogy még a szerződési szabadság kárára is belenyúljon az állam a munkabérek irányításába és meggátolja, hogy egyesek, akik erre akármilyen okból kaphatók volnának, visszaéljenek a munkás helyzetével (Mozgás a szélsobàloldalon.) s a munkás terhére, kárára túlzott hátránnyal járó szerződést kössenek. (Zaj a szélsobàloldalon.) Dénes István: így kellett volna lenni! Szabó Sándor előadó: Ezt a célt szolgálja a napirenden lévő törvényjavaslat, mert hiszen — amint emiitettem is — a pénzérték ingadozása következtébe^ és a termelési rend bizonytalansága folytán az a mezőgazdasági termelőgazda nem tud számolni az értékesítési viszonyokkal. (Zaj és félkiáltások a szélsobàloldalon: Szegény!) Egy esztendőben csak egyszer van aratás s a gazda a vetés idején nem tudja kiszámítani, hogy milyenek lesznek az értékesítési feltételek. (Zaj a szélsobàloldalon.) Dénes Islván : Kétszer kellene aratniok ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyí minister: Bizony jó volna! Szabó Sándor előadó: Épen ennek következménye az, hogy talán túlzott óvatosságból, teljes jóhiszeműség mellett is egyesek odáig jutnak el, hogy túlságosan leszorítják a termelési költségeket, (Félkiáltások a szélsobàloldalon : Sokan!) és talán odáig is jutnak, hogy veszélyeztetik a munkásnak megélhetését is. Ezekre a kivételes esetekre céloz ez a törvényjavaslat, amely biztositó szelep kivan lenni a gazdasági élet kazánján, hogy ezen keresztül szabályoztassék az a feszültség, amely a munkáltatási viszonyokban előáll. Akkor, amidőn az állam ezt a kérdést érinti, nem követlenül államhatalmi szóval nyúl hozzá ehhez, hanem egy társadalmi szervet és pedig ai érdekeltségek bevonásával összeállított társadalmi szervet kivan kreálni, melyben az érdekeltek közreműködésével lenne megállapítva az a munkabér, amely mellett meg kell találni a munkaadónak s a munkásnak is a létfentartási feltételeinek biztosítását. Ennek a törvényjavaslatnak, mely a gazdasági munkabérek szabályozásáról szól, és amelyet ezen a címen terjesztett be a földmivelésügyí minister ur, a címét a bizottsági tárgyalások során meg kellett változtatni, még pedig azért, mert ez a cím tulajdonképen nem fedi a törvényjavaslatnak tartalmát. Hiszen ez a törvényjavaslat nem szabályozni, rendszerezni akarja a munkabéreket, hanem az a célja, hogy azokban a kivételes esetekben, amelyekben a viszonyok azt megkivánják, ideiglenesen beavatkozzék és meggátolja, hogy a mezőgazdasági munkások munkaereje kiaknáztassék és jogosulatlanul kihasználtassék. Ezt a gondolatot akarta a bizottság kifejezni, amidőn a törvényjavaslat címét megváltoztatni kivánva, azt a javaslatot terjeszti a nemzetgyűlés elé, hogy a törvényjavaslat címe a következő legyen: »Mezőgazdasági munkások munkaerejének, jogosulatlan kihasználásának meggátlása.« 24*
