Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-116
Í54 14 n&mzeigyiïlés 116. ülésé 1923, Az egyik volt a tisztviselők ellátásának javitása. Amikor ez a kérdés ide került a nemzetgyűlés elé, a ministerelnök ur megadta erre vonatkozólag a felvilágosításokat . . . Homonnay Tivadar : De nem annyit, amenynyit kellett volna! Szakács Andor : . . . ezek a nemzetgyűlés túlnyomó többségében annyira, amennyire megnyugvást keltettek és a kérdés bizonyos stádiumon túljutott és megnyugvást idézett elő. Rassay Károly: Túlhaladta már Zürich! (Zaj.) Szakács Andor : Itt volt azután az utcai tüntetéseknek kérdése. Azt kérdezem a t. ministerelnök úrtól : vájjon az eredményt is mérlegelve, helytelen dolognak tartja-e, hogy ez a kérdés idekerült ? Vájjon nem jutott-e abba a helyzetbe a belügyi kormányzat, de különösen ő, hogy a felvetett kérdésekre olyan választ adhatott, amely a nemzetgyűlésnek túlnyomó többségét, 99 százalékát megnyugtatta és az ország közvéleményére is csillapitó, megnyugtató hatással volt? Amikor tehát a napirendi indítványomat megteszem, nem célzok mást, mint azt, hogy adjunk alkalmat a kormánynak, hogy ezekben a fontos kérdésekben, amelyeket igy ex abrupto felsoroltam, a nemzetgyűlésnek felvilágosításokat adhasson, szándékait, teendő intézkedéseit megismertethesse, hogy azokat a nemzetgyűlés megvitathassa és amennyiben jónak találja, sankcionálja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A közvéleményre is nagyon megnyugtató volna az, ha nem oszolnánk széjjel húsvéti pihenőre most, amikor az ország ilyen nagy válságot él át, amikor ez a tavasz oly sok nehéz problémával terhes. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Ne titkos társaságokkal dolgozzék tovább a kormány, hanem a nemzetgyűléssel ! Szakács Andor: Ha ilyen körülmények között szétmegyünk, a nemzet azt hiszi, hogy nem az ő sorsa érdekel bennünket, hanem elmegyünk húsvéti szünetre és nem dolgozunk. Amellett szükségesnek tartanám azt is, hogy a mezőgazdasági munkabérek megállapításáról szóló törvényjavaslatot is elővegyük és letárgyaljuk, mert erre vonatkozólag törvényalkotásunknak csak az egyik részét fejeztük be, holott a másik részét: a munkabérek megállapításáról szóló törvényjavaslatot is le kell tárgyalnunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezekhez képest én azt javaslom, hogy az elnök ur napirendi indítványát mellőzve, a nemzetgyűlés legközelebbi ülését szokás szerint kedden, folyó hó 27-én, délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a gazdasági és pénzügyi helyzet megvitatását tűzze ki. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Azokat a szavakat, amelyeket előttem szóló t. képviselőéi;? március hó 23-án, péntelceii. társam elmondott, nagyon sok tekintetben érdemlegesen én is kénytelen vagyok magamévá tenni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) E tekintetben nekem is nagyon sok aggályom van és volt alkalmam annak idején meglehetősen sikertelenül . . . Rassay Károly : Ugy van ! Ebben igaza van ! Nagy Emil : . . . erre vonatkozó felfogásomat a t. Nemzetgyűlés előtt előadni. Mindazonáltal a legkomolyabb átérzésével a kérdés fontosságának. . , . Pikler Emil : A pártfegyelem fontosságának! (Zaj.) Nagy Emil : Bocsánatot kérek, nem pártfegyelem ! Ne méltóztassék ilyenekkel vádolni ! Szilágyi Lajos : Ahol az alelnök demagógnak mondja a pártvezért, ott nincs pártfegyelem ! (Mozgás és felkiáltások jobbfelől : No ! No !) Vezércikkben is ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nagy Emil : Ne méltóztassék lehetetlenné tenni azt, hogy a nemzetgyűlésben valamikor bármilyen kérdést is objektivitással el lehessen intézni. Ha mással nem, egy ügyetlen közbeszólással (Derültség. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) lehetetlenné teszik azt, hogy a nemzetgyűlésben valamikor a tanácskozás komolyságának némi kis látszata helyet foglaljon. Méltóztassék tehát megengedni, hogy folytassam eszmemenetemet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék !) Mindannak ellenére teljes egyéni meggyőződésemmel azt tartom, hogy most ezek az előttünk álló húsvéti napok nem alkalmasak —részben nem is elégségesek, — arra, hogy ezt a borzasztóan nehéz kérdést mi most beszédek* kel megoldjuk. Egészen más kérdések azok, amelyeknél pusztán csak kedélyeket kellett megnyugtatni, s amelyekre t. képviselőtársam, helyesen mutatott rá. Ez azonban, sajnos, nem pusztán a kedélyek megnyugtatásának kérdése. Szakács Andor: Gyomor-kérdés! Nagy Emil: Itt a szakkérdéseknek olyan tömkelege játszik szerepet, hogy felfogásom szerint ezeket a t. Nemzetgyűlés plenáris ülésén egyáltalában megoldani nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Rassay Károly: Hát hol? Nagy Emil : Ezek olyan kérdések, amelyeket kizárólag bizottsági tenileten, szakerők bevonásával lehet megoldani. Es ha már erről van szó, én nem helyeslem, hogy a nemzetgyűlés keretén kivül működő szakerők döntenek ilyen fontos kérdésekben és viszont a nemzetgyűlés szakerők bevonása nélkül tanácskozzék. (Helyeslés a bah oldalon.) A helyes megoldást csak abban látnám, hogy az országban ne vigyenek fő szerepet olyan tanácsok, (Általános helyeslés.) amelyek esetleg mentalitásukban, a nép megismerésében, az igények elbírálásában mi tőlünk igen nagy szakadékkal vannak elválasztva. (Igaz! Ugy van!)
