Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-115
122 ?A nemzetgyűlés 115. ülése 1923. évi március hó 22-én, csütörtökön. Propper Sándor : Nekünk sem ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Én szivesen meghallgatok mindenkit. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbfelöl : Ne kotyogjon mindig !) Esztergályos János : Otthon parancsoljon ! (Egy hang jobbfelöl : Csárdai hangon beszélnek !) Berki Gyula : Folyton arról beszélnek, hogy itt nincs türelem és nem tudnak két percig hallgatni. Folyton megzavarják itt a tárgyalásokat. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Szivesen fogadok el tanácsot a legegyszerűbb emberektől is, mert azt tartom, hogy nincs az az egyszerű, elhagyatott ember, aki valamiben többet ne tudna, mint a másik. De mindennek meg van az ideje és a módja. Aki nekem akar javaslatot tenni, ha figyelmeztetni akar, ha követel, rendelkezésére állok mindenkinek. Senki sem mondhatja, hogy elzárkóztam volna ez elől. De engedelmet kérek, mindennek van határa s mégis csak nem idevaló, hogy közbeszólások formájában kioktatnak. Általánosságban véve megjegyzem, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely eredetileg össze volt kapcsolva a másik törvényjavaslattal, technikai okokból, miután a két törvényjavaslat különböző célú : az egyik a panaszokat bírálja el, a másik pedig a munkabéreket lesz hivatva megállapítani ott, ahol arra szükség van, külön választottam a másik javaslattól. A másik törvényjavaslat is itt van, elkészitettem a bizottsággal letárgyaltattam, benyújtottam a nemzetgyűléshez és nem én vagj^ok az oka, rajtam kivül álló okok miatt nem tárgyalhatjuk le már a mai napon ezt a törvényjavaslatot, mely ellen talán még sem lehet olyan sok kifogása munkás képviselőtársaimnak sem. Peidl Gyula : Majd elválik ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Igen t. képviselőtársam, én nem kivánom, hogy elfogadják, én is voltam ellenzéki képviselő, tudom, mi az ellenzéki álláspont. Eszetergályos János : Lesz is ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem tudom, azt senki sem tudhatja, hogy mit ér meg. Amikor most ezt a kisebb törvényjavaslatot ide hoztam, rajtam kivül álló okok miatt nem hoztam ide a másikat is, de a kettő együtt készült és egyik a másiknak kiegészítője. Ami az eljárást illeti, én, mint aki az életet mégis ismerem valamennyire, tisztában voltam a helyzettel, hogy ha ezen panaszok elbírálását különálló biróságra bizzuk, Isten tudja, mikor intézik el ezeket a panaszokat. Az, hogy ezen panaszok elbírálását arra a biróságra bizzuk, amely hivatva lesz majd a munkabéreket szabályozni, roppant nehézségekbe ütközik, mert az a biróság nem állandó bíróság, hanem csak esetenkint hivatik össze ott, ahol annak szükségessége felmerül. Ezek a panaszok, sajnos ; állandóakj néha heienkint adatnak be a főszolgabírói hivatalnál és majdnem a lehetetlenséggel határos minden apró-cseprő ügyben a biróságot összehivatni, vagy ha nem is lehetetlen, de mindenesetre nagyon költséges és nehézkes, mert nem biztos, hogy megjelennek-e a biróság tagjai, akiknek összehívása olyan sok nehézségbe ütközik, hogy ezeknek az egyszerű panaszoknak gyors elbírálása ilyen úton-módon nem lehetséges. Tisztára praktikus szempontból, az életből vett tapasztalatok alapján választottam tehát ezt a módszert. Ha a főszolgabírók működése ellen különféle kifogásokat tesznek, ennek megelőzése végett tegyük lehetővé azt, hogy ezen panaszok elbírálásánál legyenek ott a munkások és a munkaadók egyenlő számban, amit a törvény teljesen biztosit is, és a főszolgabírók ne egyoldaluíag hozzák meg ítéleteiket, amint azt eddig pana-. szólták, hanem ezekkel az ülnökökkel együtt, akik között a munkások és munkaadók egyaránt képviselve legyenek. Hasztalanul hozunk bármiféle törvényt, alkalmazunk bármiféle paragrafusokat az ítélkezésnél, csakúgy mint a másik bíróságnál, itt is, elsősorban a biró lelkiismeretére van bizva. hogy hogyan ítélkezzék. A paragrafusok bizonyos mértékig szabályozzák ugyan itéletmondását, a legtöbb esetben azonban mégis az illető biró lelkiismeretétől függ, hogy milyen igazságos Ítéletet hoz. Nem tételezhető fel az, hogy annak a bizottságnak, amelyben egyenlő számban kell benn lennie a munkásnak és a munkaadónak, akik vállalták a bizottságokba való megválasztásukat, ne volna annyi lelkiismerete, hogy hivatásának, kötelességének, esküjének megfelelőén Ítélkezzék ezekben az ügyekben. En nem tételezhetem fel azt, hogy azok az ülnökök olyan elfogultak lesznek, hogy meggyőződésük és az igazság ellenére ítélkeznek. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezzel az intézkedéssel sokat javítunk a helyzeten és sok panasznak vesszük elejét. Ami a ministeriumot illeti, — ezt is tapasztalásból mondhatom — minthogy csak azok a szerződések tartoznak ez elé a bizottság elé, mely szerződések hivatalosan köttettek meg és alakilag nem kifogásolhatók, szóval a valóságos szerződések, és vannak munkások, akik ma is vállalnak munkát ilyen szerződések nélkül is : a munkások maguk jönnek panaszra a földmivelésügyi mínisterhez, hogy kizsákmányolták vagy nem fizették meg őket, és amikor azt kell nekik mon» dánom, hogy édes barátom, minthogy 7 magának nincs valóságos szerződése, nekem nincs jogomban az ügyében Ítélkezni, mert ügye a királyi bírósághoz tartozik, ott kell a kérvényt beadnia, azok az emberek, mondhatom, leforrázva és kétségbeesve távoznak el azért, mert nem dönthet a földmivelésügyi ministerium az ügyükben, minthogy nincs szerződésük. Ezt tapasztalatból mondhatom, de ez a tapasztalat azt is mutatja, hogy a munkásság bizalommal van azon szervek iránt, amelyek a földmivelésügyi ministeriumban eddig Ítélkeztek az ügyében és sokkal inkább kívánja, hogy
