Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
100 'Â nemzetgyűlés 114. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán. marad, de az üldözés nem fogja többé olyan rettenetesen sújtani az embereket, mint ahogy az súlyos éveken keresztül eddig sújtotta. Az eddigi internálási rendeletek lehetővé tették, hogy közigazgatási hatóságok minden további előfeltételek nélkül internáljanak politikai okokból kényelmetlennek látszó emberekat. A javaslat a politikai üldözésnek ezt a rendszerét elejtette. Politikai okokból, politikai magatartás miatt e javaslat értelmében többé senkit további előfeltétel nélkül nem lehet internálni, nem lehet dologházba utalni és rendőri őrizetbe venni. Politikai okokból csak is rendőri felügyelet alá lehet helyezni valakit, dologházba utalni, őrizetbe venni, internálni azonban csak akkor lehet, ha a rendőri felügyelet szabályait nem tartotta be. Az előzetes rendőri felügyelet alá helyezés nélkül történő őrizetbe vételt és internálást csak az árdrágítókkal és valutacsempészekkel szemben akarja megtartani a rendelet. Politikai okokból azonban az előzetes rendőri felügyelet szabályainak meg nem tartása nélkül nem lehet a rendjavaslat értelmében többé senkit sem internálni. És az árdrágítókkal, valutacsempészekkel és hasonlókkal szemben is csak akkor engedi meg az internálást, ha ezek ismételten is büntetve voltak. Aki tehát megelőzőleg soha ilyen cselekmény miatt büntetve nem volt, vagy csak egyszer volt büntetve, annak internálását nem engedi meg. És még valamit kell kiemelnem : a rendjavaslat az internálás és az őrizetbevétel maximális idejét hat hónapban szabja meg Jól tudom, hogy erkölcsi tekintetben óriási ür választja el a kormánypártot tőlünk. Nem akadok meg azon, hogy a szocializmus magasabb, tökéletesebb, embertársaink élete, szabadsága, életlehetőségei iránt több érzést mutató követelményeivel szemben teljes érzéketlenséget mutat a kormánypárt moralitása. (Zaj.) Mégis fennakadtam azon, hogy 1922 december 7-én, amikor a belügyminister ur benyújtotta ezt a rendjavaslatot, hogy akkor rögtön nem jelentette be a nemzetgyűlésnek, hogy : máris intézkedtem aziránt, hogy az internálótáborból, szolgabírói és rendőrhatósági őrizetbevételből szabadonbocsáttassanak mindazok, akik több mint hat hónapja ülnek, vagy akik politikai magatartás miatt ugyan, de előzetes rendőri felügyelet alá helyezés és a felügyelet szabályainak áthágása nélkül internáltattak, vagy azok az árdrágítók és más hasonló emberek, akik előzetes, ismételt büntetés nélkül kerültek Zalaegerszegre vagy őrizetbe. Igaz, jogilag akkor még nem volt erre kötelezve a belügyminister ur, de ne felejtsük el azt, hogy non omne quod justum, etiam honestum est. Abból, hogy valami jogilag meg van engedve, abból nem következik még az, hogy az ; egyszersmind erkölcs is! Akkor, a múlt év december 7-én tehát csak erkölcs kötelezte volna a kormányt arra, hogy ezt megtegye. Február 10-e óta azonban nemcsak az erkölcs, hanemi a jog is kötelez erre. Február 10-ón, amikor a törvény értelmében megszűntek az internálási rendeletek azon rendelkezései, melyeknek fentartása végett nem nyújtott be a kormány törvényjavaslatot, akkor azonnal intézkednie kellett volna a belügyminister urnák, hogy szabadon bocsátassanak mindazok, akik nem esnek azon kategóriák alá, melyekre nézve a rendtörvény az internálást és az őrizetbevételt fen tartja. Lehet-e azt mondani, hogy az internálási rendeletek azon rendelkezései, melyek hat hónapon túl is lehetővé teszik az internálást, éveken keresztül is, hogy ezek továbbra is érvényben maradtak? Lehet-e ezt mondani akkor, amikor a rendjavaslatban csak hat hónapi őrizetbevételre tett előterjesztést a kormány ? Nyilvánvaló, hogy a régi internálási rendelet . . . (Mozgás a jobbóldalon.) Talán nem egészen nyilvánvaló, Halász képviselőtársam ? Én azt hiszem, egészen nyilvánvaló. Amikor a kormány csak hathónapos internálásra tett előterjesztést, akkor megszűnt a régi internálási rendeletnek az az intézkedése, amely hosszabb időre engedte meg az őrizetbevételt és az internálást. Továbbá nem egészen nyilvánvaló-e, hogy megszűnt az eddigi internálási szabályok azon rendelkezése is, amely lehetővé tette az árdrágítóknak, valutacsempószeknek vagy más ilyeneknek — sőt nem is ilyeneknek, hanem csak ilyen ürügy alatt üldözötteknek — internálását vagy őrizetbevételét akkor is, ha ezek az emberek előzőleg egyáltalán nem voltak büntetve vagy csak egyszer voltak megbüntetve, holott a rendjavaslatban a kormány csak olyan korlátok között kívánta a jövőre nézve fentartani ezt a rendelkezést, amennyiben ismételten büntetett egyénekről van szó? Lehet-e azt mondani a politikai internálásokkal kapcsolatosan, hogy a korlátlan időre való internálást és a feltétel nélküli politikai internálást fenn akarta tartani a kormány, amikor a rendjavaslatban épen ellenkezőleg csak arra tétetett előterjesztés, hogy politikai okok alapján — amely okok a javaslatban kilenc pontban vannak felsorolva —• csupán előzetes rendőri felügyelet alá helyezés után és csak akkor lehessen valakit internálni, ha az előzetes rendőri felügyelet szabályait megsértette ? Patacsi Dénes : És interpellálni is csak akkor lehessen, amikor van értelme. (Helyeslés a jobboldalon.) Hébelt Ede : Egészen kétségtelen, hogy amikor a kormány csak ilyen korlátolt mértékben akarta fentartani ezeket az intézkedéseket, akkor a korláton túli rendelkezéseket kidobta a sajkájából, (Zaj a jobboldalon) a belügyminister urnák tehát le kellett volna vonnia ennek következményeit. Épen ezért a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) ;
