Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
À nemzetgyűlés lia. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán. 9i Dénes István: A pénzügyminister uraktól ezekre a kérdésekre sohasem kapunk választ, ez a fájdalmas benne! Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Az én interpellációm folytatása a Kéthly Anna képviselőtársam által elmondott interpellációnak (Halljuk balfelöl.), mert én is a kizárt vasmunkásság érdekében emelem fel szavamat, bár lehet, hogy holnap talán a Népszavától ki fogok kapni, hogy mint nem munkásképviselő miért emelek szót a munkásság érdekében. Peidl Gyula : Azért még sohasem kapott ki senki ! Kiss Menyhért: Kernelem, hogy ez a jövőben igy lesz. Nem fogom ismételni azokat az adatokat, amelyeket Kéthly Anna a drágaságról igen szépen és tárgyilagosan felsorolt, amelyek azt bizonyítják, hogy a munkásságnak mai napi keresete mellett képtelenség megélni. Szabó István (sokorópátkai) : Csak a csizma és a nadrág drágulásáról nem beszél senki! Dénes István : Ennek is az az oka ! Aranyparitásos arányszámok vannak! Pikler Emil : Miért nevezik ki az uzsorásokat és sibereket kormányfőtanácsosokká ? ! Dénes István : Tessék pénzügyi politikát tanulni ! (Derültség jobb felől.) Szabó István (sokorópátkai) : Dénes Istvántól meg fogjuk tanulni! Dénes István : ügy van, tőlem lehet tanulni! (Élénk derültség jobbfelöl.) Kiss Menyhért: Ki veszekedtetek magatokat? Elnök : Ugyan kérem, őrizzük meg a tárgyalás komolyságát. Méltóztassék folytatni! Kiss Menyhért: Olyan alacsony a munkások keresete, hogy abból a mai drágasági viszonyok mellett képtelenség emberi életet élni. Azt hiszem, hogy abban pedig mindnyájan találkozunk, hogy amikor 70.000 vasmunkást a gyártulajdonosok kizártak a gyárakból és négy hét óta 70.000 munkáscsalád nem tud gyermekének falatot adni a szájába, tehát körülbelül 300.000 magyar ember éhezik, akkor — négy hét eltelvén — az igen t. kereskedelemügyi kormány és általában az egész kormány nyugodtan ül a helyén és nem tesz semmit, hogy ezt a nagy krizist megoldja, hogy végre összehozza a munkásokat meg a munkáltatókat és a gyárosokat végre olyan plattform elfogadására kényszerítse, amelynek alapján a munkások újból elfoglalhassák munkahelyüket. A kormánynak épen az a feladata, hogy amikor ilyen krízis, ilyen betegségi tünet áll elő a társadalomnak nevezett organizmusban ; amikor 300.000 ember kenyér nélkül marad, akkor az orvos szerepét lássa el, menjen oda ós keresse az okokat, amelyek felmerültek és rákényszeritették a munkásságot arra, hogy ott hagyja munkahelyét; a kormánynak feladata I megállapítani, hogy milyen eszközökkel, módokkal tudja rákényszeríteni a munkáltatókat a munkások visszafogadására. Ez a kormányzatnak eminens, elsőrendű kötelessége. Abban, hogy ezt az elsőrendű kötelességet a kormányzat több hét óta nem teljesítette, nagyon rossz óment látok és azt látom, hogy az igen t. kormány a munkáskérdéssel nem foglalkizik. Már pedig, igen t. alkotmányozó nemzetgyűlés, (Felkiáltások jobb felöl : Alkotmányozó ? Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Igen, annak kellene lennie ! Egy hang a jobbközépen: Interpelláló nemzetgyűlés!) ennek a kormánynak ma is mint 1919-ben elsőrendű feladata, hogy a fontos alkotmányjogi kédéseken felül a munkáskérdés megoldásával foglalkozzék és pedig olyképen, hogy a magyar munkásság végre jól találja magát idehaza, vándorbotot ne vegyen kezébe és éhségsztrájkot ne legyen kénytelen rendezni. (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Yéleményemet én sohasem tagadtam el és ugy itt a nemzetgyűlésben, mint a sajtóban mindig ezt a felfogást hangoztattam. Mert amint 20 éwel ezelőtt Kolozsváron a keresztényszocialista pártot szükségesnek tartottam megszervezni, — ma is megvan — ugy ma is látom és jól tudom, hogy az az igazi faj védelmi politika, ha az ember a dolgozó munkásságot fogja össze egy táborba és annak biztosítja a betevő falatját. Ha ezt elhanyagolják, igazán rákényszerítik a munkásokat arra, hogy a Marx-féle osztályharc alapjára álljon, és mint ellenséget legyen kénytelen szembeállítani magát azokkal a társadalmi osztályokkal, amelyek az ő kenyérkérdésével nem foglalkoznak. Hozzám több szervezett munkás hosszú levelet irt, amelyet természetesen nem fogok felolvasni, csupán annak egy-két passzusát fogom ismertetni, mert olyan értelmes magyar munkás írása ez, aki nyitott szemmel látja az eseményeket. Különösen a következő részt tartom fontosnak (olvassa) : »Engedje meg, hogy legelői kezdjem. Legutóbb, e hó elején a GyoBZ adott 12—16%-os bérjavitást, amivel az összkeresete átlag egy munkásnak elérte a heti 5000—6000 koronát. Ez az önkényes bérjavitás három-négy gyárban az elégedetlenség kirobbanását vonta maga után ... Mi történik most, látva a Gyosz, hogy ezen nevetséges bérjavitással nem tudja a munkásság nagy tömegét sztrájkba zavarni? Fogja s kizárja az összmunkásságot s ezáltal 250.000 lélek szájától vonja meg a kenyeret ez a cionista világszövetség.« íme a keresztény kormányzat nem látja meg azt, amit egy vasmunkás nagyon éber szemmel meglát és lehetetlen meg nem látnia. Én megszereztem a gyáriparosok névsorát, azt nem olvasom fel, hogy azt ne méltóztassék mondani balról vagy jobbról, hogy állandó felekezeti, vagy faji izgatást hozok a nemzetgyűlés szine elé, de igazán a gyárosok és gyárak 98%-a
