Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. bennünket elégíteni a minister ur javaslata. Ezt az előbb is megmondottam. Épen azért a t. minister ur viaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök t Következik a határozathozatal. Kérdem at.Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnák Szakács Andor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy ezen interpella ciómat a következő interpella ciós napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház az elhalasztáshoz hozzájárul. Következik ? Forgács Miklós fsgyző: Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : Tisztelettel kérem, hogy interpella ciómat elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : A Ház az elhalasztáshoz hozzájárul. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : Tisztelettel kérem interpellációm elhalászta SÍ t. (Megadjuk !) Elnök : A Ház hozzájárul. Következik ? Forgács Miklós jegyző : Kétbly Anna ! Kéthly Anna : Tisztelettel kérem az elhalasztást ! (Megadjuk !) Elnök : A Ház a halasztást megadja. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: Tisztelettel kérem az elhalasztást ! (Megadjuk !) Elnök : Hozzá méltóztaknak járulni ? (Igen !) A Ház a halasztást megadja. Következik ? Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor ! (Felkiáltások jobbfelől : Megadjuk ! Halljuk I Halljuk ! a; balközépen I) Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációm elmondásánál és indokolásánál frázist és érzelmi momentumokat kerülni akarok, azt hiszem, hogy ezt a kérdést a legalkalmasabb módon ugy tárgyalhatjuk, ha nyugodtan foglalkozunk vele. A közel múltban alkalmunk volt olyan jelenségeket látni, amelyek aggasztóak. Ugyanis én azt tartom, hogy az állam fennállásának és létének egyik biztositéka az, hogy azok, akik az állam alkalmazottai, akiknek elsősorban kell az állami célok megvalósítása érdekében közreműködniök, szembe ne helyezkedjenek sem a törvényekkel, sem a rendeletekkel, sem a végrehajtó hatalommal. (Ugy van I balfelől.) Igaz ugyan, hogy egy másik fontos momentum pedig az, hogy ezek megélhetése és függetlensége biztosítva legyen. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy itt kompromisszumra lehessen lépni és hogy helyes politika volna az, hogy az állam alkalmazottainak nagyobb szabadságot engedélyezünk és kisebb fegyelmet kívánunk meg tőlük annak fejében, hogy kevesebb fizetést adunk nekik. évi március hó 14-én, szerdán. 5Í* Ez rossz rendszer volna. Azt hiszem azonban, hogy a köztisztviselő helyzetét és kötelességét nem lehet tisztán a kenyérkérdés szempontjából elbírálni, mert van közhivatalnoki kötelesség s ez mindenesetre kötelez arra, hogy a közhivatalnok a lehetőség szerint nyugodtan és belátással várja a végrehajtó hatalom intézkedését. A KANSZ gyűlésén annak elnöke és a választmány több tagja részéről is olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek a pillanatnyi elkeseredés folytán talán menthetők némi tekintetben, de mindenesetre kifogá solan dók a közrend, az állam biztonsága szempontjából. Abszolúte megengedhetetlennek tartom azt, hogy tisztviselők a kormány pénzügyi politikáját teljesen lekritizálják. Helytelennek tartom, hogy azt mondják, hogy ebben az esetben mi félreállunk és helyt adunk olyanoknak, akik talán más eszközökkel is el tudják a kivánt célt érni. Azt hiszem, hogy a köztisztviselők nem hivatottak arra, hogy fenyegetőleg lépjenek fel az állammal szemben. Nem helyeslem azután a folytonos memorandumozást sem. Nem akarom ezt a kérdést kiélezni, — hiszen az élet többé-kevésbé az egyének és az osztályok harca — nem akarom éles beállításba helyezni, amint e tekintetben részben a gazdákról nyilatkoztak ; hiszen a lapok hozták ezeket, mindenki elolvashatta és levonhatja a konzekvenciákat. Nem akarom részletesen kifejteni azt a memorandumozást, amelyet a tisztviselők a kormánynál végeztek. Hogy ezt a kérdést már 10 nap előtt emiitettem, tettem ezt azért, mert aggályos tünetnek látok mindenféle szindikalista mozgalmat a köztisztviselők részéről. Ezzel küzd Franciaország, ahol nagy bajok vannak. Mi, akik szintén hajlandók vagyunk forradalmi kísérletezésekre, amint azt a múlt megmutatta, kell, hogy ezekkel szemben még óvatosabbak legyünk. Mi ugyanis, sajnos, azok közé az államok közé tartozunk, ahol ha a rendőr valakivel konfliktusba kerül, a publikum nagy része hajlandó ezt nevetve nézni és nem tesz ugy, mint az angol^ közönség, amely igenis a rendőrnek segit. Én módot akartam keresni és nyújtani a kormánynak ahoz, hogy a közvéleményt és pedig elsősorban a nemzetgyűlést tájékoztassa arról, hogy mi az álláspontja. Azt hiszem, hogy helyes utón jártam, mert én a mai napon meggyőződést szereztem a lapokban olyan jelenségről, amely összefüggésben áll a KANSZ-szal annyiban, hogy épen a KANSZ elnökének rendeletéről van szó. Ezt a rendeletet eredeti szövegében nem sikerült megszereznem, de az leközöltetett a székesfehérvári Friss Újságban és leközli Az Est is, valamint a vasutasok hivatalos lapjában is említés történik róla, miről saját szemeimmel meggyőződést nem szereztem, de hallottam, hogy a mai számban benne van. A nemzetgyűlés engedelmével bátor leszek felolvasni ezt a rendeletet, mert az nagyon érdekes és aggodalmat keltő. Szeder Ferenc : Kicsit szovjetizü ! Farkas Tibor : A rendeletet kiadta a MÁV. elnöke. Ez egy körrendelet az üzletvezetőségekhez
