Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán, 497 Szeder Ferenc : Békéscsabán sincs ! Szakács Andor: Egész Békés megyében körülbelül ez a helyzet. Békésre nézve Ítéletet hozott az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1922 április 4-én tartott tanácsülésében, Mezőberényre nézve pedig június 25-én tartott ülésében ítélkezett, még pedig ugy, hogy póteljárás megindítását rendelte el. Nem akarom ismertetni azt a rengeteg sok bizottsági és bírósági eljárást, azt a sok mindenféle küldöttségjárást, amelyet az igényjogosult nép itt Budapesten is nagy költséggel véghezvitt, nem akarom ismertetni pl. azt, hogy a mezőberényi igényjogosultak egy esztendővel ezelőtt 1,800.000 koronát előlegeztek a bíróságnak az eljárási költség fedezésére és azóta ez a pénzük ott benn van. Csak egy számra akarok hivatkozni, arra, hogy a békési igényjogosultak 13.500 katasztrális holdra jelentettek be igényt a törvény értelmében, amely három holdig ad a nincsteleneknek és 15 holdig terjedhető kiegészítést biztosit a törpebirtokosoknak. Erdőhegyi Lajos : A típust meg kell állapítani! • Szakács Andor,: Ezzel szemben a Földbirtokrendező Bíróság a 13.500 katas z trális hold helyett ítéletében megítélt a békésmegyei igényjogosultaknak 3425 katasztrális holdat és a községnek 265 hold legelőt. Annak illusztrálására, hogy egy ilyen községben, ahol a község határában 23.163 katasztrális hold nagybirtok van, hogyan juthat a népnek csak 3400 hold ebből a 23.000 holdas nagybirtokból, elkészíttettem a községben ennek a területnek a térképét és ebből még azt a megdöbbentő jelenséget is észlel íem, lioay a véletlennek különös közrejátszása folytán, vagy a bíróság bölc.sesége következtében az igényjogosultaknak megítélt földterületek mind a közsó-től legmesszebbre eső területrészeken vannak. Szeder Ferenc: így szokták! Ez az uzus! Erdőhegyi Lajos: Mondjon példát! Kiss Menyhért; Véletlen! Szakács Andor: Méltóztassék megnézni, mindenült a legtávolabb eső, megközelíthetetlen helyeken adták a parcellákat és pedig adtak egy igényjogosultnak átlag 800—1000—1200 négyszögölet oly;m távulságra a községtől, amelynek megjárása egynapi időbe kerül. Adtak tehát 800 négyszögölet és olyan területeket ítéltek oda, vi/járta, szikes területeket, hogy amikor a bíróság másodelnökét felvilágosították, hogy milyen földet ítéltek oda a szegény népnek, ahol igazán csak a sírját találhatja meg, a bíróság másodelnöke maga is belátta, hogy ezen sürgősen változtatni kelj : kicserélte a megítélt területet és jobb földet itélt meg nekik. (Egy hang jobb felöl : Akkor rendben van!) Azt a 400 holdat kicserélte. Akkor ez ellen felszólalt a nép, felszólalt ugy a mezőberényi, mint a békési lakosság, mert Mezőberényben is az eljáró bíró, aki a póteljárást lefolytatta: Kis Bertalan curiai bíró, előterjesztést tett az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak tavaly szeptemberben. Ehhez az előterjesztéshez minden érdekelt tényező hozzájárult, természetesen az uradalmak kivételével, és ez az előterjesztés teljes mértékben kielégítette volna a mezőberényi igényjogosultakat, úgyannyira, hogy hálával és igazán könnyekkel szemükben köszönték meg a bírónak igazságos és pártatlan eljárását. A földbirtokrendező biróság azonban az eljáró biró munkálatát nem fogadta el, azt visszautasította, és helyette Ítéletbe iktatott egy olyan szabályozást, amely a népet nemhogy kielégítette volna, hanem ellenkezőleg a legnagyobb mértékben elkeserítette. Kiss Menyhért: Milyen birtokról van szó? Kinek a birtoka? Szakács Andor: Különböző birtokok, van közöttük idegen honos birtoka is, . . . Kiss Menyhért: Mi a neve? Szakács Andor : . . . akinek Ausztriában van vagy 70.000 hold földje, özvegy gróf Meran Jánosné, (Egy hang a jobboldalon: Magyar honos! Ezt nem lehet szanálni!) akinek gyermekei ugyan magyar honosok, de ő maga idegen honos. Valóban azt mondom, — ma is hallottunk itt erre vonatkozólag allúziókat — hogy nem áll az, amit itt Zsitvay Tibor t. képviselőtársunk rólunk, a 48-as kisgazdapárt tagjairól is feltételez, hogy mi a nép elégületlenségét még állandóan szítjuk. Ellenkezőleg, merem állítani, ahogy barátaimat és a legtöbb ellenzéki t. képviselőtársamat ismerem, hogy még mi vagyunk azok, akiknek működésébe valami csekély kis reményt helyez ez az esztendők óta hiába várakozó, a legnagyobb nélkülözésekkel küzködő földmives szegénység. Ha a mi szavunknak itt-ott még hitelt nem adnának; ha a mi Ígéreteink és biztatásaink nem táplálnák őket, hogy most erre a tavaszra még nem lett meg a föld kiosztása, de lássák, a minister urban is megvan a jóindulat és novellával akar a dolgokon segíteni, hogy őszre megtörténhessék a földosztás, akkor igazán nem tudom, milyen állapotok következnének be. Nem mondom én, hogy a nép forradalomban törne ki, erre ne is gondoljunk, hanem igenis olyan zavargások fordulnának elő, minthogy a szegény ember nem tud családjának kenyeret adni, gyermekét egész télen át nem tudta iskolába járatni, amelyek csak károsak lehetnek. (Mozgás.) Ezen nem nevetni kellene, hanem sajnálkozni. Nem volt a gyermekeknek lábbelijük, ruházatuk, nem tudtak iskolába járni, odahaza egy ingben ténferegtek és a szalmazsákon hevertek egész télen át. A kormánynak nehéz problémát okozna, ha a nép reménységét teljesen elveszítené arra, hogy helyzete valahogy is jobbra fordul. Tartozom itt annak a kijelentésével, hogy amikor az ottani uradalmak helytelen földbir* tokpolitikájáról és arról az igazán érthetetlen és konok elfogultságról beszélek, mellyel ezt a 71*
