Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

482 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. 2. a szövetségi alapszabályok ismertetése és elfogadása napirenddel hirdetett és szabályszerűen bejelen­tett gyűlésének a megtartását a budapesti fő­kapitány betiltotta % Hajlandó-e a belügyminister ur a betiltást hatályon kivül helyezni ? Hajlandók-e a belügyi és kereskedelemügyi minister urak a vasúti munkások szövetségének alapszabályait jóváhagyni ? Hajlandók-e a villamos és helyiérdekű vasúti alkalmazottak szövetségének alapszabályait jóvá­hagyni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereske­delemügyi és belügyminister uraknak. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Nagy Ernő ! (Felkiáltások jobbfelől ; Gulácsyról lesz szó ? R assay Károly ; Körülbelül ! Benne van a dologban ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Kerületem több községében beszámolót akartam tartani, ezt azon­ban a közigazgatás megakadályozta. így többek között a harabási főszolgabiró betiltotta, hogy Kereesenyben népgyűlést tartsak — és pedig a következő határozattal (olvassa) : »Tiszakerecseny község közvetlenül a cseh megszállott terület mellett fekszik, ahol köztudomás szerint a csehek védőszárnyai alatt igen sok kommunista tartóz­kodik, akiknek esetleges át jövetelét megakadá­lyozni és őket a tervbe vett beszámolótól távol­tartani elegendő erőm nincs. Ilyen köiülmények között a rendet fentartani nem tudom és nem tudom biztosítani a jelenlevő nemzetgyűlési kép­viselőket sem afíelől, hogy inzultusok ne érjék.« (Egy hang a középről : Ez széf !) Rupert Rezső: Humánus belpolitika! Nagy Ernő : Ugyanilyen indokolással tagad­ták meg Nagylónyán a beszámoló tartásának engedélyezését, Jándon és Vásárosnaményban pe­dig azzal az indokolással, hogy a bejelentők nem írták alá foglalkozásukat és lakcímüket. T. Nemzetgyűlés ! Mint nagyon jól méltóztat­nak tudni, nekem a beregi közigazgatás a válasz­tások alatt sehol sem engedte meg, hogy a néphez szóljak, hogy népgyűlést tartsak. Mindenféle törvénytelenséggel, a legnagyobb brutalitással meg­akadályoztak engem abban és személyemet a legéberebb figyelemmel kisérték. Most a válasz­tások után hónapokkal, amikor azt hittem, hogy az izgalmak már lecsillapodtak és a bántalmak fájdalmai annyira-amennyire tompultak, a néphez akartam szólni és beszámolót akartam tartani, hogy az ősi földhöz való ragaszkodást ugy túl, mint itt tőlem hallja az a nép ; tőlem, aki már harminc év óta beszélek hozzá, akit ismer, becsül és szeret. Mint méltóztatnak látni, tőlem ilyen lehetetlen indokolással megtagadta ezt a köz­igazgatás, Zsiikay János igen t. képviselő urnák azonban (Zaj jobbfelél.) megengedték azt, akinek pedig semmi köze nincs Bereg vármegyéhez, akiről nagyon jól méltóztatnak tudni, milyen fegy­évi március hó 14-én, szerdán. vérekkel választották meg a. tarpai kerületben. Hiszen fényesen illusztrálja ezt az, hogy 2400 szavazó közül az én petíciómat 1760 irta alá, pedig én nem is nagyon törekedtem erre, csak odaadtam az embereknek, hogy hordják szét az iveket. Mondom, Zsirkay igen t. képviselő urnák, akiről kimutatták, hogy a kommunizmussal milyen közelebbi szerelemben volt, akiről kimutatták, hogy milyen zengzetes cikkeket irt annak idején az ájult nemzetnek, megengedték ezt, sőt nem­csak hogy megengedték, hanem mindenütt fő­szolgabirói és alispáni fedezett alatt tartotta gyűléseit. Az igen t. ministerelnök ur az imént nagyon hangoztatta a jogrendet, hangoztatta a hazafisá­got s hangoztatta azt, hogy mit szólnak odaát a megszállott területen lévő magyarok az októbris­ták viselkedése ellen. Tisztelettel kérdem az igen t. ministerelnök urat. mint szólnak az olyan vá­lasztáshoz, mint amilyent Tarpán rendeztek ? Mit szólnak az olyan eljáráshoz, amilyent ezek a fő­szolgabirák csinálnak 1 Méltóztassék elhinni, t. ministerelnök ur, beszéljenek rólam akármit, én mindig azon a nemzeti alapon állottam, amelyen becsületes, hazáját szerető magyarnak állnia kell. Nagyon jól tudom, hogy onnan Bereg vármegyé­ből ugy informálták a belügyminister urat, hogy én a Károlyi-forradalom felidézésében részes vol­tam és a Károlyi-forradalom alatt lázitottam a fennálló jogrend vagy mi ellen. Ezt tagadom. Mél­tóztassék ezt bizonyitani és méltóztassék nekem alkalmat adni, hogy kimutathassam igazamat. Amikor egész Bereg vármegye lángban állott, amikor minden főszolgabírót és jegyzőt elűztek, az én járásomban, a vereckei járásban, a legna­gyobb csend, a legnagyobb nyugalom volt, engem, jegyzőimet és csendőreimet a nép mindenütt ho­zsannával fogadott. Nekem januárig semmi közöm nem volt a Károlyi-forradalomhoz, nekem az volt a kötelességem, hogy védjem a határt az ukrán betörés ellen. Méltóztassék csak informálódni a t. ministerelnök urnák, hogy nem tettem-e meg a kötelességemet az ukrán betörés alkalmával ? Elmentem, tárgyaltam velük és megmondtam, hogy ha beteszik lábukat Bereg vármegyébe és az országba, akkor fajrokonaikkal, az ukránokkal ve­retem ki őket. Es amikor felfordult az egész világ, Bereg vármegyében, igenis, behivtak alispánnak s akkor az úgynevezett régi urakat... Gaal Gaston : Akiket Gulácsynak hivnak ! (Derültség.) Nagy Ernő : . . . igenis Gulácsyt és társait be­mentem védelmezni. (Derültség.) Azt vagyok bá­tor kérdezni az igen t. ministerelnök úrtól, hogy melyik lázítja jobban a megszállott területen levő lakosságot ? Gr. Bethlen István ministerelnök : (Mácsy. (Derültség.) Nagy Ernő : Igenis, Gulácsy eljárása és a mi­nisterelnök ur és a belügyminister ur eljárása, akik azt a népet agyonzaklatják, üldözik, becsukják csak azért, mert eszméi mellett kitart. (Zaj.) Bo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom