Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

472 À nemzetgyűlés 112, ülése 1923. évi március hó 14-én, szerdán. kormány ezzel szemben milyen álláspontot fog­laljon el. Rupert Rezső : ügy van ! Ez helyes ! t Gr. Bethlen István ministerelnök : Én az oktobrizmus alatt azt a politikai irányt ismerem, amely a régebbi időben tulajdonképen a Jászi­féle radikalizmus alatt volt ismeretes. Nagy Ernő: Ez helyes (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem tudom, ugy vettem észre . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök :... hogy vannak egyes képviselők itt a parlamentben is, akik az oktobrizmusról ugy szoktak beszélni, mint amelyet őt magukévá is tehetnek. Ennek folytán fontosnak tartom, hogy megállapítsuk, mi is az az oktobrizmus, más elnevezéssel néze­tem szerint a Jászi-féle radikalizmus . . . Rassay Károly : Én már próbáltam párszor, nem sikerült! Gr. Bethlen István ministerelnök:. .. amely­nek megvan a maga programmja, amely egy dokrina és amelynek megvan a maga metódusa. Amilyen perverz és az országra nézve káros a doktrína maga és a programm, talán még fokozottabb mértékben káros az országra nézve az a metódus, amelyet ez alatt ismerünk A doktrínában a legszélsőbb nézetek foglalnak helyet, elkezdve a köztársasági államformától. . . Hébelt Ede : Az nem szélső forma ! Halász Móric: Dehogy, a középső! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Vannak képviselő urak, akik ezt magukévá teszik. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ön milyen államformát követ? Milyen az ön államformája? Gr. Bethlen István ministerelnök : Én a tör­vényes állásponton állok, amely a törvényben foglaltatik, amelynek r megfelelően Magyarország nemzeti királyság. (Éljenzés és taps a jobbolda­lon és a középen, nagy zaj a szélsobaloldalon.) Ha a képviselő urak nem ismerik a törvényt, arról nem tehetek. (Zaj és közbeszólások a Ház mindkét oldalán.) Rassay Károly: Nagyon téved! Ha már közbeszól, legalább illenék tudnia, hogy akkor nem ültem ott. Az 2l-es törvény ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Helyet foglal ebben a doktrínában természetesen a leg­radikálisabb és legszélsőségesebb választójog alapján álló egykamarás nemzetgyűlés és sok más követelés, amelyek ehhez hasonlók. Ezen radikalizmus doktrínájában azonban még mesz­szebbmenő követelések is foglaltatnak . . . Gaal Gaston: Keresztény Magyarország! Gr. Bethlen István ministerelnök :. . . ame­lyek őt a liberalizmustól abban különböztetik meg, hogy mig a liberalizmus egyszerűen a szabad verseny révén igyekszik arra, hogy min­den, ami ebben az országban érték, felszínre kerülhessen, ós érvényesülhessen, addig a radi­kalizmus mindent el akar pusztítani ebben az országban, amely az ő felfogásának nem felel meg és ami ebben az országban konzervatív erőt jelent. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobbóldalon és a középen.) Hiszen láttuk 1918-ban azt a vallásellenes irányzatot, amellyel a radikalizmus a porondra lépett. A Galilei-kör és azok a sza­badkőműves páholyok, amelyek a G-alilei-körrel közösséget vállaltak, a radikális párt. valláselle­nes irányzatát követték (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és evvel léptek a porondra. Gazdaság­politikai téren nem az a cél, hogy a szegénye­ket és a gyengéket istápolják, hanem hogy tönkretegyenek mindenkit, aki ebben az ország­ban birtokkal és vagyonnal rendelkezik. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Sütő József: A munkabérek nem azt iga­zolják, ministerelnök ur! (Egy hang a szélso­baloldalon; Mi volt a földreformmal? Gr. Bethlen István ministerelnök : A föld­reformot a radikális párt nem azért hozta napi­rendre, hogy a nincsteleneket földhöz juttassa, hanem azért, mert alkalmas fegyvernek tartotta arra, hogy a széles néprétegeket a maga céljai­nak megnyerje. (Igaz! Ugy van! Taps a jobb­oldalon és a középen.) Most rá fogok térni magára a metódusra, mert a metódus az a perfid módszer, amelynek segítségével hangzatos jelszavakat használnak, (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) de nem azon célból, hogy a szegényeken és gyengéken segít­senek, hanem azért, hogy azokat, akik ennek az államnak pillérei, tönkretegyék és saját ural­mukat megalapozzák. (Ugy van! ügy van! jobbfelol. Zaj a szélsobaloldalon.) A nemzetiségi politika terén láttuk 1918­ban a kanton-rendszer kifejlődését, a nemzet nemzeti érzésének megtagadását, nemzeti tradí­cióinknak s mindannak, ami szent volt előttünk évszázadokon keresztül, és tönkretételét az egy­séges magyar nemzeti államot chimaerák és illúziók kedvéért. Nagy Ernő : A ministerelnök ur miért tá­mogatta ezt a politikát? Karafiáth Jenő: Mikor támogatta? (Nagy zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Valóban nem tartom érdemesnek, hogy a t. képviselő ur közbeszólására válaszoljak. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Megvan ennek a doktrínának, ennek az irányzatnak a maga külpolitikai programmja is. A pacifizmussal kezdték. Amikor a világháború végén határainkon fegyverben álltak ellenségeink ; amikor mindenki tudta, hogy az összeomlás esetleg küszöbön lehet ; amikor mindenki tudta, hogy ellenségeink csak arra várnak, hogy fegy­veres erővel az utolsó lökést adják meg ennek az összeomlásnak : akkor egy chimaera kedvéért ezek az urak azt mondották^ hogy nem akarunk )

Next

/
Oldalképek
Tartalom