Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hó lá-én, szerdán. 4#5 Hogyan méltóztatnak elképzelni, hogy március 15-ét megünnepeljük és a cenzúra mellett tün­tessünk (Ugy van! Ugy van! a bul- és a szélsöbalóldalon.) épen azzal a nagy magyar költővel szemben, aki a cenzúrát Magyar­országon összetörte? Ez egyáltalában nem fér a mi fejünkbe. Azonkívül azt az érvet sem tudom maga­mévá tenni, hogy az ünnepélyt megzavarná, ha szociáldemokrata képviselőtársaink a törvényja­vaslat pótlása iránt egy ilyen, a szabadság esz­méjét szolgáló inditványt előterjesztenek. Hiszen március 15-ike a szabadság ünnepe, a szólássza­badság ünnepe . . . Rassay Károly: Attól félnek, hogy számon kérik a március 15-iki programmot! Szakács Andor : Hogyan rontja az ünnepet az, aki ennek az ünnepnek a szellemében terjeszt elő pótlást vagy inditványt a javaslathoz? Azt gondolom, végtére nem vagyunk a 6 7-es kiegye­zés után mesterségesen létrejött törvényhozó testületek letéteményesei vagy örökösei. De ha csakugyan a magyar nemzet képviselői vagyunk, akkor igenis kötelességünk, hogy amikor az egész országban ünnepelnek, amikor a nemzet­gyűlés előtti téren is fel vannak állítva a diadal­lobogók, a nemzetgyűlés is megemlékezzék a háromnegyedszázados évforduló alkalmából a márciusi eszmékről, hadd szárnyaljanak azok ismét szét ebből a törvényhozási teremből ós hadd töltsék el mindenkinek a lelkét, hadd töltsék el azon túlbuzgó közegek lelkét is, akik még Petőfi Sándort is cenzúrázni merészelik. Nagy Ernő : Hadd repüljön a magyar turul ! Szakács Andor: Nagyon kérem, méltóztassa­nak ebben a kérdésben egyöntetűen határozni, annál is inkább, mert hiszen épen a jelenlévő bel­ügyminist er ur volt oly szives, amikor pénteken ezt a kérdést szőnyegre hoztam, kij elenteni, hogy neki semmi kétsége sincs aziránt, hogy az egész nemzet­gyűlés teljes egyértelműséggel, egy szívvel és lélek­kel fog a márciusi eseményekről megemlékezni. Rassay Károly: Mit tettek azóta ebben az irányban ? Szakács Andor : A magyar nemzetnek egyik legnagyobb szerencsétlensége az volt, hogy nem* folytathatta azt az öncélú nemzeti politikát, ame­lyet a márciusi eszmék ebben az országban inaugu­ráltak. A külföld is ezért ítélt el bennünket. Most, amikor megcsonkítottak és kicsinyek vagyunk, manifesztálnunk kell amellett, hogy igenis vissza­térünk szent történeti hagyományainkhoz és a szabadság szellemében akarunk itt élni és virá­gozni. Nagy Ernő : Hadd repüljön a magyar turul Î Ugy, u gy belügyminister ur ! (Derültség a jobb­oldalon.) Hadd menjen túl a határokon ! Elnök : Urbanits Kálmán képviselő urat illeti a szó ! UrbaniCS Kálmán : T. Nemzetgyűlés î Az elnök ur napirendi indítványát teszem magamévá és azt ajánlom elfogadásra .elsősorban: is azért,. mert ép az előttem felszólalt t. képviselőtársam mondta, hogy márczius idusát ugy ünnepeljük meg kellőképen, különösen az idei évforduló alkalmával, ha innen a nemzetgyűlésből száll szanaszéjjel az országba a nemzet újjá ébredésének, március 15-ének az eszméje. Ennek pedig akkor teszünk csak eleget, ha valamennyien részt .veszünk a magunk kerületében tartandó ünnepélyeken (He­lyeslés jobbfelől.) és gondoskodunk arról, hogy szanaszét az országban mindenütt megünnepeljék március idusát. MeskÓ Zoltán : Szóval a nemzetgyűlés ne ünnepeljen ! Urbanics Kálmán : Ami pedig azt illeti, hogy 20-án, Kossuth Lajos halálának évfordulóján ne tartsunk ülést, azt a magam részéről szintén nem tehetem magamévá, nem pedig azért, mert más években is tartott a nemzetgyűlés március 20-án ülést és a gyászt semmiképen sem akadályozhatja az, ha itt komoly munkát fejtünk ki. Kérem az elnök ur napirendi indítványának elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Rassay Károly : Akkor is gyászolni akarunk menni ! Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzet­gyűlés ! Nagyon szívesen hozzájárultam volna ahhoz, hogy a nemzetgyűlés március 15-én Petőfi emlékének törvénybeiktatása céljából ülést tart­son. Hozzájárultam volna ehhez abban az esetben, ha biztositható lett volna az, hogy ez az ülés való­ban ünnepélyes ülés lesz, amelyet semmiféle disz­szonáns hang meg nem zavar. (Helyeslés jobbfelől.) Rassay Károly : Biztosítjuk ! Pikler Emil: Éijen a sajtószabadság» Éljen Petőfi szelleme ! PakOtS József : Megakarták cenzúrázni az ünnepélyt ! Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ilyen érte­lemben tettem volt az elnökségnek propoziciót, az elnök ur azonban mély sajnálatomra arról győződött meg, hogy az ellenzéknek egyik frak­ciója ezt az alkalmat sem mulasztotta volna el arra, hogy a maga részéről politikai vitát fel­idézzen ezen ünnepélyes ülés megtartásánál. (Zaj a baloldalon.) Bogya János : Petőfit vörösre akarták festeni ! Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Sajnos, ez az oka annak, hogy lehetetlennek tartom, hogy a nemzetgyűlés a holnapi napon ülést tartson. Azt hiszem ugyanis, sokkal jobb, ha nem tanúsítjuk azt, hogy még ebben a kérdésben sem tudunk egyetérteni. . . (Ugy van ! TJgy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Elég szom&ru !) Rupert Rezső : Önökön múlik ! Gr. Bethlen István ministerelnök :... mint azt, hogy összeülünk és látszólag ünnepélyes ülést tartunk, de tényleg az ünnepély politikai vitává fajul. eL Ez .az oka annak, amiért kéjem, - móltóz-.. 67*

Next

/
Oldalképek
Tartalom