Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hó lá-én, szerdán. 4#5 Hogyan méltóztatnak elképzelni, hogy március 15-ét megünnepeljük és a cenzúra mellett tüntessünk (Ugy van! Ugy van! a bul- és a szélsöbalóldalon.) épen azzal a nagy magyar költővel szemben, aki a cenzúrát Magyarországon összetörte? Ez egyáltalában nem fér a mi fejünkbe. Azonkívül azt az érvet sem tudom magamévá tenni, hogy az ünnepélyt megzavarná, ha szociáldemokrata képviselőtársaink a törvényjavaslat pótlása iránt egy ilyen, a szabadság eszméjét szolgáló inditványt előterjesztenek. Hiszen március 15-ike a szabadság ünnepe, a szólásszabadság ünnepe . . . Rassay Károly: Attól félnek, hogy számon kérik a március 15-iki programmot! Szakács Andor : Hogyan rontja az ünnepet az, aki ennek az ünnepnek a szellemében terjeszt elő pótlást vagy inditványt a javaslathoz? Azt gondolom, végtére nem vagyunk a 6 7-es kiegyezés után mesterségesen létrejött törvényhozó testületek letéteményesei vagy örökösei. De ha csakugyan a magyar nemzet képviselői vagyunk, akkor igenis kötelességünk, hogy amikor az egész országban ünnepelnek, amikor a nemzetgyűlés előtti téren is fel vannak állítva a diadallobogók, a nemzetgyűlés is megemlékezzék a háromnegyedszázados évforduló alkalmából a márciusi eszmékről, hadd szárnyaljanak azok ismét szét ebből a törvényhozási teremből ós hadd töltsék el mindenkinek a lelkét, hadd töltsék el azon túlbuzgó közegek lelkét is, akik még Petőfi Sándort is cenzúrázni merészelik. Nagy Ernő : Hadd repüljön a magyar turul ! Szakács Andor: Nagyon kérem, méltóztassanak ebben a kérdésben egyöntetűen határozni, annál is inkább, mert hiszen épen a jelenlévő belügyminist er ur volt oly szives, amikor pénteken ezt a kérdést szőnyegre hoztam, kij elenteni, hogy neki semmi kétsége sincs aziránt, hogy az egész nemzetgyűlés teljes egyértelműséggel, egy szívvel és lélekkel fog a márciusi eseményekről megemlékezni. Rassay Károly: Mit tettek azóta ebben az irányban ? Szakács Andor : A magyar nemzetnek egyik legnagyobb szerencsétlensége az volt, hogy nem* folytathatta azt az öncélú nemzeti politikát, amelyet a márciusi eszmék ebben az országban inauguráltak. A külföld is ezért ítélt el bennünket. Most, amikor megcsonkítottak és kicsinyek vagyunk, manifesztálnunk kell amellett, hogy igenis visszatérünk szent történeti hagyományainkhoz és a szabadság szellemében akarunk itt élni és virágozni. Nagy Ernő : Hadd repüljön a magyar turul Î Ugy, u gy belügyminister ur ! (Derültség a jobboldalon.) Hadd menjen túl a határokon ! Elnök : Urbanits Kálmán képviselő urat illeti a szó ! UrbaniCS Kálmán : T. Nemzetgyűlés î Az elnök ur napirendi indítványát teszem magamévá és azt ajánlom elfogadásra .elsősorban: is azért,. mert ép az előttem felszólalt t. képviselőtársam mondta, hogy márczius idusát ugy ünnepeljük meg kellőképen, különösen az idei évforduló alkalmával, ha innen a nemzetgyűlésből száll szanaszéjjel az országba a nemzet újjá ébredésének, március 15-ének az eszméje. Ennek pedig akkor teszünk csak eleget, ha valamennyien részt .veszünk a magunk kerületében tartandó ünnepélyeken (Helyeslés jobbfelől.) és gondoskodunk arról, hogy szanaszét az országban mindenütt megünnepeljék március idusát. MeskÓ Zoltán : Szóval a nemzetgyűlés ne ünnepeljen ! Urbanics Kálmán : Ami pedig azt illeti, hogy 20-án, Kossuth Lajos halálának évfordulóján ne tartsunk ülést, azt a magam részéről szintén nem tehetem magamévá, nem pedig azért, mert más években is tartott a nemzetgyűlés március 20-án ülést és a gyászt semmiképen sem akadályozhatja az, ha itt komoly munkát fejtünk ki. Kérem az elnök ur napirendi indítványának elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Rassay Károly : Akkor is gyászolni akarunk menni ! Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon szívesen hozzájárultam volna ahhoz, hogy a nemzetgyűlés március 15-én Petőfi emlékének törvénybeiktatása céljából ülést tartson. Hozzájárultam volna ehhez abban az esetben, ha biztositható lett volna az, hogy ez az ülés valóban ünnepélyes ülés lesz, amelyet semmiféle diszszonáns hang meg nem zavar. (Helyeslés jobbfelől.) Rassay Károly : Biztosítjuk ! Pikler Emil: Éijen a sajtószabadság» Éljen Petőfi szelleme ! PakOtS József : Megakarták cenzúrázni az ünnepélyt ! Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ilyen értelemben tettem volt az elnökségnek propoziciót, az elnök ur azonban mély sajnálatomra arról győződött meg, hogy az ellenzéknek egyik frakciója ezt az alkalmat sem mulasztotta volna el arra, hogy a maga részéről politikai vitát felidézzen ezen ünnepélyes ülés megtartásánál. (Zaj a baloldalon.) Bogya János : Petőfit vörösre akarták festeni ! Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Sajnos, ez az oka annak, hogy lehetetlennek tartom, hogy a nemzetgyűlés a holnapi napon ülést tartson. Azt hiszem ugyanis, sokkal jobb, ha nem tanúsítjuk azt, hogy még ebben a kérdésben sem tudunk egyetérteni. . . (Ugy van ! TJgy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Elég szom&ru !) Rupert Rezső : Önökön múlik ! Gr. Bethlen István ministerelnök :... mint azt, hogy összeülünk és látszólag ünnepélyes ülést tartunk, de tényleg az ünnepély politikai vitává fajul. eL Ez .az oka annak, amiért kéjem, - móltóz-.. 67*
