Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzet gyűlés 112. ülése 1923. évi március hó lé-én, szerdán. 457 Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 4—6. §-ait, a II fejezetének oímét és 7—12. §-aü, melyele észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel az országos erdei alapról szóló törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Következik az erdőbirtok hiteiről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Horánszky Dezső előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Törvényhozásunk és pénzügyi kormányzatunk a múltban állandóan arra törekedett, hogy a reálhitel előmozdítása érdekében a reálhitel eszközeit képező, vagy erre szolgáló zálogleveleket és kötvényeket a törvényes biztosítékokkal vegye körül. A törvényes biztosítékok részint abban kerestettek, hogy az ilyen hitelezési üzletággal foglalkozó pénzintézet igazgatósága fokozott felelősségnek vettetett alá, részint abban, hogy gondosan megválogat!attak azok az alapok, amely alapokra záloglevelek, vagy kötvények kibocsáthatók. Hogy ez a hitelpolitika a múltban helyes volt, azt igazolja nemcsak az a körülmény, hogy zálogleveleink és kötvényeink ugy a belföldi, mint a külföldi piacon állandó kereslet tárgyát képezték, de igazolja talán az is, hogy a papirok bonitása és szekuritása soha a múltban csorbát nem szenvedett. De talán ennek a túlzott óvatosságnak a következménye viszont az is, hogy maga az erdőbirtokhitel a záloglevél- és kötvény törvényben megfelelő megoldást nem nyert, mert én nem tartom megfelelő megoldásnak azt, hogy az erdőbirtok állománynál csupán az erdőtalaj egyharmad része fogadtatott el a záloglevél-törvényben fedezetül, maga az erdőállomány pedig egyáltalán fedezetül nem fogadtatott el. Természetes, hogy a kérdésnek ilyen beállítása visszahatással volt magára a hitelezési üzletre is, amennyiben ennek konzekvenciája az volt, hogy az erdőbirtokállománynak általában nem állott hitel rendelkezésére, vagy ha állott is, az csak nehéz körülmények között és mindenesetre súlyosabb feltételek mellett volt kontrahálható, mintha normális lett volna. A törvényjavaslat indokolása rámutat arra is, hogy a múltban számtalan erdőbirtokot megmenthettünk volna, ha az erdőbirtoknak hitel állott volna rendelkezésére, mert hiszen az erdőtulajdonos sok esetben kényszerítve volt birtokát eladni csak azért, mert nem birt hitelt kapni, másrészt számtalan erdőbirtokon okszerűbb gazdálkodás folyt volna, ha megfelelő hosszúlejáratú hitel állott volna rendelkezésére. Mindezen hézagokon kivan ez a törvényjavaslat segiteni azzal, hogy 1. §-ában fel akarja jogosítani a hazai pénzintézeteket arra is, hogy az erdobirtokállomány 60%-a erejéig bekebelezett zálogjogok alapján az 1897. évi XXXII te. hatálya alá eső kötvényeket bocsáthasson ki. Én ezt a 60°/o-ot megfelelőnek tartom, ha figyelembe veszem azt, hogy a kötvénytörvény egyébként 60 és 75°/o-okkal operál. Ami a hitelező biztosítását illeti, erre vonatkozólag kautélaként állítja fel a törvényjavaslat először azt, hogy az ilyen lekötött birtokok okleveles erdőmérnökök utján lennének becsülendő k és a becslés a földmivelésügyi ministerium által volna jóváhagyandó és véglegesen megállapítandó. Egy további kautéla lenne azután az, hogy az ilyen jelzálogul lekötött ingatlanok üzemtervszerüleg, vagy ahol üzemterv nincs, okszerüleg lennének kezelendők és az ilyen kezelést az állami erdőigazgató állandóan ellenőrizné. Egy további kautéla még az is, hogy ha az adós kötelezettségének eleget tenni nem tudna, vagy ha egyébként a hitel veszélyeztetettnek látszanék, ebben az esetben feljogosiitatnék a földmivelésügyi kormányzati hatóság arra is, hogy az ilyen birtokokat állami ellátásba vegye és maga gondoskodjék a kölcsön megfelelő törlesztéséről. A törvényjavaslat 5. §-ának utolsó bekezdéséhez még egy kautéla állíttatott fel, t. i. az, hogy ha a lekötött erdő bevételei a kiadásokat nem fedeznék, ebben az esetben lehetséges legyen a bekebelezett zálogjogot az adósnak egyéb vagyonára is kiterjeszteni. Ezt a gondolatot a pénzügyi bizottság nem fogadta el azért, mert ugy volt meggyőződve, hogy az általam már emiitett egyéb kautélák is elégségesek lehetnek ahhoz, hogy a hitelezőt teljesen biztosítsák és fedezzék. Az előttünk fekvő törvényjavaslat természetesen nem eredményezi azt, hogy annak elfogadása esetén az erdőhitelezési üzlet azonnal meg fog indulni, mert hiszen tudjuk jól, hogy a hosszúlejáratú hitelek stagnálásának, akadályainak egyéb mélyreható okai vannak, amelyek között bátor vagyok hangsúlyozni különösen a pénzérték állandó változását... Horváth Zoltán : És a kosztpénzt ! Horánszky Dezső előadó: Talán az is lehetséges . . . ugy, hogy természetesen ez a szanálás nem fogja azonnal meghozni a javulást. De azt hiszem, ebből nem az következik, hogy a kérdés el általában ne foglalkozzunk. Ennek a kérdésnek meg kell teremteni a jogi lehetőségeit, és a gazdasági lehetőségeket majd a gazdasági viszonyok fogják magukkal hozni. Mindezen indokok alapján, miután a törvényjavaslat helyes és régen kívánt okos célt szolgál, bátor vagyok azt általánosságban és részleteiben is elfogadásra ajánlani. Elnök: Szólásra következik? Szólásra senki feljegyezve nincs. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e valaki hozzászólni? (Nem!) Miután senki szólni nem kivan, a törvényjavaslat általános vitáját berekesztem A földmivelésügyi minister iir szólni nem kivan • a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom 66*
