Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

450 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923 magyarázzák, mintha az egészében kihasználható faállományt jelentene. Elsősorban ebből a szempontból kivánok szólani az Országos Erdei Alapról szóló törvényjavaslathoz. Ha valaki olvassa ezt a törvényjavaslatot, vagy nem olvassa, hanem inkább csak hall róla, az a benyomása, mintha itt a tárca költségvetési dotációja, a tárcafedezet mellett még hatalmas alapok jövedelmei is rendelkezésre állanának erdőpolitikánk érvényesítésére. Nagyon tévednek azonban azok, akik igy gondolkoznak, Ezek tulaj donképen csak illúziók, mert vannak ugyan nekünk alapjaink, amelyeket most az erdei alap fogalma elr,evezése alatt egyesíteni akarunk, de ezeknek az alapoknak alig van vagyonuk, sőt azt mondhatnám, hogy az erdei célokat szolgáló alapok tőkéje a mai viszonyok között nem tesz számot. Minthogy sem az indokolás nem említi, sem pedig a tárgyalás folyamán nem történt utalás arra, hogy ezek az alapok tőke tekintetében hogyan állanak, leszek bátor az erre vonatkozó adutokat itt felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Az erdei vásárlási alapnak az 1917/18. év végén 2,627.759 K 60 f; az erdőfeltárási alapnak 1,056.653 K 03 f, az erdei alapnak pedig 1,945.194 K 16 f volt az aktiv vagyona, illetőleg tőkéje. Ha pedig nézem, hogy ez a vagyon miféle értéktényezőkből áll, azt kell mondanom, hogy ezen alapok tőkéjének csak egyharmada reális érték, mert az alapok tőkéjének legnagyobb része vasúti hozzájárulások fejében kapott törzsrészvényekből áll. A t. Nemzetgyűlés tagjai között a nagybirtokosok nagyon jól tudják, hogy mit érnek ezek a törzsrészvények. Nem tudom tehát, miért van szükség arra, hogy a kérdéses alapokat továbbra is fentartsuk, vagy hogy csak azt a lépést tegyük meg, hogy beolvasztjuk az erdei alapba a másik két alapot. Ezzel legfeljebb azt érjük el, hogy megnövekszik az entente igénye a jóvátételre. Nézetem szerint sem okszerüségi, sem célszerűségi szempont nem forog fenn az alapoknak fentartására, illetőleg egy alapba való összeolvasztására. Hogy megértessem magamat, vissza kell mennem az alapoknak genezisére. Ez a genezis mindent megmond; sőt azt is igazolja, hogy az alapok vagyonát be kell olvasztani, a szőrös kincstári vagyonba inkamerálni kell. (Zaj a baloldalon.) Az 1870-es és 80-as években a kormányzatban minden egyes ministernek, különösen az u. n. gazdasági ministereknek az volt a törekvésük, hogy a tárcahitelek, a tárcafedezetek mellett külön alapot is létesítsenek, ügy vélekedtek, hogy ez a programmjuk bizonyos részének a kivitelében könnyebb, szabadabb mozgást enged. Azt mondották, hogy a tárcahitelek, a tárcaköltségvetés nagyon megköti őket. E mögött a törekvés mögött az rejtőzött, hogy bizonyos utalványozásokat az alkotmányos, főleg a közjogi ellenőrzés elől elvonjanak. Mégis sikerült egyes ministereknek ezt elérniök. Később, inár a 90-es és az azutáni években jött rá a '. évi március hó 14-én, szerdán. parlament, hogy tulajdonképen íniért létesíttettek az úgynevezett állami alapok. Arra törekedett ezután a parlament, hogy ezeknek az alapoknak ellenőrzését is a maga budget-jogának körébe vonja és kényszeritette a kormányzatot arra, hogy az alapok költségvetését és zárszámadását a rendes ágazatok kezelésébe, a tárcakezelésbe állítsa be. Ez meg is történt, különösen az erdei alapra nézve. A másik két alap létesítése uj keletű, azok bevételei és kiadásai még nem voltak beállítva az állami költségvetési előirányzat keretébe. Arról, hogy milyen komplikációval jár egye

gy alap adminisztrálása az állam vagyonkezelésében és hogy ez az adminisztráció az alaptőkéje jövedelmének jó részét felemészti, majd később fogok szólni. Most csak arra utalok, hogy a törvényjavaslat 2. § a szerint mit kivan a földmivelésügyi kormány az erdei alapba beolvasztani. Az erdei alap jövedelme volna elsősorban —mondja a törvényjavaslat 2. §-a — az erdőrendészeti áthágások után kivetett pénzbírságok. További jövedelme volna az erdei kihágások bizonyos hányadrésze, továbbá szakmunkák kiadásából elért jövedelem. És most jön a lényeg. Azt mondja a negyedik pont (olvassa): »Azok az összegek, amelyek az 1884: XXVI. és 1913 évi XXXIII. te.-ben foglalt felhatalmazás alapján eladott ingatlanokért, továbbá az úrbéri elkülönítés, arányosítás, tagosítás, telepités, feldarabolás, határkiigazitá8 vagy kisajátítás során értékesített vagy a törvényhozás külön intézkedése alapján eladott vagy elcserélt állami erdőkért időnként befolynak. 5. Az 1904: XIV. te. 13. § 4. m) pontjában foglalt rendelkezéssel az erdővásárlási alap gyarapítására engedélyezett 5 millió korona. 6. A törvényes rendelkezések utján az Országos Erdei Alap céljának, vagy az alap rendeltetésének megfelelő céloknak előmozdítására rendelt vagy önkéntes adományok utján felajánlott összegek, valamint a Magyarországi Faértékesitő Hivatal tiszta jövedelme. 7. Az alap gyümölcsözőleg elhelyezett pénzeinek kamatai.« Ezek a rendelkezések megállhatnának valahogyan, ha régi nagy személyzet fentarthatására számithatnánk, aminek egyedüli feltétele régi hatalmas erdőbirtokaink voltak. Addig megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy erdőalapot tartottunk fenn. De különben is egyenesen lehetetlen, hogy az erdei alapba beolvasszuk az erdővásárlási és erdő feltárási alapot. Az a három cél, amelyet az erdei alap és a másik két alap szolgál, egyenesen ütközik egymással. Az egyik az egész ország erdőgazdasága érdekeinek előmozdítására szolgál, a másik kettő pedig kizárólag az állami erdőgazdaságok fejlesztésének célzatával létesíttetett annak idején a törvényhozás által. Ezért nem lehet a három alapot