Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

416 A nemzetgyűlés 111. ülése 1928. évi március hó 13-án, kedden. olyan közel áll. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem akarom elszalasztani az alkalmat, hogy megszólaltassam azt a sajtót, melyet mindig objektívnek és tárgyilagosnak tüntetnek fel. Hála Istennek megkaptam ezt az alkalmat és megnyilt előttem a lehetőség, hogy igazsásommal a független magyar bíróság elé kerülhessek, mert Fábián képviselő ur felszólalása kapcsán Az Est egyik vezércikkében a következő kitételek foglaltatnak. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy annak csak pár sorát felolvassam, (olvassa) : »Végig zsebrákolta a Károlyi-érát, a legteljesebb őszirózsa az ő kalapja mellett viritott s amikor már nem volt mit habzsolnia, hirtelen lagymatagnak találta az októbert és március 21-ike kariaiba vetette magát.« (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Bogya János : Gyönyörű hang ! Zsirkay János (olvassa): »Itt is gyorsan teleszívta bendőjét s az első szélrohamra ellenforradalmárnak csapott fel s mint ilyen tátotta el száját a polgári rend pirkadó hajnalán.« Erre a hangra én erről a helyről nem válaszolhatok, de megtettem már a lépést aziránt, hogy a független magyar bíróság előtt bizonyítsam be igazságomat, és ott kérjek elégtételt meghurcoltatásomért. Rupert Rezső : Beismerte, hogy a levelet irta! (Zaj.) Zsirkay János; De itt vannak azok a t. képviselőtársaim, akik Szegeden mellettem dolgoztak. Elég lesz talán, ha Eckhardt Tibor t. képviselőtársamra hivatkozom, aki elsőnek érkezett le Szegedre, és aki tanúsítani tudja, hogy mit jelentett akkor kereszténynek és magyarnak lenni Szegeden. (Zaj a bal- és a szélsöbalóldalon. Egy hang balfelöl: Átnyergelt!) Kérem Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat, hogy a becsületesség és az igazság nevében . . . (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon. ) Nagy Ernő : Az igazi keresztény inkább a vérpadra viteti magát és meghal. Horváth Zoltán; Csak ez az orvosság: Mondjon le! Rupert Rezső: Ott van a helye Oroszországban, ahol Kun Bélának! Elnök: Csendet kérek! Zsirkay János :. . . mondja meg, hogy mit jelentett akkor az a gondolat, amit mi képviseltünk Szegeden. (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon.) Pikler Emil: Miért vallotta akkor magát kommunistának ? Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső : Becsületes ember nem tagadja le a magyarságát! Elnök : Bupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rassay Károly : Eckhardt miért nem lépett be a kommunista pártba? (Zaj balfelöl.) Elnök: Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktői tartózkodni! Zsirkay János : Hogy mi voltam én Szegeden és hogy soha köpönyeget nem változtattam... Pikler Emil : Megírta a levélben, hogy mi volt! Zsirkay János : .. . azt mindjárt meg fogják tudni, mert hála Istennek, én is tartogatok levelet a zsebemben és megragadom az alkalmat, hogy azt itt a nemzetgyűlésen felolvassam, csak egy pár pillanatnyi türelmet kérek. Hogy nem voltam soha kommunista és soha nem változtattam köpönyeget, azt bizonyitja a szegedi városparancsnokságnak, a francia kormányzónak a levele, illetőleg határozata, mely 1919 június 2-án kelt. Először ez| olvasom fel (olvassa) : »A város francia kormányzója 390/A. rendeletével politikai okokból és jóakaratának bizonyságául s mert az ellenpárt foglyai közül is nem egyet bocsátott már ki, megengedte, hogy Zsirkay János folyó évi május 31-én Szegedre visszatérhessen.« Itt az ellenpárt a kommunista pártot jelenti, mert hiszen mindenki jól tudja, hogy én Nagel ezredessel, a keresztényszocialista párt szervezőjével és elnökével együtt voltam két hónapig internálva. Most pedig térjünk vissza az ellenpártnak a 42-es ágyujához. (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon. Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Ernő: Nem lehet igy elintézni a dolgot! Aki kommunista volt, az kommunista! (Zaj.) Elnök : Nagy Ernő képviselő urat másodszor figyelmeztetem, ne méltóztasson közbeszólni. Zsirkay János: Méltóztassanak megengedni, hogy a 42-es ágyúval szemben a legilletékesebb faktorra, a Területvédő Liga egyik igazgató tagjára, a szegedi ügyek központi vezetőjére, dr. Okolicsányi Zoltánra hivatkozzam és felolvassam a következő levelét. (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon. ) Rupert Rezső : Okolicsányi nem ismerte önt ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Zsirkay János (olvassa) : »Kedves barátom ! Az ellened intézett ujabbi parlamenti támadások alkalmából engedd meg, hogy emlékezetedbe hozzam a következőket: 1919 április hó elején megbizottaid nálam jártak, hogy pénzt szerezzenek az általad Szegeden megindított katonai szervezkedés költségeire. E kérdésben barátaimmal lakásomon folytak a tanácskozások, amelynek eredményeképen 14.000 koronát küldtem Szegedre a szervezkedés vezetőinek.« Tehát nem nekem, hanem a szervezkedés vezetőinek. Azt mondja továbbá a levél (olvassa) : »A szegedi direktóriummal szemben követett magatartásodról, nevezetesen arról a levélről, amelyből tőkét akarnak kovácsolni ellened, nekem és veled együtt dolgozó barátaidnak is tudomásunk volt ós teljesen helyeseltük . . .« (Zaj és felkiáltások a szélsobalóldalon : No! No!) »... magatartásodat, mert az akkori körülmények között ezzel a levéllel a mi ügyünknek tettél jó szolgálatot, mert elhárítottad azokat az akadályokat, ame-