Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

408 Â nemzetgyűlés 110. ülése 1923, bombában, rámondhatja mindenre, bogy vicc volt, hecc volt és a másik oldalon az ellenzéki és munkássajtót tönkre akarják tenni, üldözik és elkobozzák. Ha ezt önök igazságos kormányzásnak tartják, ám tartsák annak, de azt hiszem, a túloldalon kivül senki a világon ezt nem fogja elismerni igazságos kormányzásnak . . . Propper Sándor : A túloldal sem hiszi, de muszáj neki ! Farkas István : . . . mert ez nem más, mint az, aminek jellemeztem. Szoktak ilyenkor, március idusán, beszélni szabadságharcról, sajtószabadságról, Petőfi Sándorról, akit mi ünnepélyesen készülünk megünnepelni. Nem-érzik az urak azt, nem érzi az a magyar közigazgatás és az a magyar kormányzás azt, hogy önmagának ad pofonokat, hogy olyan csapásokat mér ezzel az eljárásával az országra, amelyek miatt pirulnia kell mindenkinek s amelyek szégyent, gyalázatot jelentenek erre a szerencsétlen agyonnyomorgatott országra. A kormány hiába akarta — már sokszor megmondtuk — kiirtani a munkásosztályt. Amíg munkásosztály lesz, addig lesz munkásmozgalom és ennek lesz sajtója. Nagy, hatalmas erő van ebben a munkásosztályban, tessék elhinni. Akkora szolidáris erő, akkora hatalmas erő, amely eszményeiért tud áldozatot hozni és hoz is áldozatot, önök bebörtönözhetik, üthetik, végigvesszőzhetik, de ez a munkásosztály megállja a maga helyét, fentartja a maga ircdalmat, sajtóját s ami nekünk fáj, az az, hogy a kormány nem engedi érvényesülni ebben az országban a demokratikus felfogást. Propper Sándor : Csinálják a bolsevizmust ! Előkészitik ! Farkas István : A kormány egyoldalú diktatórikus politikát akar és készit elő olyan eshetőségeket, amelyekből baj lehet ránk is, a munkásosztályra is és az országra is. G-ondolja meg tehát a kormány azt, hogy nem helyes politika az, amelyet a sajtó terén követ, nem helyes politika az, hogy a közvéleményt és a kritikát erőszakkal el akarja fojtani. Mi nem kérünk különleges védelmet, csak azt kérjük, hogy a törvényeket egyformán alkalmazzák, ne legyünk másodrangú polgárok, ne üldözzenek bennünket politikai véleményünkért, hiszen mi nem egyéni harcot vi vünk, eszmék és meggyőződések hevítenek bennünket ! Ez fájhat ugyan bizonyos uraknak, de sajna, a fejlődés története igy hozta magával s igy lesz akkor is, ha az urak nem akarják. Pikler Emil : Gyilkosságra uszítani szabad ! Ott nem mutatkozik ügyész! Farkas István : A következő interpellációt intézem az igazságügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy a budapesti kir. ügyészség a Népszava március 9-én, ma, megjelent számát a lap első oldalán közölt »Miről beszélnek a költségvetés milliárdjai« című cikkre való hivatkozással elkobozta?« »Hajlandó-e az igazságügyminister ur az évi március hó 9-én, péntehen. ügyészségnek a sajtószabadság ellen elkövetett ezen súlyos sérelmét vizsgálat tárgyává tenni ?« >Hajlandó-e az igazságügyminister úr a kir. ügyészséget utasítani, hogy a sajtószabadság ellen irányuló hasonló rendelkezések kiadásától tartózkodjék?« (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobdlóldalon.) Rassay Károly : A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök: Méltóztassék! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Megdöbbenéssel kell látnom, hogy immár a második sürgős interpellációt mondják el a Házban anélkül, hogy a kormánynak egy tagja is jelen volna, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon ) Szilágyi Lajos : Fumigálják a nemzetgyűlést ! Rassay Károly: Már pedig, ha a kormány tagjai a rendes interpellációkkal szemben arra az álláspontra helyezkednek, hogy azokat meghallgatni és azokra válaszolni nem kell, mégis fel kell tételeznem, hogy a sürgős interpellációkkal szemben, amelyek az elnök ur cenzúráján mennek keresztül abban a tekintetben, hogy tartalmuknál fogva a sürgősség megilleti-e őket, indokolt volna, hogy a kormány tagjai itt megjelenjenek ós az interpellációkra feleljenek. Minthogy nem akarom, hogy ebből uzus legyen, az eddigi precedensekre hivatkozom és tisztelettel indítványozom, hogy az 1848. évi te. értelmében az igzságügyminister ur felkéressék, hogy azonnal jelenjék meg és az elhangzott interpellációra a választ megadja. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobahldalon.) Szakács Andor: Szót kérek! Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólni? Szakács Andor: Ugyanezen címen! T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről teljes egészében magamévá teszem Bassay Károly t. képviselőtársam indítványát. A nemzetgyűlés szuverén testület, amely igenis elvárhatja és megkívánhatja, hogy legalább a kormány egy tagja jelen legyen akkor, amikor fontos közérdekű interpellációt mondanak el. Ha a kormány ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a nemzetgyűlésnek csakugyan nincs más segedelme, mint amelyet Rassay Károly t. képviselőtársam indítványozott, (Ugy van! a bah és a szélsabalóldalon.) hogy megidóztessék az igazságügyminister ur. Azzal a toldással fogadom ezt el, hogy a kultuszmihister ur is azonnal megidéztessék, illetve köteleztessék a megjelenésre. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbalöldalon.) Szilágyi Lajos : Vagy van nemzetgyűlés nagy nincs! (Zaj.) . Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák! T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister urnák a házszabályok 204. §-a értelmében joga