Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

404 A nemzetgyűlés 110. ülése 1923. évi március hó 9-én, pénteken. hogy mit beszéltem, felmutathatnám vagy felolvashatnám, mi az az irás, amelyet neki átadtam. Fábián Béla : Halljuk ! ViCZián István : Azonban ez egészen szükségtelen ; szükségtelen pedig azért, mert ez a nemzetgyűlés elé nem tartozik. (Ugy van! jobbfelol.) Hajlandó vagyok azonban arra, hogy Fábián képviselő urnák ezt megmutassam. Rassay Károly : Csak olvassa ezek után fel ! (Zaj.) Elnök : Áttérünk az interpellációkra. Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök úrral folytatott megbeszélés alapján bátor vagyok bejelenteni, hogy interpellációm elmondására a Ház legközelebbi ülése előtt fogok engedélyt kérni. (Helyeslés.) A mai napon interpellációmtól elállók. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző: Haller István! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Az én témám, azt hiszem, nem fog semmiféle vihart kelteni, (Halljuk ! Halljuk !) semmiféle szenvedélyes kitörésekre nem fog alkalmat adni, sőt látszólag egy nagyon jelentéktelen témát hozok a Ház elé, amennyiben egy karmester szerződtetésére akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhivni. (Halljuk ! Halljuk !) Bárminő jelentéktelennek látszik is azonban ez az ügy, miután a Magyar Kultúrával és azzal az intézettel van összefüggésben, amelynek hivatása a magyar kultúrát bizonyos vonatkozásban képviselni, fejleszteni és nevelni, én qzt az ügyet elég fontosnak tartom arra, hogy a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhivjam reá. (Halljuk! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! A mi zenei kultúránk vezetője a m. kir. Opera. A m. kir. Operának az a hivatása, hogy magyar zenei kultúrát fejlesszen, hogy a magyar énekeseket nevelje, hogy magyar dalművet adjon elő, hogy mindazt, ami a zenében magyarul kifejezhető, a lehető legjobb formában kifejezze és mindazt, ami idegen géniusztól ered, csak mellékesen kultiválja, és csak azért kultiválja, hogy megfelelő mértéket lehessen felállitani a magyar zenei kultúra fejlődésére és igy az összehasonlításra megfelelő alkalmat adjon. De, ismétlem, az én szememben és — azt hiszem — a magyar nemzetgyűlés szemében is a magyar királyi Operának, amelyet súlyos áldozatokkal tart fenn a magyar adózó közönség (Igaz ! Ugy van !) és amelyre súlyos milliókat fizetünk reá, nem lehet más hivatása, mint a magyar zenei kultúrának fejlesztése és ennek keretében a magyar nemzeti gondolatnak is ébrentartása és megvédelmezése. (Ugy van ! jobbfelol.) Épen azért mindaz, ami a m. kir. Opera körül vagy vele kapcsolatban történik, számot tarthat a magyar nemzetgyűlés érdeklődésére. Hírlapokban, de egyébként is portálják azt a hirt, hogy a m. kir. Operának nivóját emelni kell azért, mert az ma nincs megfelelő nivón. Én nem tudom, kik áliapitották ezt meg. Tudomásom szerint mindazok a nemzetközi műveltséggel bíró egyének, akik a magyar fővárost felkeresik s a m. kir. Operába elmennek, a legnagyobb elismeréssel, sőt itt-ott elragadtatással nyilatkoznak a magyar zenei kultúrának erről az intézményéről. Saját fülemmel is hallottam annak idején, amikor felelős állásban voltam, nekem magamnak is mondották, hogy a m. kir. Operát egészen bátran odalehet állitani a külföld bármely operája mellé s az összehasonlitásnál nem kell nekünk, magyaroknak, szégyenkeznünk. Azt hiszem, hogy ez ma is igy van, a magyar királyi Opera nem züllött le, azon tehát valami importtal segiteni nem szükséges. Azt gondolom ezenfelül, hogy amikor a magyar állam a tisztviselőinek jókora részét szegénysége és nyomorultsága miatt kénytelen elbocsátani és a pénzügyminister akkor, amidőn arról van szó. hogy a tisztviselőknek jóformán csak a száraz kenyér beszerezhetését tegyük lehetővé, kénytelen azt az expedienst kutatni, hogyan lehetne a tisztviselők ujabb 20%-ától megszabadulni, akkor nagyon meg kell gondolni, vájjon szabad-e és lehet-e a m. kir. Operához egy idegen származású embert szerződtetni, és annak olyan fizetést adni amely valószínűleg nagyon magasan felette áll annak a fizetésnek, amelyet ma egy magyar tisztviselő a magyar államtól kaphat. A nemzetgyűlésnek jogában van kutatni, . . . Hegedüs György : Kötelessége is ! Haller István : . .,. hogy amikor tisztviselőket ezerszámra kénytelenek vagyunk elbocsátani, amikor a tisztviselőknek alig tudunk száraz kenyeret adni, vájjon akkor okvetlenül szükséges-e és megengedhető-e az, hogy a m. kir. Operaház nyolc karmester mellé még -egy kilencedik legyen szerződtetve. En azt hiszem, ez olyan szempont, amely mellett nem lehet elsiklani és nem lehet ilyen nyilvános szerződtetésekkel olajat önteni annak az elégületlenségnek a tüzére, amelyben amugyis ég Magyarországon a tisztviselői társadalom. (Ugy van ! a baloldalon.) De egyébként is, ha nyolc karmester mellett lezüllött az Opera, — amint egyesek állitják — én ezt alá nem irom — akkor nem hiszem, hogy egy kilencedik karmester szerződtetése fogna ezen az állapoton segiteni. Én azt gondolom, hogyha van hiba, akkor nem a karmesterekben és nem abban van a hiba, hogy még egy karmester nincs ott a másik nyolc mellett, hanem akkor a vezetésben a hiba. (Ugy van ! balfelöl.) De akkor tessék ezt nyiltan és őszintén bevallani, hogy a mai vezetés rossz. Amikor a m. kir. Operánál van intendáns, van igazgató, van nyolc karmester, van ötvenhat magánénekes, s mikor a m, kir. Operának — hogy egyebet ne mondjak — tizenöt tenoristája van, ha mindezek dacára és annak dacára, hogy milliókat áldozunk arra, hogy ez az intézet nivón legyen, nincs nivón, akkor a hibát valószínűleg felül kell keresni. Akkor tessék egész nyiltan és őszintén megmondani, hogy a m, kir. Opera direkciója nem