Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

358 "A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. társamnak pedig ajánlom, hogy olvassa el Kuthy professzor urnák, kiváló tüdőspecialistánknak »A tuberkulózis és a magyar rónák« című munkáját, amelyből meg méltóztatik győződni arról, hogy a klimatikus szempont egyik legfontosabb szempontja ennek a törvényjavaslatnak. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak elképzelni, hogyha a magyar erdőket nem irtották volna ki elsősorban a magyar nagy uradalmak és nagy gazdaságok a magyar Alföldön . . . Halász Móric: Vagy a Grödel bárók! Dénes István: A Grödel báróknak is magyar nagybirtokosok adták oda az erdőket . . . Szakács Andor: A kormány adta oda! Dénes István : . . . akkor nem állana fenn az a helyzet, hogy az Alföldön ma egyedül a kisbirtokosok tanyái vannak fákkal beültetve. {Zaj és ellenmondásoh jobbfelöl,) Tisztelet a kivételeknek. Kevés helyen láttam nagy uradalomban erdőt, ellenben a kisbirtokosok tanyái úgyszólván mind be vannak ültetve erdőkkel. Mondom, ha nem irtották volna ki az erdőket minden meggondolás nélkül, akkor ma, amidőn a nemzetgyűlés végre a magyar nép millióit abba a helyzetbe juttatta, hogy házhelyet kaphattak, nem kellene épittetlenül hagyni ezeket a házhelyeket azért, mert nincsen faanyag. Giesswein Sándor : Azt is drágán kell megfizetni. Halász Móric: Azt, ami nincs? Dénes István : Ellenben méltóztassanak körülnézni azokon a helyeken és vidékeken, ahol egy kis erdőcske van, ott rögtön felhúzzák a házakat, ha mindjárt csak karvastagságú gerendákkal is. Halász Móric : Szarufának hívják azt, nem gerendának. Dénes István : Azért, ha ebből a törvényjavaslatból csak 20—30 óv múlva is lesz valóság, az nem fontos, mert hiszen az állam életében ennyi nem számit, ellenben meg fog valósulni az az erdősítés, amelynek szelleme kisugárzik ebből a törvényjavaslatból. Ezek után bátorkodom felhívni az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, amire már az előző törvényjavaslattal kapcsolatban is utaltam, hogy mégis csak humoros dolog, hogy amikor mi itt az erdőknek és a fásításnak szeretetéről himnuszokat zengünk, amidőn mindent elkövetünk a fásitás érdekében s napokig tárgyalunk és vitatkozunk arról, hogyan lehetne megmenteni az Alföld erdőit, fáit, ugyanakkor, a nemzetgyűlés erről való tanácskozásával egyidejűleg, lent az Alföldön azok a nagybirtokosok, akik földvagyonváltság fejében le kell hogy adják földjeik bizonyos részét, ezekről a váltságföldekről még az ujjvastagságu kis csemetéket is kiirtatják. (Zaj és ellenmondások j óbb fdől.) Nem általánosítok, t. Nemzetgyűlés, de ugy gondolom, hogy mindazok, akik kerületeikben az utóbbi időben lent jártak, tapasztalhatták. évi március hó 8-án, csütörtökön. hogy a nagybirtokosok tényleg sietnek kiszedetni a fákat, a csemetéket a földből. Természetesen mindig tisztelet a kivételeknek. Mégis, mivel ez általános jelenségnek tekinthető, kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat és a többséget is, hogy ne engedjék meg ezt a kontrasztot, s már e törvényjavaslat keretébe akár uj pontul, akár pedig a vegyes rendelkezések 20. pontjához kapcsolva, vegyenek fel egy olyan szankciót, amely kimondja, hogy mindazok a földtulajdonosok, akik a földbirtokreform céljára leadandó földterületeikből a földbirtokreformról szóló törvény életbelépte óta azzal a célzattal, hogy igy elvonják a földigénylőktől a csemetéket és a fákat, kiszedték a fákat, kötelesek legyenek ezeket ismét visszaültetni, illetőleg uj fásítást végezni ugyanazon mértékben. Halász Móric: Másnak a földjébe? Dénes István : Bocsánatot kérek, amit csinálnak, az valóságos irtás. Amikor a magyar nemzetgyűlés, a magyar kormány végre elhatározza magát arra, hogy földet ad a magyar népnek, akkor ugy gondolom, elemi tisztesség dolga, hogy a csemetéseket és a kis fásításokat ne irtsák ki a földből. Amikor a nemzetgyűlés azon fáradozik, hogy megmentse a fákat, akkor nem lehet az ilyen irtásra azt mondani, hogy a sajátját veszi ki az illető, és nem kötelezhető arra, hogy a más földjébe ültessen. (Ugy van! balfelöl) Mert amikor mi mindent elkövetünk, hogy fásítsunk, akkor megkövetelhetjük, hogy a földtulajdonosok ne pusztítsák ki a meglévő fákat is. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek után rátérek a törvényjavaslat egy másik szempontjának taglalására. Az a felfogás hangzott itt el, hogy igen nagy bürokratizmussal kezelik az erdőket s fogják majd kezelni különösen e törvényjavaslat életbelépése után. A magam részéről teljesen osztozom ebben a nézetben; tényleg ugy van, hogy a bürokratizmus a maga egész apparátusával, egész súlyával reá fog nehezedni az erdőkre. De bármennyire is elismeri ezt, kérdezem, hogyan lehetne akkor a mai körülmények között más módon erdősiteni? A bürokratizmus kiküszöbölése másként nem volna lehetséges, csak ugy, ha a magángazdálkodás tevékenységének az eddiginél több teret engednénk, vagy esetleg minden teret átengednénk, ami ideális állapot volna, de csak akkor válhatnék valóra, ha a földtulajdonosok törvényhozási és pénzügyi utón kényszeríttetnének reá, hogy a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területeiket kénytelenek legyenek beültetni, mert ha ezt nem teszik, akkor ráfizetnek a saját földjükre. Arra azonban nincs alkalom és mód a magyar törvényhozásban, — legalább ezidőszerint még nincs — hogy a földtulajdonosokat erre kényszeríteni lehetne. Pedig ma egy millió katasztrális hold terület van ebben az alig néhány vármegyéből álló kicsiny országban, amely teljesen parlagon hever, holott e terület jelentékeny