Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. remélhető abban a formában, amint az kontemplálva van, annak megvalósítása érdekében mégis kísérletet kell tenni. Valamennyien tudjuk, hogy előző kormányainknak egyik eredendő hibája az volt, hogy az erdőgazdaságra nem fektettek semmi súlyt, hogy sem klimatológiai sem közgazdasági szempontból az erdőgazdaságot, nem tudták értékelni. Pedig elég példa állott előttük. Hiszen tudjuk, hogy az ókor és középkor erdőirtásai teremtették meg a karsztokat és terméketlen területeket és azt is tudjuk, hogy épen a hazánkban folytatott oknélküii erdőirtásoknak sok káros következménye lett, hogy talán egészen más viszonyok alakultak volna ki, ugy közgazdasági mint klimatológiai téren, ha nem folytatják ezt az okszerűtlen erdőgazdaságot. Tudjuk, hogy az 1879. XXXI. te. szerint a magánkézben lévő erdőkre nézve az állam felügyeletet nem gyakorolt, aminek az lett a káros következménye, hogy ezek az erdő magántulajdonosok a legnagyobb mértékben irtották az erdőket és azokat mezőgazdasági célokra használták fel. Épen azért azt az önkormányzatot, amelyet az előttem felszólalt t. képviselő ur hangoztatott, a maga teljességében nem írhatom alá, hogy erdőviszonyaink ilyen sajnálatos viszonyok közé kerültök, azt épen annak az önkormányzatnak tulajdonítom, amely a múltban meg volt nálunk, épen annak a körülménynek tudom be, hogy az államnak, a kormányzatnak nem volt különösebb hatásköre a magántulajdonban lévő erdőkre nézve. Ha a statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy erdőállományunk fogyófélben van. Mig 1904-ben erdőterületünk 7,492.000 hektárnyi területet tett ki, 1908-ban már csak 7,483 000, 1915-ben 7,418.000, 1914-ben pedig 7,382.000 hektárnyi területet tett ki. Ami a futóhomokon létesített erdőket illeti, itt is majdnem azonos eredményre jutunk: 1904-ben 118 000 hektár volt a területük, 1908-ban 120.000 hektár, 1912-ben 111.000 hektár, 1914-ben pedig csak 110.000 hektár. Ehhez járult még, hogy a háború alatt a kormányzat nem eléggé respektálta az erdőgazdaságot. Két esetben is jelent meg rendelet 1915-ben. Az egyik rendelet arra hivta fel az erdőtulajdonosokat, hogy az erdőtisztásokon és vágásterületeken, amennyiben csak lehetséges, kapásnövényeket, szemes terményeket termeljenek és utasította az erdőhivatalokat, hogy ahol ilyen területekről tudnak, azt a földmivelésügyi ministerium erdészeti osztályánál jelentsék be. A másik rendeletben pedig az erdészeti szakiskolákat utasították, hogy a csemetekerteknél és gyümölcsfa-iskoláknál nagy súlyt helyezzenek az élelmiszerek, gyümölcsáruk termelésére, továbbá a szemestermények termelésére. Ennek az lett a következménye, hogy az .erdőgazdaságból sokan rátértek a szemes termékeknek termelésére, ami ismét előidézte azt a körülményt, hogy.erdőgazdaságunk rosszabbodott, évi március hő 8-án, csütörtökön. 355 Gaal Gaston : Hát, amit a bányák irtottak ki! Csik József: Múltbeli erdőgazdaságunkat tehát nem lehet helyeselni. És ha ennek okát keressük, egyik okát abban kell látnunk, hogy a kormányzatnak, az államnak nem volt nagyobb ingerenciája a magántulajdonban lévő erdőkre. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy a 13 millió holdat kitevő erdőből mindössze 6 millió volt állami kezelésben, több mint a fele, 7 millió hold magántulajdonban, kezelésben volt. Ismétlem, ennek a körülménynek tulajdonítom azt az eredményt, ami erdőgazdálkodásunkat ebbe a sajnálatos helyzetbe juttatta. Már csak ebből a szempontból is, hogy erdőgazdaságunkat javítsuk, kell, hogy olyan törvényjavaslatot megszavazzunk, amely bizonyos fokú erdőjavitást eredményezhet. Ezért ismétlem, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely hivatva van némileg a múltban elkövetett hiányok pótlására, megszavazom. (Helyeslés.) Mi ennek a törvényjavaslatnak célja ? Ennek a törvényjavaslatnak célja az, ahogy az indokolásból ki lehet venni, hogy a terméketlen területeket, vagy a termékeny területeket is a talaj minőségéhez mérten termő erejének legteljesebb fokára fokozza. Ez nagy közgazdasági szempont, mert ha a földnek, talajnak termő erejét fokozzuk, ezzel együtt a nemzeti vagyont gyarapítjuk és a nemzet jólétét mozdítjuk elő. Valamennyien tudjuk, hogyha az erdőtelepítést nem most, hanem már régebben megkezdtük volna az Alföldön, akkor például tüzelőanyagban nem volna ott oly szomorú a helyzet, mint amilyen most van. Hiszen ennek megvan a maga közgazdasági hátránya. Tudjuk azt, hogy sokszor trágyát, szalmát használnak fel fűtésre az Alföldön ahelyett, hogy a mezőgazdaságban használnák fel a trágyamennyiséget a föld javítására. Ami pedig a szerszámfát illeti, ezt is nélkülözi az Alföld. A javaslat indokolása annak a nézetének ad kifejezést, hogy nem remélhető, hogy a szerszámfa külföldi szállítás tekintetében a jövőben, legalább a közeljövőben bizonyos eredményt lehetne elérni. Ha e tekintetben talán bizonyos változás állna is elő, még mindig nem lehet indok arra nézve, hogy azt a szempontot ne hangsúlyozzuk, hogy az Alföldnek az ott termett szerszámfára is nagy szüksége van, mert minden államnak, nemzetnek és minden országrésznek elsősorban érdeke, hogy azt az ipari anyagot, amelyre neki szüksége van, ő maga termelje ki és ne behozatal utján szerezze meg. Klimatikus szempontból is fontos az erdőültetés megkezdése az Alföldön. Amint tudjuk, az Alföld esőszegény, párateltsége nagyon kevés és bár bizonyos hipotézisekkel kell számolnunk ennek az állitásnak igazolásánál, mégis a szakközegek egybehangzó véleménye szerint a párateltséget, a harmatositást fokozza az erdők mennyisége, az erdők szaporodása. Továbbá az