Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hő 7-én, szerdán. 327 tartoztatva es már április 7-én Uj-Szegedre internáltak, mert Szegeden ellenforradalmat szer­veztem. Ha tehát ez a lejéi, amelyet Fábián képviselő ur felolvasott, szivemből sarjadzott volna és tényleg a kommunizmust akartam volna szolgálni, akkor nem állottam volna a szegedi ellenforradalmi kormány mellé annak első nap­jaiban, amikor csendőrökkel kellett védeni a nyomdánkat. Peyer Károly: Akkor is hitványság ilyent irni ! Nem szabad semmi körülmények között ilyent irni! (Zaj.) Pikler Emil: Nem lett volna szabad semmi körülmények között ilyen levelet irni. (Zaj.) Zsirkay János : ... és amikor minden pilla­natban veszélyeztetve volt az életünk. Peyer Károly: Sohasem szabad ilyent irni! Ezek azok a hősök, akik szembeszálltak a kom­münnel ! Zsirkay János : Ne képzeljék, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a szegedi ellenforradalmi kormány megalakulásakor konjunktúra volt a nemzeti gondolat. Igenis mindent elkövettek, hogy elgáncsoljanak bennünket, minden lehető akadályt gördítettek elénk, amelyeket mi csak a legnagyobb önfeláldozással, minden erőnek össze­tevésével tudtunk legázolni. Ha konjunkturista lettem volna, akkor önök mellé szegődtem volna, mert önök csempészték át a határon a pénzeket és milliókkal fizették meg embereiket a nemzeti gondolat ellen. Peyer Károly: Bodóné! Önmagáról be­széljen ! Pikler Emil". Irta vagy nem irta a levelet? Zsirkay János: De mi ott állottunk sze­gényen, mert a szegedi nemzeti kormánynak nem volt pénze, és azzal az elhatározással, hogy le fogunk győzni minden akadályt és Istennek hála, le is győztünk Peyer Károly : Ezekkel a levelekkel ! Peidl Gyula: Ezzel az erkölcsi felfogással sohasem győznek. Zsirkay János: Tudatában voltam annak, hogy egy levél árán tovább szervezhetem a nem­zeti gondolat munkásait és embereit. Yessen rám követ az, aki elitéi, . . . Peidl Gyula : Ez a nyilatkozat is annyit ér, mint a levél tartalma. Zsirkay János : ... de én vállalom ma is érte a felelősséget. Mikor az általános sztrájkot meg­buktattuk, nagyon mély sajnálattal láttam, hogy még szigoruabbak nem voltunk önökkel ' szem­ben, mert hiszen önök minden követ megmoz­gattak, hogy a nemzeti gondolatot elgáncsolják és letiporják. Sütő József: Kisebb bűnösök vannak Zala­egerszegen, mint maga! Zsirkay János: Nekem nincs több hozzá­tenni valóm. Nem akarok Viczián levelével elő­hozakodni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) mert abszolúte semmi érdekem, hogy itt személyi harcokat és tornákat rendezzek. Fábián Béla: Ki a Viczián-levéllel. Azért kérdeztem, hová ment Viczián képviselő ur. Hedry Lőrinc : Menjen utána ! Keresse meg. Fábián Béla: Majd megkeresem. Elnök : Fábián képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. Hedry Lőrinc : Ki fél Fábiántól ? Talán ő ? Fábián Béla: Én sem félek senkitől. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsirkay János : Yégezetül még csak egyet : Ha a francia király azt mondotta, Paris nekem megér egy misét, megengedem magamnak azt a luxust, hogy azt mondjam: nekem a szegedi magyarság és a Tevél-apródok megszervezésének lehetősége megérte ezt a levelet és egy pillanatig sem sajnálom, hogy azt megirtam. Nagyon jól tudom én, hogy a szélső baloldal mit kivánt volna a magyar emberektől. Peidl Gyula: Becsületesen! Zsirkay János: xlzt kívánta volna, hogy a karakán derék magyar emberek odaálljanak Szamuelly akasztófája alá, hogy ott mind ha­lomra lövettettek volna. Ügy látszik, ezt szeret­ték volna és az lett volna az érdekük, hogy Számuellyék minél több magyar embert tegye­nek el láb alól (Zaj.) Szabó István (sókorópátkai) : Akkor nem szóltak egy szót sem, pedig itt ültek ! Elnök : Csendet kérek. Zsirkay János : A szentírás azt mondja :... (Várnai Dániel közbeszól.) Elnök : Várnai képviselő urat ezért a kife­jezésért rendreutasítom. Zsirkay János : . • . hogy legyetek szelídek, mint a galambok, de azt is mondja, hogy rava­szok, mint a kigyók. En ezt tartottam szem előtt és nem volt okom megbánni, hogy igy tettem. (Zaj a ssélsobaloldalon.) Peyer Károly: Maga csak hitvány volt! Fábián Béla: Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj a jobbóldalon.) Elnök: A képviselő ur nem lett meg­támadva ! Peyer Károly: Tapsolni elvtársak! Elnök: Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Kitajka Lajos! Kitajka Lajos: Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy inter­pellációmat az idő előrehaladottságára való tekintettel a legközelebbi alkalommal mond­hassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak a képviselő ur kérel­méhez hozzájárulni ? (Igen.) Az interpelláció el­halasztatik. Következik ? Petrovits György jegyző: Lukács György! Lukács György: Kérem interpellációmnak elhalasztását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen.) Az interpelláció elhalasztatik. Következik ? Petrovits György jegyző: Haller István!

Next

/
Oldalképek
Tartalom