Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-108
A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hő 7-én, szerdán. :\'2? Zsirkay JánOS : Én meghallgattam a támadást, hallgassák meg tehát a védekezést is. (Zaj a szélsobaloldalon.) Peidl Gyula: Irta-e azt a levelet a direktóriumnak ? Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat,• méltóztassanak csendben maradni. Zsirkay János : T. Nemzetgyűlés ! Fábián képviselő ur támadására röviden, minden felháborodás nélkül a legnyugodt abban . . . Drozdy Győző : Még ő van felháborodva ! Zsirkay János : ... a következőkben fogok pár szóval válaszolni, mindenkire rábizva, hogy vonja le a helyes következtetést, vájjon elit él-e vagy felment. (Zaj half elől.) Itt arról van szó, hogy a proletárdiktatúrának felajánlottam a szolgálataimat. Az eset a következőképen történt. Propper Sándor : Tollat vett a kezébe, leült, megirta a levelet, postára adta ! Zsirkay János : Amikor Szegeden a proletárdiktatúra kitört, a kitörés pillanatában négy embert tartóztattak le Szegeden. Az első volt Zadravecz István, akkor alsóvárosi plébános, a második Karácsonyi Guidó, a keresztényszocialisták vezetője, lelkész, a harmadik Bibó Lajos, jelenleg a Nemzeti Újság segédszerkesztője, akkor a T. V. L. titkára mellettem, a negyedik Zsirkay János, a T. V. L. főtitkára, azaz én voltam. Peidl Gyula ; Tehát megint vértanú ! Zsirkay János : Behivtak a városházára és ott azt mondották, hogy mivel a mi működésünket a proletárdiktatúra szempontjából megbízhatatlannak és veszélyesnek tartják, rendőri felügyelet alá helyeznek és minden lépésünkre vigyáznak. Ezután szabadonbocsátottak mind a négyünket. Egy óra múlva a Tevéi egyik alkalmazottja, Nemecz Ferenc, aki a nyugatmagyarországi szabadságharcban hősi halált halt, azzal a hirrel jött hozzám, hogy azt mondotta neki a direktórium egyik tagja, hogyha én egy beadványt intézek a direktóriumhoz, amelyben felajánljuk nekik szolgálatainkat, akkor nem fognak ellenünk intézkedéseket tenni. (Zay a bal- és a szélsőbaloldalon.) Létay Ernő: Ezt sokunknak mondták ám, kérem, de nem tettük meg ! Peyer Károly : Sokan megmenthették volna az életüket ilyennel, de nem tették ! Propper Sándor : Hitvány gyávaság ! Klárik Ferenc (közbeszól). Elnök : Csendet kérek ! Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Felkiáltások a baloldalon : Menjünk ki !) Nagy Ernő : Menjünk ki ! Tisztességes ember nem hallgathatja ! Bolsevistákat nem hallgatunk meg ! Elnök : Nagy Ernő képviselő urat rendreutasitom. Nagy Ernő : Kommunistát nem hallgatunk meg ! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Nagy Ernő képviselő urat másodszoi* rendreutasitom. Peyer Károly : Hallatlan gyávaság ezzel mentegetni magát ! Gyáva kretén ! (Folytonos zaj.) Propper Sándor : Hallatlan gyávaság ! Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Hősi magyar ! Zsirkay János : Azt mondották, hogyha az iroda felajánlja szolgálatait a direktóriumnak és kijelenti, hogy a direktórium ellen nem dolgozik, akkor nem záratják be az irodát. Propper Sándor : Hallja ! Hetvenezer embert csuktak be kisebb dolgokért ! (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon : Családokat pusztítottak el I Nagy zaj jobbfelöl.) Fábián Béla : Viczián képviselő ur elment ? Remélhetőleg visszajön. Elnök : Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Zsirkay János : Abban az időben a szegedi polgárság még nem volt megszervezve. Én akkor azt az álláspontot képviseltem, hogy a megszervezett munkásság tömegével szemben megszervezés nélkül nem vehetjük fel a harcot, nekünk csendes, öntudatos, lépésről-lépésre menő munkát kell folytatnunk. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Pfuj ! Szégyen ! Szégyelje tnagát !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly : És ilyen embereknek van hangjuk ebben az országban ! Propper Sándor : Gratulálunk kormánypárt ! Pikler Emil : Ez A Nép főszerkesztője ! Propper Sándor : A maguk fegyvertársa ! Szijj Bálint : Önökkel van lelki rokonságban ! Propper Sándor : Szóval megtagadják ! Zsirkay János : Ekkor összehívtam a Tevéi vezetőembereit és azt mondottam, nézzétek uraim, választanunk kell, vagy kiállitjuk ezt az irást és tovább dolgozunk, (Egy hang balfelöl : Egyedül irta alá !) vagy ebben a pillanatban feloszlatják az irodát és képtelenné tesznek bennünket minden szervezkedésre és megakasztanak minden további dolgot. Kérem uraim, ne gondolják, hogy ez csak frázis. Pikler Emil : Ismerjük már magát ! Zsirkay János : írott bizonyitékot fogok felolvasni éppen abból a könyvből, 8melyből annyiszor támadtak. Peidl Gyula : De hűen ! Zsirkay János : Az eredeti könyvet hoztam el, Kelemen Bélának a könyvét. Fábián Béla : Itt a könyv ? Zsirkay János: Az eredeti könyvből fogok felolvasni és be fcgom bizonyítani, hogy igenis minden tettemet az öntudatcs nemzeti és keresztény gondolat irányította. Propper Sándor: Menjen a kuckóba! Aki ilyen levelet ir, az nem bizonyíthat semmit ! Peyer Károly : Bizonyíthat, amit akar, el van intézve. (Zaj.) Rothenstein Mór: Azt mondja meg, hogy ? (Zaj.) lnÖk : Csendet kérek ! 47*
