Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7-én, szerdán. 321 gatási tisztviselők« címmel egyik képviselőtársunk jelenlétében 12 pontba foglalva meghozták hatá­rozatukat a közigazgatási tisztviselők. Többek közt az egyik közigazgatási tisztviselő kijelenti, hogy nekik igenis kifogásuk van és minden erővel fognak küzdeni a négy liberális minister ellen. Mi ugyan nem tudjuk, hogy ki az a négy liberális minister. (Zaj és derültség a szélsőbal­oldalon.) Szilágyi Lajos: Nehéz volna megtudni. Peidl Gyula: Optikai csalódás! Fábián Béla: Azt hiszem, ezt nehéz volna megtudni, talán sorshúzás utján kiderülne, ép­ugy, ahogy a kisgazdapárt alakulásánál voltak lakkcipős és csizmás kisgazdák... Haller István : Most már méltóságos kis­gazdák is! (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Szomjas Gusztáv : Kegyelmes szocialisták a keresztényszocialisták körében is. (Zaj.) Haller István: Hivatalból kifolyólag! Nin­csenek adományozott címek a keresztényszocia­listák között! (Zaj.) Semmi kitüntetés. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: A berettyóújfalui főtéren beszéljen erről Berki Gyula. Szijj Bálint : Saját érdeméből kapta a méltóságot. Fábián Béla : ... ugy a kormányban is vannak nappali liberálisok és éjjeli inspekciósok. (Égy hang a baloldalon : Szürkületi liberálisok !) Mondom, nem tudom, hogy ki az a négy mi­nister, akikről itt a gyűlésen felszólaló községi jegyző azt mondotta, hogy hivatalukból el kell őket távolítani, de azért mégis furcsának talá­lom, hogy egy alantas közeg egy nyilvános gyűlésen a négy ministerről, legfőbb hatóságá­ról ugy nyilatkozzék, hogy a ministeriumban nincs helyük. Nem gondolnám, t. minister ur, hogy ez a hivatali alárendeltségnek az ország­ban a forradalmak és a háború után feltétlenül szükségessé vált és mindenáron vaskézzel helyre­állítandó fegyelemnek túlságosan javára szolgál, ha a belügyminister ur községi jegyzői így beszélnek, és ha a belügyminister ur községi aljegyzői hoznak határozatokat, amelyek értelmé­ben ne a községi jegyzők feladata legyen az adók behajtása, mert ez nagyon népszerűtlen, hanem tessék erre külön közegeket kirendelni. Drozdy Győző: Hogy azok legyenek nép­szerűtlenek! Peyer Károly: Mondjanak le az állásukról! (Zaj.) Ne szolgálják a liberális ministert! Fábián Béla: A harmadik eset, amelyet el fogok mondani, egy egészen közönséges kis dolog. El fogom mondani, hogy hogy lesz abból az apró semmiségből, amelyet a belügyminister ur mikor privátim fordultam hozzá ebben az ügyben, kegyes volt egy kézlegyintéssel elintézni, — nem tudom, mit tett benne — de az ered­mény mást mutat. A fóti esetről van szó. A fóti esetről én szólottam a belügyminister ur­nák. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék meg­bocsátani, hogy bevezetésképen felolvasom a Nép tegnapi számában megjelent cikket. Ebben el van mondva a következő : Együtt voltak kisgazdák és jókedvükben énekelték az Erger­Bergert. Hirtelen egy pohár repült az éneklő ifjak közé és utána még egy egész kis pohár­pergőtüz keletkezett. A jókedvű ifjúság csak akkor ocsúdott fel, amikor az üvegszilánkok és repülő székek közülük többeket megsebesítettek. Ekkor vették észre, hogy ki az, aki őket szék­kel bombardirozza. Egy liberális. Ez volt a fóti eset hőse. A dolog folytatása pedig az volt, hogy az orvtámadás felett felháborodtak a fótiak ugy, hogy ismeretlen tettesek másnap két liberális házának összes ablakait betörték. A tény tehát az, hogy egy izgága liberális kocsmai botrányt okozott, a Fábiánok és Klein Árminok pedig el akarták csavarintani a dolgot. Ezt irja a Nép, és mi az igazság ? Ebbe a községbe, ahol a legnagyobb nyugalom és rend uralkodott, — nincs messze Budapesttől, 30 kilométernyire van a fővárostól — ahol a leg­példásabb társadalmi együttélés és együttműkö­dés volt, néhány héttel ezelőtt megjelent egy bizonyos egyesületnek kiküldöttei. Szilágyi Lajos: Milyen egyesületé? Fábián Béla : Kérem, ha Magyarországon bizonyos egyesületről beszélünk, akkor már tud­juk, hogy melyik az a bizonyos egyesület. Ezek megszerezvén maguknak a 21 éves tanítókat és a csendőrtiszthelyettes fiát is, megkezdették különféle izgágáskodásaikat, amelyek a követ­kezőkben nyilvánultak meg. Mielőtt ezt elmon­danám, szükségesnek tartom kijelenteni azt, hogy én a legutolsó dolognak, minden lázitás­nál sötétebb dolognak tartom a gyermekek lel­kének megmérgezését. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az undor és utálat a bolsevizmussal szemben Oroszországban akkor fogott el, amikor olvastam Bukarin nyilatko­zatait, aki a bolsevizmus alaptanait kidolgozta, (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Csak akkor ?) amelyekben az volt, hogy már az iskolát, sőt a kisded óvót fel kell használni arra, hogy a gyer­mekek lelkébe a burzsujok elleni gyűlölet mag­vait csepegtessék. Mi történik Foton ? Foton a gyermekeket megtanítják arra, hegy nem azzal kell köszönni egymásnak, hogy : Jó napot !, vagy azzal, hogy Di csért essék a Jézus Krisztus — ha keresztény iskoláról van szó —• hanem az egyik azt mondja a másiknak, hogy : Erger, Bsrger, Schossberger, a másik pedig rámondja, hogy : Minden zsidó gazember ! Erre tanítják az iskolában a gyere­keket, ezzel kös7 öntik egymást a gyerekek és a tanítók. (Zaj és felkiáltások jobb jelöl : Hol ?) Fót községben. (Egy hang balfelől : Liberális kultusz­minister idejében!) Nem is lehet azt panaszolni, hogy ide jöttem a képviselőházba ezzel a dolog­gal, mert én sokkal szivesebben veszem, ha ezek ministeri intézkedésre irtatnak ki. Én szóltam a

Next

/
Oldalképek
Tartalom