Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

A nemzetgyűlés 108. illése 1923, évi március hó 7-én, szerdán. 3D szubvencionált lap — a következők foglaltatnak (olvassa) : »Jellemző arra a páni félelemre, amely bizonyos köröket a gyűlés alatt hatalmába kerí­tett, bogy már rémhireket terjesztettek a környé­ken. A környékbeli falvakban arról beszéltek, bogy zavargások vannak Pécsett, senki se menjen be a városba. Hogy milyen körben terjesztették el eze­ket a híreket, mutatj a az, hogy Szekszárdról hivták fel tegnap délelőtt a rendőrséget és érdeklődtek : mi igaz abból, hogy Pécsett zavargások folynak és nem lehet Pécsre utazni.« Megjegyzem, hegy avégből, hogy a hatóságok tekintélyét megvédjék, miután a pécsi polgármester ur, nem tudom hirte­lenében a nevét, de azt hiszem Nendtvich, nem hajlandó az ő szolgálatukra állni s velük együtt kiabálni, a leglehetetlenebb hangon irnak róla ebben a sajtóorgánumban. Perlaki György : Nem is volt otthon. Fábián Béla : Ha t. képviselőtársam tudja, hogy a polgármester ur akkor nem is volt otthon, bizonyára tudja azt is, hogy a városnak hosszú időn keresztül volt feje ellen minő hangot használ­nak e lapban. Méltóztassanak most még megengedni, hogy foglalkozzam azokkal a következményekkel, ame­lyek az ízsratas szerves foly mányaiként a magyar életben jelentkeznek. Minthogy Magyarországon állandóan hirdetjük s hirdeti mindenki s aki ebben az országban nem cseh kém, nem román kém és nem szerb kém, az mindegy szálig azt vallja, hogy igenis mi a nemzeti egység alapján állunk minden­féle külellenséggel szemben és azért akarjuk ebben az országban a vér atmoszférája helyett a nemzeti egység atmoszféráját megteremteni, hogyha majd eljön az idő, akkor itt ne legyenek kererüséggel a szivükben egyesek másodosztályú állampolgárok, hanem mindenki, mint hazájáért halni kész ember induljon a harctérre : méltóztassanak legelsősorban meghallgatni a cseh és a szerb testvérekről szóló cikkeket, akik akként lettek cseh és szerb testvé­rek, mert néhol ezekben az országokban is eszébe jutott egy-egy sajtóorgánumnak, vagy egypár diáknak, hogy a numerus csausust követelje, vagy pedig a zsidók ellen pogromokat intézzen. A legelső cikk »Oláhország diáksága harcot kezdett a numerus cíaususért« címen jelent meg. A cikkben le van irva, hogy mi történt Bukarestben és hogy már ütik a zsidókat. A zsidókat, akikről tudvalevő, hogy Rozsnyón a legnagyobb terror pillanataiban, a népszámlálás idején, amikor arról volt szó, hogy a 20 %-ot megszerezzék, magyarnak vallották magukat, mert ha a megszállt területen fajnak mondták volna magukat, abban az esetben a magyar iskolák igen sok helyen nem lettek volna fentarthatók. Kovács-Nagy Sándor: Erdélyben azt mond­ják, hogy ők zsidók. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Fábián Béla : A másik cikk címe »Nagy anti­szemita tüntetések voltak Prágában«. Ebben a cikkben többek között ez foglaltatik : »Titokban feltétlenül kívánja is, hogy a magyar fajvédelmi tettek folytatódjanak«. Ezt irja A Nép. Halált és átkot ordítottak a kapitalizmus fejére«, végül azt mondja, hogy két felfogás küzd itt A Nép ha­sábjain. Az egyik az, hogy A Népnek a bolsevizmus akkor nem kell, ha a zsidók is részt vesznek benne, mert nálunk az a beállítás, hogy a bolsevizmus t zsidók csinálták, a másik felfogás szerint pedig szeműn 1 re hányják nekünk zsidóknak, hogy tár­salgási nyelvünk a magyar. (Olvassa) : »Az ember azon a nyelven beszél legszíve­sebben, amelyen legszívesebben fejezi ki gondo­latait és mi zsidók ép ugy szenvedtünk a ma­gyarosítás alatt, mint ti, tótok, azt mondjátok, nem akarunk összefogni és lojálisán együtt­menni veletek. Hogy invitáltok bennünket erre az összefogásra? Fütykössel és pofonokkal lap­jaitokban a zsidót ócsárló kitételekkel, társa­dalmi életetekben a zsidóktól való őrizkedés hangoztatásával, az italmérési engedélyek meg­vonásával stb.«'Majd így folytatja a cikk (ol­vassa) : »Tény hogy a Felvidék tót népességének álláspontja a szeroita kérdésben a »Ne higyj nekik.« És igy folytatódik tovább. Az eredmény az, hogy a múltkor az egyik lapban cikket olvastam »Már a bolsevikiak is« címen, amelyben el van mondva, hogy a bolse­vikek is pogromokat rendeznek és kezdik irtani a zsidókat. Tehát e szerint nem a nemzeti szempont a fontos, és nem fontos semmi ezen a föld kerekségén más, mint csak az antiszemi­tizmus. Es itt bátor vagyok figyelmeztetni a kormány jelenlevő tagját, hogy Bajorországban szintén volt egy párt és van két lap, amely ezt a hangot használja s talán méltóztatik emlé­kezni, hogy a francia előrenyomulás idején, ami­kor ezek a lapok a német nemzeti érzéstől el­térő irányzat szolgálatába állottak, s araikor a kormány a mozgalom egyik vezetőjét le kellett hogy tartóztassa, kiderült hogy az illető francia ügynök. Tehát tessék vigyázni, mert mégis van abban valami, t. minister ur és t. Nemzetgyű­lés, — mert remélhetőleg senki sem hiszi el azt a humbugot, azt az őrültséget, hogy a zsidók önmaguk ellen merényleteznek — mondom, van abban valami, hogy a merényletek mindig kül­politikai komplikációk idején történnek. Senki­nek ebben az országban nem érdeke, egypár üzletes embert, egypár könnyen élni akaró embert kivéve, hogy itt a gyűlölet levegője állandósittassék. Csak a körülöttünk lévő álla­moknak, melyek Magyarország területeit elrabol­ták, érdeke az, hoí. r y itt sohasem fejlődhessék ki olyan atmoszféra, amely minden magyarul érző, magyarul gondolkozó embert egy táborban egye­sit, azért, hogy csak egy magyar ököl legyen, egy magyar ököl, mely fenyegetőleg mutat azok felé, akik Magyarország területeit elrabolták. (Ugy van! a haloldalon.) Ezek után áttérek az eredmények ismerte­tésére, még pedig három irányban, először is a bíróságnál, másodszor a közigazgatásban — azt hiszerm mindkét terrénum szent mindnyájunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom