Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

^

12 A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hő 7-én, szerdán. Halász Móric: Csekély 80.000 korona, (Zaj.) Szijj Bálint: Lehet ezt védeni? Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó József: Ha a hajóskapitánynak ez az eljárása, mint lopás, bűnügyi eljárást von maga után, megint előáll az a helyzet, hogy ez ellen az ember ellen lehet • eljárni, lehet őt bíróilag felelősségre vonni, a lopásért vagy tolvajlásért lehet őt szigorúan megbüntetni, de nem lehet az internálótáborba küldeni. Találtam ott Zalaegerszegen családos embereket, akik dolgozni akarnak, s akiknek a családja otthon nyomorog. Meglátogattam egyet és nagyon ajánlom az igen t. képviselő uraknak, hogy ugyanezt tegyék ; meglátogattam és könnybe lábadt a szemem, amikor láttam annak az apró négy gyermeknek a szenvedését, mikor láttam az anya nélkülözését és küzködését, az apa pedig ugyanakkor Zalaegerszegen tétlenül tölti az időt és a családja itthon nyomorog és nélkülöz! Erdélyi Aladár : Hány van Budapesten, aki itt is tétlenül nézi, hogyan szenved a családja! Haller István: Ne másról beszéljen! Erről van most szó ! Ez a Bodóné esete ! Nem arról van most szó ! Arról majd beszélj külön te ! Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Haller István : A mellékvágány-rendszer régen megbukott ! Szabó József: Találtam ott embereket, akiket a bíróság felmentett, akik a büntetésüket elszenvedték, azután hazamentek és békésen folytatták polgári foglalkozásaikat. Egyszer csak minden további nélkül megjelent a detektív és elvitték Zalaegerszegre. Drozdy Győző: Utókurára, Zalafüredre! Szabó József: Találtam embereket, akik ellen bírói eljárás folyik. Nem értettem, mert hiszen ha birói eljárás vagy vizsgálat folyik ellene, törvényeink szerint lehet őt vizsgálati fogságba helyezni. Miért kell őt Zalaegerszegen tartani ? Engem ebben a kérdésben, azt hiszem, nem lehet elfogultsággal vádolni. Engem a szociáldemokrata párttól sokkal nagyobb távolság választ el, mint a túlsó oldalon ülő nagyon sok képviselőtársamat. Épen azért azt hiszem, hogy én ebben a kérdésben igazán tárgyilagos tudok maradni. Belőlem sem a politikus, sem az orvos nem beszél, belőlem csak az ember beszél Én mint ember nézem az állapotokat, és mint emberben alakult ki bennem az a felfogás, hogy ezen a rendszeren változtatni kell, hogy ezt az internálótábort meg kell szüntetni, fel kell oszlatni, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Fel hell oszlatni, meg kell szüntetni!) a bűnösöket bíróság elé kell állítani, az idegen alattvalókat vissza kell küldeni hazájukba, azokat az apró, ártatlan kis emberkéket vagy azokat az embereket, akik valamikor régen valami apró bűnt elkövettek, szabadlábra kell helyezni és vissza kell adni békés polgári foglalkozásuknak. Ez a vélemény nem csupán az én véleményem volt a látogatás után. Itt kénytelen vagyok reflektálni azokra a hírlapi nyilatkozatokra, melyek a látogatás után egyes lapokban megjelentek és ugy állították be a dolgot, mintha akció, amelyet én Zalaegerszegen lefolytattam, nem lett volna igaz, mintha ott ez a véleménynyilvánítás tényleg nem történt volna meg. Saját egyéni szempontomból tartozom ezt a kérdést itt tisztázni, kijelenteni a nemzetgyűlés előtt és a képviselő urakat hivni fel tanúbizonyságul, hogy igenis, amikor az internálótáborból hazajövet a vonatra felszálltunk, első dolgom volt, hogy egy ivet vettem, azt körözve jártam végig a képviselő urakat, s talán két képviselő kivételével, akik el voltak foglalva és igy nem bírtam velük beszélni, minden képviselő urat megkérdeztem, hogy mi a véleménye az internálőtáborról. A vélemény csak kétféle volt. Szigorú revíziót kívánok, — volt az egyik vélemény ; feloszlatást kívánok, — volt a másik. Amint a lapokban is megjelent, azok, akik a feloszlatás mellett nyilatkoztak, tényleg ugy is nyilatkoztak nálam, másoknak pedig, akik szigorú revízióról beszéltek, szavaiból csak azt érthettem, hogy a revíziót ugy értelmezik, hogy lényeges enyhítést kell behozni, vagyis az általam hirdetett felfogás szerint a kis bűnösöket szabadlábra kell helyezni, a nagy bűnösöket pedig birói eljárás alá kell vonni. Azonban hogy ez nem volt formai szavazás, nem volt ott elnök, jegyző, sem tanácskozási hely a vonatban, hanem kivel-kivel saját fülkéjében vagy ahol épen elfoghattam, beszéltem, de egy bizonyos: hogy minden képviselő ur ilyen értelemben nyilatkozott akkor. Peidl Gyula: Befolyásmentesen! Eőri-Szabó Dezső : Nem egészen ugy van ! Rólam azt mondták, hogy a rögtöni feloszlatást javasoltam ! Ez nem áll ! Klárik Ferenc: Maga még most is fenn akarja tartani? Propper Sándor: Papi szeretet, papi kegyesség ! Szijj Bálint: Hátha nem veszi át a saját állama ! Szabó József: Ezt az úgynevezett próbaszavazást, amelyet talán nem kell szavazásnak mondani, hanem véleménynyilvánításnak, azért provokáltam, mert ismerni akartam a képviselő uraknak a helyszínen szerzett közvetlen impreszszióit, hogy mielőtt még Pestre jönnénk, azok tényleg helytállók legyenek. Ugy gondoltam, hogy most, a látogatás után, lehet csak igazán őszintén és politikamentesen megnyilatkozni és ebben a kérdésben véleményt mondani. Akkor a bizottság nagy többségének -határozottan az