Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-99
A nemzetgyűlés 99. ülése 1923. szólván feltétele az exisztenciának, kritériumokat szabnak, akkor már meg van nyitva a lehetőség a különböző jogtalanságokhoz. Történhetik a társulás szabad alapon, ebben az esetben azonban a szabad társulásnak nem kell az exisztenciához semmi közének lenni. Ez a javaslat, amely érdekképviseleteket akar létrehozni, de amely magával visz egy igen nagy csomó politikumot, e kettőnek a keverékéből akar összetevődni. Bizonyos kategóriákra kényszertársulás alapján akarja megszervezni a kamarát, más kategóriákra viszont a szabad társulás alapelvét fogadja el, amennyiben az egyik szakaszban egy kategóriára azt mondja, hogy »felveendő«, tehát imperative rendelkezik, addig a későbbi szakaszban egy másik kategóriára azt mondja: »felvehető, ha bizonyos feltételek fenforognak.« Sehol a világon olyan érdekképviselet nincs, amely a kény szertársul ás és a magán, szabad társulás keverékéből állana; e kettőnek az összeházasítása lehetetlen. Ha megkísérlik, megpróbálják, ebből jó nem lehet. Ezzel tessék számolni. Itt vannak ugyan az ipartestületek az ipari téren... Perlaki György: A szakszervezetek! Propper Sándor : ... a jogászi kamarák a jogi téren, ezek kényszertársulások, de viszont nincsenek ezeknél kizáró okok, nincsenek más feltételek, mint amelyek egyébként az ipar üzéséhez szükségesek. Ez a javaslat, amely itt most előttünk fekszik, keveréke a reakciós és a forradalmi elgondolásoknak. Reakciós, mert gátakat emel a fejlődés elé, és amidőn én elismerem a diplomát, mint jogosítványt bizonyos területeknek,— mondjuk — okkupálására, nem ismerhetem el a diplomát, mint gátat képező anyagot a szabad fejlődés előtt, a tehetségek szabad érvényesülése előtt. Az előadó ur azt mondja magyarázatként a 3. § 1. bekezdésére, hogy ugyanis: »Önálló magángyakorlatot a mérnökök közül csak az folytathat, akit a mérnöki kamara tagjai sorába felvett«, hogy ez csak mérnökökre vonatkozik. Ezt én tréfának tartom, amely lehet jó vagy rossz, de tréfa, mert aki mérnök, az nem folytathat mérnöki praxist, viszont aki nem mérnök, az szabadon grasszálhat és azt teheti, amit akar. Herrmann Miksa előadó: így van! Propper Sándor: De ha igy van, helytelen s ilyet törvényalkotásba belevinni nem lehet. Az élet másként fogja a dolgokat kialakítani ós én szeretném látni azt a megrendelőt, aki ilyen mérnöki kamarán kívül álló nem-mérnök munkáját fogja igenybevenni. Herrmann Miksa^eiöadó: Ez már más! Ez már igen ! Propper Sándor: Ha már belevették ezt a dodonai mondatot, akkor ennek semmi értéke és jelentősége nincs azokra, akiket ki akarnak J évi február hó 20-án, kedden. 23 zárni a mérnöki testületből. Ámbár én nem igy magyarázom és meg vagyok győződve arról, hogy ezt a pontot nem fogják ugy magyarázni, mint ahogy az előadó ur tette, a kamara sem, a többi hatóságok sem, amelyek ezzel kapcsolatosak. Egészen bizonyos, hogyha mérnöki kamara lesz, mindenkit kontárnak fognak minősíteni, aki e mérnöki kamarán kivül áll és magánpraxist folytat; e szakasz alapján, amelyet ön olyan szépen magyarázott, fogják őket büntetni és eltiltani minden mérnöki munkától. Ezt ugyan előre bebizonyítani nem lehet, de az élet, a ]oggyakorlat ide fog fejlődni. Van azonban e törvényjavaslatban reakciós vonatkozás mellett forradalmi is. Ez pedig az, hogy szerzett jogokat koboz el. Ezen nem lehet vitatkozni, mert ez vitán felül áll. A javaslat szelleme szerint a 70. §, amely feltételekhez köti a felvételt és lehetővé teszi azt, hogy ne vegyenek fel abba a mérnöki kamarába oda jelentkezőket, régen szerzett jogokat koboz el, esetleg olyanok számára teszi lehetetlenné a tovább* munkálkodást, akik e törvény korlátozása nélkül nyugodtan dolgozhattak volna tovább. A másik dolog pedig, amely forradalmi jelleget ad ennek a javaslatnak, az, hogy az élet régen kialakult rendjét egyenesen felborítja. Én nem tudom, vájjon azok, akik ezt a javaslatot megszövegezték, számoltak-e ezzel, számolnak-e egyáltalában az élettel. Herrmann Miksa előadó: Hogyne! Propper Sándor: Ha érdekképviseletekről beszélünk, akkor elkéstek vele. Hiszen a technika, az ipar fejlődött és naggyá lett anélkül, hogy mérnöki kamara lett volna; természetes elhelyezkedések jöttek létre, elrendezkedések történtek ennek a törvénynek létezése nélkül. Most azután jön a törvény, belenyúl és szétzavarja, szétkavarja az egészet. A mai atmoszférában meg lehet érteni ezt is, ez hozzátartozik a mai jellegzetes törvényalkotás szelleméhez. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ez ugyanolyan, mint a többi, ez egészen méltóan sorakozik a többi törvényalkotás mellé. De akkor legalább ne áltassuk magunkat, ne áltassuk a közvéleményt és ne áltassuk azokat a szerencsétleneket, akik az élet folyamán, az élet parancsa folytán természetesen elrendezkedtek és elhelyezkedtek különböző területeken ; ne áltassuk őket azzal, hogy reménykedjenek abban, hogy ők ennek a törvénynek az alapján tovább fogják folytatni azt a működést, amelyet eddig folytattak. Hiszen ha ez a kamara meglesz és az oda felvett tagok kamarai lebélyegzéssel fognak megjelenni a közvélemény előtt, a rendelők előtt, akkor az, aki ezt a lebélyegzést nélkülözni fogja, már deklasszálva van, az már értékében, minőségében, keresettségében csökkent, mert hiszen mindenki azt fogja keresni, akinél több garanciát» több feleiősséget lát. (Felkiáltások jobbfelöl: Éjpmi azt akarjujc!)
