Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

292 A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7~én, szerdán. Czettler Jenő: Ahelyett — mondom — hogy mi ilyen gazdasági expenziót teremtettünk volna, csináltunk egy bürokratikus expanziót; építettünk emeletes iskolákat a végeken, építettünk utakat, vasutakat, beleöltünk ezekbe nagy pénzeket, s most idegen állam használja azokat, (Igaz! ügy van!) s ennek tetejébe még jóvátételt is követelnek tőlünk. Dénes István : Itthon pedig a magyar nép meghal éhen ! Szabóky Jenő: Osztrák császári politika! Czettler Jenő : Azok, akik eljöttek ide az ország szivébe, szintén nem a mezőgazdaságba mentek, hanem városi lakók lettek. A letörött középbirtokosok, a tönkrement kisiparosok vándoroltak Budapestre. Ezek megmagyarosodtak ugyan, de a magyarság lelkét nem birták megszerezni. Az az asszimilációs folyamat, amely vérben, gondolkodásban, egész egyéniségben családokat alakit át, nem tudott a városokra ugy hatni, mint hatott volna a falun, ha ott szabadon fejlődhetett volna a magyarság ereje. (Ugy van!) Merem állítani, hogy ha félholdas, törpebirtokos tót nem Amerikába megy ki, hanem az Alföldön alapit magának exisztenciát, az egész famíliája az Alföldben lát Mekkát. Dénes István: Igaza van! Czettler Jenő : S ez sokkal erősebben kötötte volna őt a^ magyar államhoz, mint az, hogy otthon iskola-ünnepélyek alkalmával esetleg egy magyarnyelvű szavalat is volt, valamely hazafias költeménynek elmondása, amely mögött sokszor még a magyar értelem is hiányzott. Dénes István : Ma sem késő még ! Adjanak nekik földet ! Hála Istennek, van elég nagybirtok ! Kiss Menyhért: Ma már csak a magyaroknak kell földet adni ! Czettler Jenő : Ha a múltban ilyen extenzív gazdálkodás folyt a magyarság néperejével, csonka Magyarország mai szomorú helyzete egyenesen arra utal bennünket, hogy most már ezekkel a néperőkkel intenzív gazdálkodást folytassunk s ezért feltótlenül szükségünk van arra, hogy az Alföld puszta térségein megfelelő reformgazdálkodás induljon meg, s ezzel kapcsolatban nagyobb arányú birtokpolitika, telepítés, rendezése a közlegelőknek, erdősítése stb., szóval mind annak pótlása, amit a török hódoltság megszűnte óta elmulasztottunk. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A magyarság őserejét nekünk fejlesztenünk kell, és én nem tudom, de ugy érezem, hogy ez a megszállás nemcsak a történelem nagyarányú időméreteihez, de még az egy, vagy pár emberöltőhöz képest is csak átmenet; már pedig ha ez igy van. akkor még hasznunk is lehet belőle, bármily paradoxonnak látszik is, mert végre a magyar kormányok felfedezik a magyart (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a baloldalon.) és a magyarság érdekében iparkodnak mindent elkövetni, nemcsak szép szólamokkal, hanem gazdasági reformok utján is. (Helyeslés.) Mivel pedig ennek a politikának első lépése ez a javaslat, azért azt az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladottságára való tekintettel ennek az erdősítési javaslatnak csak egyetlen .részleiével óhajtok foglalkozni, azért, mert általánosságban már ugy G-aal Graston, mint Czectler Jenő t. képviselőtársaim is birálták a javaslat szakszerűségét. Amikor ehhez a javaslathoz szólok, egyrészt csak hibáztatni tudom, hogy ezt a javaslatot, vagy ehhez hasonlót már jóval korábban nem terjesztettek a múlt országgyűlések vagy az előző nemzetgyűlés elé. most pedig, amikor végre idekerült, az a félő, hogy ezzel a javaslattal is ugy járunk, mint mindazokkal, amelyek hivatva vannak akár kulturális, akár szociális, akár gazdasági téren Magyarország helyzetét előre vinni, nevezetesen hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után se fog megtörténni a végrehajtás. Megszoktuk már Magyarországon, hogy minden olyan javaslat, amely a köz érdekében elsőrendű fontossággal bir, amelynek szociális és kulturális jelentősége van, tulajdonképen csak kirakatjavaslat, amelyet a magyar törvényhozás megalkotott, amelynek végrehajtására azonban nem kerül a sor. Nem kell ennek bizonyítására messzire mennünk, elég ha a földbirtokreformtörvény megvalósítására gondolunk. Ezt a törvényt is megalkottuk, azonban ennek végrehajtásáról sem történik gondoskodás, ós hiába kapunk időnkint ígéreteket, ujabb és ujabb biztatásokat a tekintetben, hogy ennek a törvénynek végrehajtása a közel jövőben megtörténik, semmiféle erélyes lépést ezen a téren nem látunk. És mondom, nekem az az érzésem, hogy ugyunigy járunk ezzel a javaslattal is. Az alföldi erdők telepítéséről, az Alföld fásításáról szóló törvényt megalkotjuk, de hosszú évtizedek fognak még eltelni, amíg. az Alföldön fáról és erdősítésről beszélni lehet. (Felkiáltások jobbfelöl : Ez természetes !) És ez nem is lehet másképen, mert hiszen csak egyoldalú intézkedéseket látunk ebben a törvényjavaslatban. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem lehet másképen, mert ez a törvényjavaslat egyszerűen megállapítja azokat az elveket és azt a módszert, amelylyel fásitani és erdősiteni kivan, ellenben egyáltalában nem gondoskodik azokról az alkalmazottakról, azokról a munkáskategóriákról, akik ezt az erdősítést, ezeket a fásítási munkálatokat végezni hivatva vannak. A korábbi, ezen javaslatot megelőző, az erdőigazgatásról szóló törvényjavaslatnál a minister ur bőségesen és előkelő gesztussal gondoskodott az erdészeti alkal-