Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-107

280 A nemzetgyűlés 107. ülése 1923. évi március hó 6-án, kedden eszembe — aki végig akarja járni a járási őrsöket s azt mondja, tessék nekem előfogatokat teremteni, egy előfogatért fizet a község ma a 14—15 kilométer távolságra fekvő Lengyeltótig 3000 koronát. Ez a minimum, de a legközelebbi szomszéd községbe sem kerül a fuvar olcsóbba 2000 koronánál, mert olyan járhatatlanok az utak, hogy bolond lenne az illető fuvaros, ha olcsóbban elmenne. Ezzel szemben a község az államnak kilométerenként 10 korona fuvarmegtéritést számithat fel, a község tehát 150 korona fuvarmegtéritést kap, kifizet azonban 3000 koronát s ez igy megy az egész vonalom. Amikor azt mondjuk, hogy a község tartozik fuvart állitani és megkapja érte a hatóságilag megállapított kilométerpénzt, a fuvarpénzt, ez épen annyit jelent, hogy a község épen ennek húszszorosát fogja kiadni a fuvarra. Ugyanígy van ez a kézi napszámnál is, amely szintén akként van megállapítva, hogy a hatóságilag megállapított napszám tizedrészéért sem lehet munkást kapni. Ez tehát feltétlenül eliminálandó a törvényjavaslatból. Ha az erdészeti hivatal faiskolát akar, munkáltassa azt meg saját maga, mint bármely más üzem teszi és fizesse meg az e célra felhasznált fuvarokat és napszámokat ugy, ahogy az a helyi szokásoknak megfelel. Szólnom kell még arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hatályát, mely pedig kizárólag az Alföld befásitásáról szól egy ártatlan kis szakasz, a 18. §., mely ministeri rendelettel egyszerűen kiterjeszthető az ország egész területére, tehát mindazt a fásítási kényszert, amely az Alföld bizonyos helyein feltétlenül szükséges és indokolt egy ministeri rendelettel kitolhatja az ország összes vármegyéire és a törvény alá vonhat olyan területeket, amely alá vonni azokat Isten és ember ellen való vétek. Hallottam az előadó úrtól, hogy a mélyen t. minister ur itt hajlandó bizonyos korrekciókba belemenni ; nem tudom a korrekció mértékét, afelől tehát nem nyilatkozhatom, a magam egyszerű józan eszével azonban azt kívánnám, hogyha ez a kiterjesztés már benn is hagyatik a törvényben — bár legjobb volna azt eliminálni, mert sok szükség nincs rá, — csak olyan területeire vonatkozhassék más törvényhatóságoknak, amelyeket semmiféle más mezőgazdasági műveléssel hasznosítani nem lehet, szóval a feltétlen erdőtalajokra legyen ám kiterjeszthető a többi vármegyékben is, de azon túl való kiterjesztés teljesen célját tévesztené. Szólnom kell még arról a bizonyos bürokratikus szellemről is, amely a törvényjavaslatot áthatja, mely szellem, nem tehetek róla, nekem, aki egész életemben az élettel, a viszonyokkal, a természettel szoktam küzdeni, soha sem ment az agyamba. Nincs a világon rosszabb, mint a bürokrácia, különösen gazdasági kérdésekben. Horváth Zoltán : Ez igaz ! Gaal Gaston : A bürokrácia lassúságot, felelőtlenséget jelent az intézkedéseknek és a felelősségnek egymásra tolását jelenti. Horváth Zoltán : Amerikázás ! Gaal Gaston : Láttam kerületi kormánybiztosságom alatt aktákat, amelyek csodálatos csiga lassúsággal mentek egyik hivatalból a másikba, míg végre nagykeservesen hozzám érkeztek, amikor aztán radikálisan megváltoztattam ezt az eljárást. Az Isten csak egytől mentse meg a közgazdaságot, az elbürokratizálódástól, mert akkor vége van. Szól ez kereskedőre, iparosra, mezőgazdára egyformán. Ebben a törvényjavaslatban itt van megint egy ártatlan ids szakasz, a 19. §., amely nem mond egyebet, mint azt, hogy ezen törvény alapján az erdősítésre kijelölt területeket a földmivelésügyi ministernek a kijelölésre vonatkozó határozata után az erdők törzskönyvében a többi fásításokat pedig a gazdasági fásítások törzskönyvében kell nyilvántartani. Azt tartom, hogy Magyarországon nem törzskönyvekre, hanem erdőkre és fásításra van szükség és ha minden egyes fát, amelyet a gazdával ültettek, ezen törvény alapján hatóságilag beprotokolliroztatok, azzal még nem segítettem elő Magyarországon az erdészetet. Elismerem annak helyességét, hogy a speciálisan erdőkként fent ártandó területek intézményszerűen felvétessenek az erdőtörzskönyvbe, ami nem volna ujabb bürokratikus intézkedés, mert ilyen, intézményünk már van. Tessék pótlólag mindazokat a területeket felvenni a törzskönyvbe, amelyekről ugy határoz a hatóság, hogy azok erdőkként fent art andók, de hogy Magyarország minden egyéb fásításáról, ligetéről, természeti emlékéről, minden egyes fasoráról, amelyet ezen törvényjavaslat alapján csinálni fognak, külön erdőprotokollumokat vegyenek fel, ahol azokat nyilvántartsák, ahol azokat állandóan vezessék, ezt a bürokrácia olyan eltévelyedésének tartom, amit a magam részéről szó nélkül nem hagjrhattam. Végül szólnom kell a javaslat büntető intézkedéseiről, amelyek nézetem szerint szintén nem elég világosak, nem elég határozottak, és legvégül szólnom kell a büutetéspénzeknek hová fordításáról, amely bűnt et és pénz eket ez a törvényjavaslat négyötödrészében az erdészeti alap részére biztosítja. Azt mondja ugyanis a törvényjavaslat 20. §-a, hogy (olvassa): »Az, aki a kijelölési munkával megbízott állami közegeket munkájuk sikeres elvégzésében bármi módon akadályozza, az kihágást követ el stb.« Én ezt a »bármi módon« kifejezést feltétlenül szükségtelennek, pleonazmusnak és a legtöbb félreértésre alkalmat adhatónak tartom, mert tökéletesen'elég, ha azt mondom: »Aki elvégzésében megakadályozza«. A »bármi módon« legfeljebb azt jelenti, hogy rá lehet a büntetést húzni olyanra is, akinek az akadályozáshoz semmi köze. Ugyancsak azt mondja továbbá a 20. § (olvassa) : »vagy azokat valótlan adatok szolgáltatásával megtéveszti . . .« Itt a szándékot, a rossz szándékot, feltétlenül büntetendőnek tartom, de megtörténhetik a megtévesztés rossz szán-