Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

A nemzetgyűlés 99. ülése 1923. az effektiv munkát, az értéket, az embert fizetik. Ezeket tehát létérdekükben nem fogja sérteni a törvényjavaslat. Másrészt pedig — és ezen van a hangsúly, amire újból rátérek, — a törvényjavaslatnak kizárólag az az intenciója, hogy a magánpraxist folytató, alsóbb képzettséggel biró egyének ne használhassák a mérnöki címet. Ez a rendelkezés, mint emiitettem, nemcsak a nehéz munkával és sok tanulással megszerzett oklevéllel biró, műegyetemet végzett egyéneket védi, hanem főleg védi azt a nagyközönséget, amely tudatlanul is ki van szolgáltatva a »vad zseniknek«, a feltalálóknak. Hiszen bátorkodom csak egy, a közelmúltban lejátszódott érdekes esetre felhivni az urak figyelmét. Orosházán Dezsőfi József — napokig irtak róla a lapok, — elhitette nemcsak a községgel, nemcsak a szüleivel és hozzátartozóival a találmányát, hanem oly ügyesen tudott blöffölni, — hogy ezt a kifejezést használjam, — hogy tényleg még a mértékadó körök is csodálkozással vettek tudomást arról, hog}*- ily találmány egy autodidakta kezéből lehetséges 1 És amikor a szakértő lemegy, kisül, hogy közönséges huncutságról van szó, — hogy enyhén fejezzem ki magamat, — és a fiuaz ő »találmányát« arra használta ki, hogy szüleitől évek óta pénzt pumpoljon, amit azután más célra költött el. Ez ugyan csak kisebb körben mozgó visszaélés volt, mert csak a saját körének tudott ártani, azonban különösen most, — amire Perlaki képviselőtársam már utalt. — amikor a földbirtokreform végrehajtása fokozottabb mérnöki munkákat fog adni, amidőn a mérnöki munkával egyáltalán nem foglalkozó kisgazdát, földmivesnépet direkt kiszolgáltatjuk a. kontároknak és egyenesen azoknak karjaiba kergetjük, akik kellő tudás és szakértelem nélkül, —- de a beléjük helyezett bizalommal — tagositási ügyekkel foglalkoznak és elveszik az arra érdemes komoly mérnökök munkakörét, meg kell akadályozni az ily visszaélések lehetőségét. Ezt nem lehet se reakciónak, nem lehet kasztrendszer felépitésének, vagy nem tudom, az osztályharc kiélesitésének nevezni, annál kevésbé, mert hiszen a képesités és a szakmunkának megbecsülése épen a szociáldemokrata párt t. tagjai által is annyira hangoztatott kivánság és szükség. Tényleg mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ez nem az avult céhrendszer — miként Várnai t. képviselőtársam mondta — dohos levegője, hanem szükségszerű, ösztönszerű védekezése azoknak, akik komolyan a munkájukból élnek és komolyan dolgoznak. Ez komoly védekezés azok ellen, akik tág lelkiismerettel akarják az ő munkájukat, kenyerüket elvenni. Ezek uián megmondom, kinek fáj a -mérnöki cím. Nem fáj az se egy közalkalmazottnak, se egy magánvállalatnál lévő mérnöki munkával foglalkozó tisztviselőnek, mert hiszen a magánvállalatnak jogában áll alkalmazottainak különféle címeket osztogatni. A magánvállalatnál oly mellékes, hogy cégvezető urnák, igazgatónak, művezetőnek vagy vezérigazgatónak hivjáJc-e az illetőt, a vállaévi február hó 20-án, kedden. 21 latnak csakis az a fontos, hogy ember használható-e vagy sem. A cím azoknak fáj, akik a címmel többnek akarnak látszani, mint amennyire őket képssségük predesztinálja, nem címkórságból . .. Halász Móric : Visszaélésből ! Görgey István : ... hanem visszaélésből és azért, hogy megtévesszék a hozzájuk forduló embereket. Épugy, mint ahogy a kuruzslónak nem szabad az orvosi címet használni, épugy, mint ahogy a zugügyvédnek nem szabad az ügyvédi címet használni, épugy jogos a komoly mérnököknek az a kívánságuk, hogy a legszigorúbban üldözzük mindazokat, akik a címmel visszaélnek. Ez a cím védelme. Ezt célozta a sokat idézett kultuszministeri rendelet is — nem tudom fejből, de ez nem is lényeges — amely külön védte már a mérnöki címet is. Hiszen a mérnöki címet diplomával adják, és az hosszú, nehéz tanulmánynak eredménye. Épen ezért nem oszthatom Szabóky t. képviselőtársamnak azt a felfogását sem, bár egy párton vagyok vele, hogy nevezzék magukat a felső ipariskolát végzettek gyakorlati mérnököknek. En gyakorlati mérnököt nem ismerek. Én csak egyféle mérnököt ismerek, azt, aki a műegyetemet elvégezte és letette a megfelelő, a törvényben előirt vizsgákat. Ennek pedig megadom a címet, mert megbízom benne, hogy ez az ember mindenütt helyt fog állni tudásával. Esztergályos János: Nem mindig! Görgey István : Még egyet akarok megemlíteni. Újból visszatérek az ipariskolások ügyére. Az ipariskolások részéről azt halljuk minduntalan, hogy az ő tanrendjük és oktatásuk tulaj donképen olyan gyakorlati mérnököket nevel, akik az életben sok esetben sokkal jobban megállják helyüket, mint a műegyetemet végzett,teoretikus alapon álló mérnökök. Várnai képviselőtársam, ha jól emlékszem, erre vonatkozólag egy berlini példával is előjött. Várnai Dániel : Jöhettem volna még egypár hasonlóval ! Görgey István : Emiitettem már, hogy a felső ipariskolák tanrendje, tanterve és az általuk produkált eredmény is elsőrangú. Azonban a műegyetem és a felső ipariskolák tanítási nívója közötti különbséget, azt hiszem, leghivat ott abban és leginkább azok tudják objektive megállapítani, akik nem a felső ipariskolát, hanem a műegyetemet végeztéké« a felső ipariskolán tanítanak, vagyis a felső ipariskolai tanárok. Ezek tudvalevőleg valamennyien műegyetemet végzett egyének, többnyire gépészmérnökök. Amikor ennek a törvényjavaslatnak bízottsági és ministeri tárgyalása hosszú éveken keresztül foíyt, akkor többek között ezeknek véleményét is kikérték és maguk a tanárok, akiknek pedig hivatalból is védeniök kell annak az intézetnek nívóját, fenmaradását és hallgatóságát, amelynél ők mint tanárok vannak alkalmazva, — mondom maguk a tanárok h hang*