Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-105
Zi nemzetgyűlés 105, ülése 1923. A viszonyok változása folytán pedig az a minister, akinek ki kellene egyenlítenie az ellentéteket, a súrlódásokat és a véleményeltéréseket egy eredőbe kellene hoznia, a legritkább esetben lesz erre képes, mert olyan feladatok hárulnak reá, amelyek emberi szempontból legtöbbször megoldbatatlanok. En azonban mindenesetre lehetségesnek tartom, hogy egy kicsit komolyabban, alaposabban, talán egy kissé lassabban dolgozzék a törvényhozás Ne értsenek félre, mert ezzel nem akarom azt állitani, mintha ez a törvényhozás ebben a kilenc hónapban sokat dolgozott volna, én csak azt állítom, hogy ha véletlenül szakdolgokban munkához kezdett, akkor nagyon sokszor felületesen és hamar végzett az ügyekkel. Arra volna szükség, hogy mielőtt az a javaslat bekerülne a törvényhozás plénuma elé, már keresztülment légyen mindazokon a fórumokon, amelyeknek hozzászólása, tudományos vagy gyakorlati véleménye a javaslat sorsára mindenesetre döntő befolyással van. Ezt én ennél a javaslatnál nem láttam érvényesülni, mert ugy vagyok értesülve, hogy ez nagyon hosszú ideig feküdt a pénzügyministeriumban, most pedig egyszerre, gyors tempóban idehozzák, anélkül hogy meghallgatták volna mindazokat a bizottságokat, amelyeket az eddigi gyakorlat szerint meg szoktak hallgatni. Mándy Sámuel: Meghallgatták! Szabó,. István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ön nem volt ott, Earkas képviselő ur! Gaal Gaston : Sem a pénzügyi, sem az igazságügyi bizottság előtt nem volt a javaslat! Farkas Tibor : A jelentés igy szól (olvassa) ; »A nemzetgyűlés földmivelésügyi bizottságának jelentése az erdészeti igazgatásról szóló 86-ik számú törvényjavaslat tárgyában.« A mérnöki kamarákról szóló törvényjavaslat, amelyet én nem tartok olyan fontosnak általános szempontból, de specialiter az agrár Magyarország szempontjából, mint ezt a javaslatot, keresztülment az igazságügyi és a közgazdasági bizottságok tárgyalásán. Gaal Gaston : A pénzügyin is ! Farkas Tibor: A pénzügyin is. En azt hiszem, hogyha az a javaslat megérdemelt olyan pontos előkészítést, akkor ez is megérdemelt volna. Különben pedig az előkészítés terén azon szomorú állapottal találkozunk, hogy hármas együttes bizottságok ülésén csak 5—6 bizottsági tag jelenik meg. Erről logikusan következtethetünk arra, hogy azokban a bizottságokban, ahol a bizottsági tagok száma ennek csak egy harmadrésze, a tagok a legnagyobb valószínűség szerint még kevesebben jelennek meg. Minthogy tehát azokat a szakvéleményeket, amelyekre e javaslat komoly tárgyalásánál okvetlenül szükség van, nélkülözöm, ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni. (Halljuh í a balközépen. Olvassa) : »Gaal Gaston határozati javaslatának pótlásául javasét;« március hó 1-én, csütörtökön. 211 lom : mondja ki a Ház, hogy az erdészeti igazgatásról szóló törvényjavaslatot pótlólagos tárgyalás és átdolgozás végett kiadja az igazságügyi, pénzügyi és földmivelésügyi bizottságoknak.« (Helyeslés a hallcözépen.) Minthogy mindazok a kérdések, amelyeket én még némi megvitatásban fogok részesiteni, majd a részletes vita folyamán tárgyalhatók, ennélfogva most csak annyit mondok, hogy várom a megnyugtató kijelentéseket azokra a kérdésekre' amelyeket felhoztam, hogy tulajdonképen mit is csinált az a sok erdész ez alatt az utóbbi öt év alatt, mennyiben készítették elő a gazdasági lehetőségét annak, hogy, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkednék, az gyakorlatilag időpazarlás nélkül végre is hajtassék. Vagyis tudják-e, hogy itt milyen területekről van szó, vagy pedig ezek a területek csak ezentúl lesznek — hogy ezt a műkifejezést használjam : — szemrevételezendők, azután felmérendők, azután osztályozandók? Megvan-e mindaz, ami e kopár területek befásitására szükséges, amihez pedig szükséges a munkaerőn kivül különösen facsemete; mag is szükséges, ez azonban mindenesetre meg volna, csakhogy azt hiszem, az előkészületek itt is embrionális állapotban vannak. JÈn a legnagyobb örömmel venném és a legnagyobb elismerésemet fejezném ki az erdészetnek, ha biztosítani tudná, hogy Magyarországon mindazok a területek, amelyek befásitásra alkalmasaknak nyilváníttatnának, haladéktalanul be is fásittassanak, mert az átmeneti időben, amelyben az erdészeti személyzet nem találta meg a működési körét az országban teljes erejének kifejtésére — nem lévén megfelelő tere és területe — kihasználta ezt a munkalehetőséget arra, hogy az állami birtokokon, ahol ennek semmi akadálya természetszerűleg nem volt, mert ez is a földmivelésügyi ministerium hatásköre alá tartozott, megfelelő számú csemetekertet létesítsen, ugy, hogy az itt nevelt facsemeték valósággal már várják, hogy mikor viszik őket oda, ahol az erdősítés szempontjából reájuk olyan nagy szükség volna. De ha erre nézve nem kapnék kedvező választ, akkor is csak azt mondom, hogy fontosabb volna fordítva csinálni a dolgot : az előkészítő munkálatokat elvégezni előbb, mielőtt a befejezéshez jutnánk, vagyis mielőtt parádét és szervezetet csinálnánk. Mert hiszen olyan felfogás van az állami alkalmazottak körében, hogy első és legfontosabb az állami hivataloknál is a szervezet. Ezzel a mozgalommal, mint ahogy képviselőtársaim közül sokan tudják, a legtöbb baja Franciaországnak van, ott is kezd ez a tisztviselői szindikalizmus terjedni, amelyben megértik egymást azok, akik bizonyos tekintetben azt a felfogást vallják, hogy az az egy foglalkozási ág tulajdonképen csak azokért van, akik azzal foglalkoznak. De én ennek a felfogásnak, amely a korszellem folytán hódítani kezdj de amelyre nézve nem állithatom,
