Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

À nemzetgyűlés 104, ülése 1923. évi február hó 28-á% szerdán. 20Í havában,-de azóta ezek az akták is titokzatos körülmények között fekszenek és ezekből a községekből állandóan küldöttségek, expedíciók érkeznek Budapestre az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, hogy végre nyomára akadjanak annak, mi késlelteti a végrehajtást, mi az oka annak, hogy dacára a bíróság végzésének és határozatának, egyáltalában nem történik semmi intézkedés olyan irányban, hogy a földbirtokreform a megvalósulás stádiumába kerüljön. A múlt héten fent járt az egyik deputáció és megállapította, hogy az illető, akit a Földbirtokrendező Biróság megbízott, Menyhárt Károly földmivelésügyi ministeriumi tisztviselő hat hónap óta magánál hordja a biróság végzését, a községek földbirtokrendezésére vonatkozó adatokat és sem a községekbe ki nem szállt, sem pedig a Földbirtokrendező Bíróságnak erről az ügyről jelentést nem tett. A minister urnái is megsürgettem ezt a kérdést és ugy látszik, ennek talán némi foganatja is lesz, mert mint félhivatalos helyről hallottam, nevezett megbízott most hat hónap után sem szállt ki ugyan ezekbe a községekbe a végrehajtás megejtésére, de visszaadta ezeket az iratokat az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak. Ugyancsak ebben a kerületben van Kiskonlárom mellett egy kis község, Csapi község, ahol a földbirtokos Nóvák János volt kisgazda képviselő ur, aki néhány hold földdel indult neki a kisgazda politikának és ma 782 hold föld tulajdonosa csak ebben a kisközségben, ahol a község összes lakosainak csupán száz hold földje van. Ebben a községben is csodálatos és titokzatos módon egyáltalában semmi sem történt még a Földbirtokrendező Biróság végzésének meghozatala óta, annak ellenére, hogy az a végzés is, amely ennek a birtoknak a felosztását, illetve földbirtokpolitikai célokra való igénybevételét kimondj a, már óriási idej e leérkezett az illető bíróhoz. Egy másik község, Nagybakónak, amelyben nincs nagybirtok, csak középbirtok, de a szomszéd községekben lévő nagybirtokokból bőven jutna legelő- és kisbirtok, még csak annyira van a földbirtokrendezés ügyével, hogy egyetlen házhely nem sok, de a biróság még egyetlenegy házhely megállapítását sem mondta ki mindezideig. Február 5-én volt Nagyrécse, Kisrécse, Zalasárszeg és Zalaszentjakab községek földigénylőinek ügyében a tárgyalás. Az ott megjelent biró le is folytatta a tárgyalást, de az igényjogosultaknak több, mint 70 százalékát elutasította, úgyhogy csak annyi földet juttatott minden egyes községben az igényjogosultaknak, amennyit a földbirtokos a maga jószántából, már előzetesen is engedélyezett. Ezért ennek a négy községnek a lakossága a legnagyobb elkeseredéssel jár fel most Budapestre az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz is, hogy az ügy újra tárgyalás alá kerüljön, mert az az eljárás, amelyet a legutóbbi tárgyalás alkalmával tapasztaltak, egyáltalában nem felel meg sem a törvény szellemének; sem pedig a nép igényeinek. Most olyan két-három község következik, az előbbieknek szomszédjai, amelyek nem az én kerületemhez tartoznak, de amelyeknek jó ügyét a becsület és az igazság nevében vállaltam. Ezek a községek Nagyrada, Kisrada és Zalaszabár. Itt ugyancsak a múlt hónapban tartotta meg a Földbirtokrendező Biróság a maga tárgyalását, amelyen megjelent azonban Kovács Károly járási főszolgabíró ur is, aki beleavatkozott a biróság tárgyalásába, az embereket durván letorkolta és úgyszólván a maga hivatalos hatalmával terrorizálta az igényjogosultakat, aminek az lett a következménye, hogy az igényjogosultak sarkon fordultak és azt mondták, hogy ily körülmények között, ha őket meg nem hallgatják és ha megbízottjuknak szóemelését a bíróság komolyan nem veszi, nem tárgyalhatnak tovább a kiküldött biró úrral. Erről a következő jegyzőkönyvet vették fel és juttatták el a Földbirtokrendező Bírósághoz (olvassa) : »Észrevételeink Nagyradán, 1923 február 5-én és 6-án kezdődő tárgyalásról. Február 5-én kitűzött tárgyaláson megjelenvén a nagy- és kisradai igénylők szakértői és a bizottsági tagok. A tárgyaló biró ur, Kreizler Elek törvényszéki biró, a 25.416/1922. 0. F. B. végzést elővette és olvasott belőle ugyan, de nem kielégítően magyarázott, mert mi, iskolázatlan emberek, nem birtuk ugy egy-két szóból megértem a végzés tartalmát, mert a kiküldött törvényszéki biró ur nem olvasta fel előttünk a fentnevezett végzést egészében, — szóval, a földbirtokrendező biróság végzését csak kivonatosan ismertette velük, az egészet nem olvasta fel, —• hanem azt a kijelentést, tette, hogy neki az összeirási lajstromból ki kell irni, kik tartoznak az I. osztályú földigénylők közé, mert a Földrendező Biróság nem mondta ki a kiosztását sem a 40 katasztrális holdra, sem pedig az összes birtokra a megváltási eljárást .. .« Nem is olvasom tovább ezt a jegyzőkönyvet, csak megállapítom, hogy a biró urnák itt jegyzőkönyvbe felvett kijelentése nem fedi a valóságot, mert a Földbirtokrendező Biróság meghozott végzésében igenis az egész birtokra kimondta a megváltási eljárást, az igényjogosultságot és ennek ellenére az ott megjelent bíró a földbirtokosnak, a zalaapátii bencésrendnek kívánságára két községnek, ahonnan legalább 500—600 földigénylő jelentkezett, mindössze 40 hold földet osztatott ki, azonkivül közlegelőnek semmit, azt a csekély házhelyet pedig, amit kiosztatott, lenn vizenyős réten osztotta ki, úgyhogy használni nem tudják. De ez a 40 katasztrális hold is, amelyet két község népének juttat a többezer holdas nagybirtokból a biróság, szintén hasznavehetetlen, mert abban csak minden harmadik-negyedik évben terem meg a rozs, és minden második évben még a burgonya is elrothad benne, olyan nedves, vizes. Ezekben a községekben a nép a legkorábban fogta fel a maga kötelességét és az első volt azok között, akik a kérelmet benyújtották, de legnagyobb részben még a mai napig sem jutottak el J addig, hogy egy biró kiszállt volna oda és a tár-