Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
A nemzetgyűlés 104, ülése 1923, évi február hó 28-án, szerdán. 199 tói kezdve, épugy, mint a mai régimmel, szembefordultam azért, mert szélsőségeket láttam benne. Én ezért megszenvedtem, Yeszprém utcáin véresre vertek a szocialisták, bebörtönöztek, úgyszólván akasztófa elé állitottak s a családom is vértanúságot szenvedett. Ezek mind tudott dolgok rólam. Tudott dolog az is, bogy a kommunizmust megelőzően élesen támadtam azt az irányzatot, bogy engem megtántoritani nem lehetett és inkább az életkockázatot is vállaltam. Ezek mind tudott dolgok rólam, — de éppen ez az én erősségem. Önök, akik folyton októbert és mást gyaláznak, egyetlenegy embert sem tudnak felmutatni, aki olyan mereven szembeszállott volna azzal az irányzattal, ellenben a legtöbben meglapultak, s épen ezért csodálom, hogy ezt folyton felemlegetik. En már megmondottam, hogy miért hagytam el akkor ezt az irányzatot. Azért, mert a keresztény és nemzeti irányzatnak voltam a hive . . . Bodó János: Üzletből! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldálon : Miféle üdét ?) Nem anyagilag értem ! (Felkiáltások balfelöl : Hát hogyan ?) Peyer Károly: Mi az az üzlet? Hedry Lőrinc : Politikai üzlet, népszerűségi üzlet ! Fábián Béla : Hát ez a népszerűség ? Hedry Lőrinc: Hogyne! Az utcán, a salak előtt! (Zaj.) Rupert Rezső : Megmondtam azt is — igenis, ma is állom, — hogy ez keresztény Magyarország. Ezt senki kétségbe nem vonja. Sohasem jutott senkinek eszébe, hogy ezt kétségbe vonja, még a nem keresztény felekezetű embereknek sem. Ok maguk is óhajtják, rimánkodnak érte, hogy bárcsak igazán keresztény Magyarország volna. (Zaj a jobboldalon.) Peidl Gyula: Becsületes kereszténység! Rupert Rezső: De amikor azt látom, hogy a becsületes keresztény irányzat alatt gyilkolnak, akkor én is jobb belátásra tértem, akinek részéről megérthető lett volna, hogy a múlt rendszer emberei ellen küzdök, tüzet okádok, mert nagy veszteséggel kerültünk ki azokból az időkből, so'; vérnek és könnynek emléke füz bennünket ahoz az időhöz. Hát ha én jő belátásra tudtam jutni, amikor azt láttam, hogy elfajult kalandoroknak, martalócoknak kezébe jut ez az ország s azt mondtam, hogy ezen az utón nem megyek, hanem az igazi kereszténységnek az utján, akkor nem tudom, hogy a t. képviselő, ur miért tesz nekem ezért szemrehányást ? Én megmaradtam ezen az utón, ő pedig egy martalóc politikának himnusz zengőjévő szegődött (Zaj.) Mi ott a vidéken nem láttuk tisztán az eseményeket Nem voltunk felvilágosítva, hogy a szocialistáknak két irányzata volt : egy radikális, szélsőséges irányzat, amelyet maga a szociáldemokrata párt is elitélt, és volt az a szociáldemokrácia, amely ma idebent ül és testvéri összefogásban akar velünk az épités munkájában résztvenni. Itt az a szociáldemokrata párt van, amelynek alibije igazolva van, mig akkor, amikor a vörös uralom volt, a Népnek munkatársa, Kalmár Simon bent ült a hatalomban. (Zaj.) Mikor idefent tájékozódunk arról, hogy miképen vannak a viszonyok, nagyon természetes, hogy minden becsületes férfira nézve elő áll az orientálódás kötelessége és jobb tudomása ellenére nem szabad tovább küzdenie. Természetesen nekem sem tetszett az, ami Clarknál történt. Az én vidéki politikai tájékozatlanságom mellett, ott láttam nagyatádi Szabó Istvánt, az önök vezérét is, az akkori még általam komolynak hitt keresztény irányzat ellen sorompóba lépni, mert ott arról volt szó, hogy a Friedrich-kormány maradjon-e vagy sem. Az első napokban nekünk, akik a forradalomnak károsultjai voltunk, akik ugy szólván a börtönökből kerültünk szabad levegőre, a vidéki mentalitás mellett meg volt az okunk a Eriedrichkormányhoz ragaszkodni. Ott láttuk nagyatádi Szabó Istvánt s a sokféleképen agyonrágalmazott Garami Ernőt, akiről mi nemtudtuk, hogy kicsoda, csak később ismertük meg a tisztaságát és tisztességét ; másrészt láttunk ott egy meg nem engedhető tényt, ami ellen ma is lázadozunk, hogy idegen hatalom nyúl bele a belpolitikánkba és igyekszik itt benn diktálni. Természetesen érthető, hogy ez ellen cikket ixtam, de abban nem tagadtam meg sem a liberalizmust, sem a demokráciát. Én csak azt mondtam, hogy ezekkel a külföldön is szentségeseknek ismert szép fogalmakkal visszaélnek és visszaéltek a múltban, mert —amint pártunk elnöke kifejtette — itt nem liberalizmus és demokrácia volt, hanem a liberalizmusnak és demokráciának kurzusa. Ami pedig Vazsonyi Vilmos t. képviselőtársamat illeti, akivel szemben én jóvátettem és expiais tarn minden bűnömet, —mert elismertem, hogy vele szemben igazságtalan voltam a tájékozatlanságomban— senki sem vetheti ezt a szememre, mert férfiasan jóvátettem a hibámat. Vázsonyival szemben megtévedtem azért, mert a Clark-féle időben már nem voltam Habsburg-párti. Kezdetben igenis rossznak tartottam volna, ha a Habsburg-trőnt megdöntik, mert az az egy lett volna, amely a nehéz napokban az egységet megmentheti ; de miután már külpolitikai oldalról is kétségtelenné vált, hogy különben megszállják Magyarországot, igy nekem, mint szabad királyválasztónak, illetve a kormányforma meghatározása szabadságának álláspontján lévő embernek egyszerűen nem tetszett Vazsonyi Vilmos politikája. E tekintetben ma sem tetszik az ő politikája, de miután meggyőződtem arról, hogy Vazsonyi Vilmost méltatlanul bántottam meg, ezért őt kiengeszteltem. Semmi okom sincs ezt letagadni. En erre mint bizonyítékra hivatkozom, és én, aki az eszméiért harcoltam és tisztességgel, Ízléssel írtam a cikkeimet — ha ma igy irna A Nép és a Szózat, nekünk egy szavunk sem volna ez ellen (Nagy zw},) 30*
