Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

JH8 A nemzetgyűlés 104. ülése 192b. évi február hó 28-án, szerdán. kell, adjanak pénzt, mert Magyarország szegény. A holland katholikus munkásszervezetek össze is szedtek egy jó csomó millió magyar koronát, holland forintban. Amikor ez a pénz megvolt, elmentek a protestáns munkásszervezetekhez azzal, hogy Magyarországon nagy szükség van a protes­tantizmus védelmére. Patacsi Dénes : Keresztény mind a kettő ! Egy a Krisztusa ! Egy faj ! (Felkiáltások a szélső­baloldalon : A f ácsi !) Rupert ReZSŐ : Hazahozták a holland millió­kat, de itthon a holland pénz körül csakhamar zavarok keletkeztek, mert annak a bizottságnak, amely ezt a holland pénzt átvette, voltak igen becsületes, derék tagjai is, akik nem tartották megengedhetőnek, hogy azzal a pénzzel csak olyan könnyen el lehessen számolni, hanem na­gyon preciz elszámolásokat követeltek. Emiatt a vezetőségnek ezen tisztességes tagjai viszályokba keveredtek a holland pénz más keze­lővel s a dolognak az lett a vége, hogy ezt a szép, jó célokra adott tiszta, becsületes pénzt, vallás­gyűlölet keltésére kezdték felhasználni. Aki vissza emlékezik a Nép első időszakára, az nem tagad­hatja, hogy már akkor is folyt a Nép-ben izgatás és rágalmazás a tisztességes és becsületes emberek ellen. Ez azonban össze sem hasonlitható a Nép mai hangjával. Az akkori hangot még meg lehet magyarázni, azt még lehet olyanképen értelmezni, hogy az meggyőződésből folyt ; egy napon azonban a vállalkozás megbukott, mert a lap nem ment, kellett a nagy segitség és ekkor megjelentek a Nép-nél Benárdék, Wolffék. Ettől az időtől kezdve azután volt pénz és most már teljesen fekete gyű­lölettel fordult a lap a fennálló rend ellen. Nem a Benárd ur pénze volt ez, mert Benárd ur fizetést kap abból a pénzből, sem a Wolff ur pénze, hanem egészen bizonyos, hogy közpénz az, amelyből a Nép­et fent ártják. (Zaj és ellenmondások a jobb­oldalon.) Halász MÓriC : Ilyet nem lehet mondani ! Bizonyitsa be ! Klárik Ferenc : Közpénzekből nem lehet táp­lálni lapokat ! Halász Móric : Wolffról nem lehet ilyet mondani ! Rupert Rezső : A Nép is megélhetett volna a maga emberségéből, de ez a lap más közcélok elől fogadta el a pénzt, mert hiszen azt más, j ó célokra is lehetett volna forditani. A Nép-nél is ugy va­gyunk, hogy napról-napra beleesik abba az er­kölcstelenségbe, — megint az anyagi részét véve a dolognak — hogy mig az első és második lapján borzasztó antiszemita, a harmadik, negyedik lapján nekimegy még a keresztény kapitalizmusnak is, addig a végén, a hátulsó lapján közli a zsidó hirde­téseket. Méltóztatnak ebből látni, hogy ezek a lapok nincsenek jó anyagi viszonyok között, meit arra a tisztességtelenségre nem szabadna vetemed­niök, hogy amikor gyűlöletes, fekete, vérlázító izgatásokat. követnek el a zsidó felekezet ellen, ugy&ftakkor a zsidók pénzét elfogadják. Efc arra mutat, hogy igen nyomott, szűkös anyagi viszo­nyok között vannak, tehát rászorulnak a segít­ségre . (Zaj a jobboldalon.) Tovább folytatva a következtetést, abból, hogy ez a két lap egy nagy nyomda vállalatot tudott létesíteni, jogosan követ­keztethetjük, hogy ezt nem a maga pénzéből csi­nálta. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Esztergályos János : A Rózsa-utcai erkölcsből szerezte ! (Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök : Klárik Ferenc és Patacsi Dénes kép­viselő urat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Rupert Rezső : Mig egyrészről azt látjuk, hogy ezek a lapok a maguk emberségéből és esztétikus módon, anélkül, hogy az általuk szidott zsidóktól pénzt kellene elfogadniok, nem tudnak megélni, addig másrészt a kormányt testestül-lelkestül, izzó lelkesedéssel pártolják és támogatják. . . Rakovszky Iván belügyminister : Kilenc sajtó­per van folyamatban a Nép ellen ! Rupert Rezső ; ... üzletszerűen hazudnak, napról-napra gyanúsítanak és vádaskodnak, amiből megint kész a következtetés, hogy igenis a kormány segitségét élvezik. Nem állitom, hogy ez szokás ellenére van, hiszen a kormány mindig támogatta, mindig szubvencionálta a sajtót, igy nem vehetem rossznéven azt sem, ha szubvencionálja a Szózatot, a Népet, és a 8 Órai Újságot. Ez a kérdés ott nyer jelentőségben, hogy milyen az a lap, amelyet a kor­mány támogat. A Szózat kezdettől fogva az ország rendje ellen izgat, lépten-nyomon támadja az ország alkotmá­nyát, hirdeti, hogy nem kell parlament, hanem katonai diktatúra kell. Az ország legtisztább és legtiszteltebb alakját, a mai magyar történelemnek legnagyobb alakját, Apponyi Albert grófot elnevezi bandavezérnek. Zsilinszky Endre : Ez sem igaz ! (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : De igaz !) Rupert Rezső : Nem untatom a t. Nemzet­gyűlést szemelvények felolvasásával, (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj a jobb­oldalon.) csak két legutóbbi közleményét akarom felolvasni, mert hiszen az, hogy a Szózat becsületes embereket mikép rágalmaz meg, hogy valóságos hazugsággyár, hogy üzletszerűen vádaskodik és hamis híreket közöl, bűnöket feldicsér, — köz­tudott dolgok. Csak a legutóbbi időkből ismertetem meg tehát a nemzetgyűlést két kis szemelvényével. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) A Szózat február 23-iM számában Reakció címen Kenedi Géza cikket irt, mely valósággal invitálja a művelt magyar ifjúságot arra, hogy véres tettekre, bosszúra ragadtassa magát. Igen érdekes ennek a lapnak egész erkölcsi miliője, mert hiszen tudvalevő, hogy ez a szegény, el­aggott Kenedi Géza, aki a kenyérkeresetét ma itt találja rçeg, eucél a lapnál, valamikor zászló«

Next

/
Oldalképek
Tartalom